Levelek a múltból | 2020. január

Görgei Artúr hányattatott sorsú leánya

Görgei Artúr (1818–1916) honvédtábornok és hadügyminiszter a magyar szabadságharc leverését követően I. Miklós (1796–1855) orosz cár közbenjárására 1849-ben Ferenc József (1830–1916) császártól ugyan amnesztiát kapott, de az osztrák hatóságok feleségével – az 1819-ben Prágában nőül vett francia Adéle Aubouinnel[1] (1822–1900) együtt – a karintiai Klagenfurtba, majd Viktringbe vitték, ahol rendőri felügyelet alatt éltek. A száműzetés időszakában Berta (1850–1934) és Kornél (1855–1933) nevű gyermekeik születtek. Görgey, kevésnek találta, hogy csemetéi magyar szót csak a hazulról érkező cselédlánytól tanulhatnak, ezért őket 1863-ban édesanyjuk kíséretében Pestre küldte. Berta 17 éves volt, amikor Bohus László (1839–1914) báró feleségül vette, de hamarosan elváltak. Második házasságát a Bécsben élő gróf Bubna Litic Ferenccel kötötte, aki 1905-ben meghalt.[2]

   Az 1916-ban elhunyt Görgei Artúr minden vagyonát sógornőjére hagyta, így leánya nagyon szomorú helyzetbe, nehéz anyagi körülmények közé került. Ennek részleteiről egy, az MNL Vas Megyei Levéltárában a közelmúltban fellelt dokumentum tájékoztat. A Kőszegi járás főszolgabírája által 1925-ben kiadott igazoló jelentésében a következők olvashatók:

    „Hivatalosan igazolom, hogy az általam személyesen ismert Bubna Litic Ferencné, (sz. Görgey Berta) Görgey Artúr 48-as tábornok leánya a legnagyobb nélkülözések között, kéregetésből tartja fenn magát. Nevezett előrehaladott koránál és beteges állapotánál fogva elhagyottságában és származásához méltatlan környezetben szenved. 1918-ig a király magánpénztárából élvezett kegydíjat, de az októbrista zendülés kitörése után (a jelenleg Ausztria által ideiglenesen megszállott) Rőtfalvára (ma Rattersdorf) menekült. Szomorú hányattatás után ez évben Kőszegen nyert letelepülési engedélyt a Kelcz Adelffy utca 19. sz. alatt. Személyes tapasztalatom szerint a hónapos szobából álló szállását idegenekkel kénytelen megosztani, miután elegendő lakbér fedezettel nem rendelkezik. Tűzifát és gallyakat maga hord össze a szomszéd udvarokból itt-ott tejterméket is kap, azonban állandóan küszködnie kell a lakosság türelmetlenségével. Könnyű ruházata télen nyáron egyforma. Meggyőződésem, hogy életét az állandó nélkülözés és nyomor miatt fogja bevégezni”.[3]
   A hatósági támogatás eredményesnek bizonyult, mert a Miniszterelnökség kegydíjat utalt ki Görgei Berta részére, amelyet az időközben a Bécs melletti Gumpoldskirchenbe, elhunyt férje rokonaihoz költöző, hányattatott sorsú özvegy részére 1934-ben bekövetkezett haláláig folyósítottak.

[1] Szemere Bertalan: Politikai jellemrajzok a magyar szabadságharcból Bp.1990. 621. o.;
http://emlekhelyek.csemadok.sk/emlekhelyek/gorgei-artur-felesegenek-adele-aubouinnek-toporci-sirja/

[2] Kempelen Béla:Magyar nemes családok 4. köt. Bp., 1912. 355. o.;
https://mnl.gov.hu/mnl/ol/hirek/az_elajandekozott_es_visszakert_gorgei_ereklye

[3] Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára. A Kőszegi járás főszolgabírájának iratai. Közigazgatási iratok 261/1925.

Feiszt György
 

Görgei Berta
(MNL Országos Levéltára P_0295_f_0061_01_0)

A Kőszegi járás főszolgabírája által 1925-ben kiadott igazoló jelentés
(MNL Vas Megyei Levéltára. A Kőszegi járás főszolgabírájának iratai. Közigazgatási iratok 261/1925.)