Levéltári könyvtárunk újabb naptár különlegessége:

Bucsánszky Alajos Kis Képes Naptára 1872. szökő évre.

Bucsánszky Alajos (1802 - 1883) magyar könyvkiadó, nyomdász.

 Bedeő Pál kezdeményezésére 1847-ben Pesten könyvkiadót, majd 1849-ben nyomdát alapított a népies irodalom kiadására. Bucsánszkynak több rangosabb kiadványa is volt, többek között ő adta ki Magyarországon az első, egész Földet bemutató földrajzi atlaszt, de nevét leginkább a kalendárium- és ponyvairodalom termékei tették ismertté.

1831-ben vették fel a pozsonyi könyvkötő céhbe és egyúttal a polgárok sorába. Könyvkötőként foglalkozott könyvkereskedelemmel és könyvkiadással is. Eleinte főként német nyelvű kiadványai voltak, de latin, magyar és szlovák nyelvű műveket is adott ki, és a magyar nyelvű olvasmányok iránti kereslet növekedésével párhuzamosan a harmincas végétől magyar nyelvű munkákat. Megjelentetett tankönyveket, kifejezetten gyermekeknek szóló olvasmányokat, ismeretterjesztő és történelmi könyveket, vallásos kiadványokat, a magyar országgyűlések naplóit, írásait, törvénycikkeit latinul és magyarul. Bucsánszky a reformkori olvasóközönség leggyorsabban gyarapodó rétegét, a kisebb pénzű olvasókat vette célba. Az előszavak tanúsága szerint is a művelődni kezdő, emelkedni akaró, vidéki, kispolgárosodó csoportoknak, a kisértelmiségieknek, a magyarosodó városi rétegeknek, az alacsonyabb sorból származó tanulóifjúságnak az igényeit igyekezett kielégíteni.

Az 1830-as években még rangosabb kiállítású kiadványai is voltak. Ezek finom papíron, jó kötésben, sokszor bőrkötésben jelentek meg, aranyozott betűkkel, acélmetszetű vagy litografált, gyakran színezett képekkel. A harmincas évek végén viszont már inkább arra törekedett, hogy könyvei minél olcsóbban, egyszerű formában, de nagy példányszámban jelenjenek meg. Kiadványai nagy részét olcsó kötésben, vékony kék borítóval adta el.

Bucsánszky 1847-ben áttelepedett a polgáriasodó Pestre, az ország és a kapitalista vállalkozások központjába. Eleinte kiadóként működött, hamarosan azonban saját nyomda alapítására nyílt lehetősége. A 19. századi Magyarországon a modern tömegponyvákat és nagy példányszámú tömegnaptárakat forgalmazó, tömegolvasmányokat termelő legnagyobb vállalkozás, és nyomdájában a kor legfejlettebb technikája működött.

Fő törekvése a lehető legnagyobb haszon elérése volt, és ezt az alacsony színvonalú, de olcsó ponyvák és a ponyva jellegű naptárak kiadásában látta. Felismerte, hogy az írni-olvasni tudás gyors terjedésével az olvasóközönség legalsó rétegé, azaz a vásári ponyvák, és a naptárak olvasóinak száma gyarapodik a leggyorsabban.

Bucsánszky naptárai érdekességben felülmúlták valamennyi akkori naptárt, történeteik sokkal vonzóbbak, érdekfeszítőbbek voltak a régi naptáraknál. A történetek saját kiadványaiból átvett útleírások és ismeretterjesztő közlemények, mesék voltak, vonz erejét a nagyszámú és tetszetős fametszet pedig még tovább fokozta. A Nagy képes naptár több, mint húsz illusztrációt tartalmazott, de a Kis képes és a Keresztény képes naptárban is volt körülbelül 15 darab. A kritika bírálata ellenére a vidéki, falusi közönség körében a naptárak iránt töretlen maradt az érdeklődés. Egyes naptárait, például a Családi naptárt a magasabb műveltségi réteghez tartozók is szívesen vásárolták. Megbővített közhasznú nemzeti vagy hazai kalendáriom... pedig valóban közhasznú volt az ügyes-bajos dolgok intézésében, hiszen mindenféle hivatal megtalálható volt benne, a tisztségviselőikkel együtt.

A naptárak érdekes, izgalmas tartalmához, tetszetős illusztrációihoz rendkívül alacsony ár társult. Bucsánszky naptárainak első évfolyamai tartalmukban, gazdag illusztrációikban és példányszámukban az első igazi tömeglapokhoz, a nyugati, több százezer példányszámos képes ismeretterjesztő filléres magazinokhoz hasonlítottak.

(Forrás: Wikipédia)