Zerpák János növendékpap 1831 júliusának végén Győrből tartott hazafelé, a Tolna megyei Iregre. Hazaútja azonban nem a megszokott módon történt, ugyanis az épp akkor megjelenő kolerajárvány kellős közepén kellett hazajutnia. Útját természetes és mesterséges akadályok nehezítették, át kell kelnie a Bakonyon, a Sión és a megyehatárokon felállított kordonokon. Az út néhány eseményéről tanúskodik Zerpák útlevele, és egy általa írt levél, melyeket az alábbiakban mutatunk be.

A történelem során az emberiségnek többször kellett megküzdenie kisebb-nagyobb járványokkal. A járványkezelés protokollja évszázadok alatt, sok millió halott adta tapasztalatból fejlődött ki. Az első tapasztalatok egyike az emberek mozgásának korlátozásából fakadó igyekezet a fertőző betegségek terjedésének megakadályozására volt. Ez az igyekezet azonban könnyen került ellentétes elképzelések ütközőzónájába: egyrészt a különféle hivatalos szervek szerették volna járvány idején  megakadályozni az egyes emberek települések közti mozgását. Ugyanakkor érthető módon nem mindenkinek volt lehetősége, kedve megvárni a bizonytalan végkimenetelt szülőföldjétől, szeretteitől távol, nem is szólva azokról az esetekről, amikor valaki a saját, vagy mások megélhetése, ellátása érdekében járványos időben is kénytelen volt utazni.

Az 1831. évi kolerajárvány idején is az egyik legfontosabb rendelkezés a települések közti érintkezés szabályzása, az utazni kénytelen polgárok szigorú ellenőrzése volt. Ennek érdekében az országos kordonokon túl a megyék is gondoskodtak védőzárakról, „veszteglő intézetekről”, a megyébe belépni szándékozók megfigyelési helyeiről.

Míg manapság útlevélre az országok közötti utazásokhoz van szükség, a 19. században – nem lévén más, identitást igazoló okirat – még országon belül is ki kellett állíttatni az úti leveleket. Az útlevél tulajdonosa és a levél írója az iregi születésű Zerpák János (1809-1878) a későbbiekben komoly egyházi karriert futott be. Felsőfokú iskoláit a pesti egyetem teológiai szakján kezdte meg, innét került Győrbe, ahol a járvány és a levél írásának idején teológiát hallgatott. A járványt követően 1833-ban lépett be a papi rendbe. 1837 és 1858 között a püspöki udvarban teljesített szolgálatot, majd 1858-ban kanonoki kinevezést kapott, valamint Komárom főesperese lett. Simor János püspök, aki az oktatás ügyét fontos feladatának tartotta, a győri papi szeminárium újraindításakor vezetésével Zerpák Jánost bízta meg. 1864-ben mosoni főesperessé nevezték ki. Az oktatással kapcsolatos feladatai 1865-től a győri teológia prodirektori tisztségével bővültek. Simor János utóda, Zalka János 1868-ban a Szent Adalbert kisprépostságot, 1870-ben a pápoci prépostságot adományozta Zerpáknak. Ugyanebben az évben a püspök helynökévé nevezte. 1876-ban elnyerte a scardoni választott püspökséget. Az egyház szolgálatában eltöltött több évtizedes munkájáért élete alkonyán az Osztrák Császári Vaskorona-rend lovagkeresztjét kapta.

Az útlevél szerint az 1831-ben 21 éves ifjú születési helyére igyekezett. A járványos időben való utazásra nem kalandvágyból vállalkozott a barna hajú, kék szemű papnövendék: egyrészt a tanév a járvány miatt előbb fejeződött be, másrészt nem biztos, hogy családjától távol abban a bizonytalan időben jövedelem híján finanszírozni tudta volna megélhetését.

Az útlevél kettős célt szolgált. Egyrészt igazolta tulajdonosának személyét, másrészt biztosította a települések elöljáróit, hogy az útlevél tulajdonosa egészséges helyről (ti. ahol az áthaladása időpontjában még nem volt kolerás beteg) érkezett. Az útlevelet Győr vármegye főbírája, Argay Mihály állította ki. A települések vezetőinek kötelességük volt láttamozni az áthaladó utazók útiokmányait.

Az irat hátoldalán a nótáriusok feljegyzései alapján jól rekonstruálható Zerpák útvonala: Győr – Győrújbarát (akkor: Nagybarátfalu) – Bakonypéterd (csak Péterdként említve) – Bakonyszentkirály (Németszentkirályként és Magyarszentkirályként említve) – Csesznek – Zirc – Balatonkenese (csak Keneseként említve) – Siófok (az iraton a bejegyzés kihúzva) – Ozora. Az útvonalról készült térképünk itt érhető el!

A dátumok alapján azt feltételezhetjük – és ezt a levél is igazolja –, hogy Zerpák hosszabb ideig várt Nagybarátfalun fuvarra, amellyel a Bakonyon átkelhetett. Végül valószínűleg augusztus 7-én indulhatott el, és 50 km-nél hosszabb szakaszt tett meg a legnehezebb terepen egyetlen nap alatt. Érdekes, hogy valószínűleg több településen is áthaladhatott, de nem mindenhol láttamozták útlevelét. Ilyen település pl. Nyúl, Ravazd vagy Veszprémvarsány. A Balatont elérve azonban már nem halad ilyen gyorsan, sőt kérdésként még az is felmerül a térképet böngészőben, hogy miért nem választott Zerpák Siófoktól más útvonalat, hiszen Balatonkilitin és Ságváron át egyenesen szülőfalujába, Iregbe jutott volna. Ennek valószínű oka, hogy a megyehatárokon csak bizonyos településeknél lehetett átkelni. Ez az átkelés azonban nem mindig volt zökkenőmentes, ahogy az Zerpák leveléből is kiderül.

Átirat

Alább írt esedezem a Te(kin)t(e)tes állandó Kiküldöttséghez a’ következendő környülállások végett; hogy a’ midőn N(eme)s Győr Vármegyéből Veszprémen keresztül utazván Hazámba, N(eme)s Tolna vármegyébe szándékoznék menni, az Ozorai szoros (?) Felvigyázatnál feltartattam, és szabadon nem bocsájttattam; de hogy okát adjam ezen feltartoztatásomnak; nem egyébb, mint az én egynéhány napi mulatozásom és várakozásom Győr vármegyében Nagy Baráti Faluban az ottlévő plébános úrnál; a kihez 29-ik juliusban, a’ mely tájban, de későbben azon nyavala Györ városában kiütött, utaztam, és abban az helyben alkalmatosságot az hazamenetelre vártam, a’melynek oda érkezésével ki is indultam az emlitett falubol, és szerencséssen jó egésségben 5 napok elforgása alatt N(eme)s Veszprém vármegyén keresztül a fentemlített szoros(?) felvigyázat’ Hivatalig megis érkeztem; hogy pedig akkor még Györ városa egésséges hely volt légyen, az ide mellékelt úti levelem bizonyitja.

Ily környülállásokban helyheztetve legkegyesebb rendelését ohajtott szívvel várom, és magamat kegyességiben ajánlom

A te(kin)t(e)tes Kiküldöttségnek

legalázatosabb szolgája

Zerpák János

győri nevendékpap

11 Augus: 1831

A’ Tothi vendégfogadoban

Ozora mellett

Zerpák levelét szinte már az Ireggel szomszédos településről írta: a keltezésben megadott tóti puszta ugyanis nagy valószínűséggel az Ozorától Északra lévő, mai nevén Égettházpuszta városrész. Az itt levő csárda fontos csomópont volt, mivel itt a középkortól kezdve többkerekes vízimalom állt, melyet a Sió vize hajtott. A Sió szabályozását követően azonban a malom elvesztette jelentőségét. A tóti csárdában kényszerű vendégeskedését töltő Zerpák még talán láthatta a malom épületét, de mire a Pesthy-féle helynévtárat összeállítják a település elöljárói (1864), addigra a malom hasznavehetetlenné vált. Ekkora azonban már a csárda is elpusztult. Zerpák útjának idején azonban még jelentős forgalom bonyolódhatott itt le.

A levél lényegét tekintve igyekszik arra rávilágítani, hogy az úton lévő papnövendék minden bizonnyal egészséges, tehát nem jelent veszélyt a megyére nézve a belépés engedélyezése. Zerpák vagy nem tudja jól vagy ferdít, amikor azt állítja, hogy 29-én, vagy inkább később ütötte fel a fejét Győrben a kolera, miközben ő ekkor érkezett a nagybarátfalusi plébánoshoz. A betegség első győri megjelenése ugyanis 28-ára tehető, az pedig nem derül ki, hogy Zerpák ekkor hol tartózkodott, de az útlevél kiállítási dátuma alapján ekkor még Győrben volt. Ugyanakkor mindennek nincs jelentősége, mert ha Zerpák fertőzött lett volna, akkor a július 28. és augusztus 11. között eltelt időben már mutatkozniuk kellett volna a betegség tüneteinek.

A levélíró hazautazásának pontos körülményei a továbbiakban nem ismertek, nem tudjuk, hogy mikor és hogyan jutott vissza Iregbe, de a járványt szerencsésen átvészelte. Feltételezhető, hogy a járvány elmúltáig szülőfalujában tartózkodott, és azt követően a következő tanévre visszatért Győrbe, ahol sikeresen befejezte tanulmányait, majd fényes egyházi karriert befutva itt térjen végső nyugalomra 1878-ban.

Az 1831. évi kolerajárvány Tolna megyei történéseiről virtuális kiállításunk ad hírt.

Felhasznált szakirodalom:

A Szombathelyi Püspöki Megye papságának névtára

Magyar katolikus lexikon

Bedy Vince: A győregyházmegyei papnevelés története. Győr egyházmegye múltjából 2. (Győr, 1937)

Gaál Attila – Kőhegyi Mihály: Tolna megye Pesthy Frigyes helynévtárában. III.

Tóth Vilmos: A Nádorvárosi temető első évszázada. In: Mészáros Balázs (szerk.): Arrabona – Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)

Valló István: Az 1831. évi kolera Győrött. In: valló István (szerk.): Győri Szemle 1. évfolyam 1930.

Hecker Henrietta segédlevéltáros