Tevel község első díszpolgára: jobaházi Dőry Pál

Révai Nagy Lexikonának „Díszpolgár” szócikke szerint a közélet kitűnő férfiait egyes városok tiszteletük kifejezéséül úgynevezett díszpolgárokká szokták megválasztani. A megválasztott ezzel a városban, habár tényleg ott nem lakik is, polgárjogot nyer. A megválasztásnak egyébként semmiféle jogi kihatása, vagy következménye nincsen.

Tevel község első díszpolgárának emlékezete mára igencsak feledésbe merült. 115 esztendővel ezelőtt, 1907-ben ítélte oda az első alkalommal az elismerést a községi képviselőtestület a falu híres szülöttjének, a vármegye, és az országos közélet ismert alakjának, jobaházi Dőry Pálnak.

Dőry Pál 1853. június 1. napján látta meg a napvilágot Tevelen Dőry Mihály és Hainer Laura nyolcadik gyermekeként. Édesapja elszegényedett, így gyermekkorában megtapasztalhatta milyen az, ha nehézkesen él a család. Tehetségével és szorgalmával azonban sikerült kitörnie ebből a közegből. Jogi tanulmányait Budapesten folytatta, az első, és a második jogtudományi szigorlatot is ott teljesítette, előbbit 1880-ban, utóbbit 1883-ban.

1877-től tiszteletbeli aljegyzőjeként állt Tolna vármegye szolgálatában, majd 1878-1881 között, mint megválasztott árvaszéki jegyző tevékenykedett, 1885-ig árvaszéki ülnök volt. Ezt követően 1887-ig árvaszéki elnök, majd a Völgyégi járás főszolgabírájává választották, mely tisztséget 1895-ig töltötte be. 1895. július 30-tól Tolna vármegye alispánja volt egészen 1907-ig, amikor is Békés vármegye főispánjává nevezték ki. Ugyanezen év végén szölőfaluja, Tevel község örökös díszpolgárává választotta neves szülöttét.

A diszpolgári címre való felterjesztés Tevel község képviselőtestületének 1907. december 26-án, karácsony másnapján tartott rendkívüli ülésén történt. Az ülés egyetlen napirendi pontját képező előterjesztést Mayer János bíró tárta a képviselőtestület elé. A település első emberéhez csatlakozott Diczendy Pál jegyző is, aki szintén a díszpolgári cím haladéktalan odaítélése mellett tette le voksát. Az 1907. évi képviselőtestületi jegyzőkönyvben a következő olvasható:

"Bíró, mint elnök előadja, hogy a község egész lakosságának egyhangú óhajához és kívánságához képest összehívta a képviselőtestületet oly célból, hogy vármegyénk hőn szeretett alispánjának, községünk szülöttének, méltóságos jobaházi Dőry Pál úrnak, Békésvármegye főispánjává történt legkegyelmesebb kinevezése alkalmából, a képviselőtestület – a község egész lakossága nevében – fejezze ki őszinte szerencsekívánatait, adja tanujelét osztatlan, igaz ragaszkodásának, szeretetének. Ezek után pedig átadja a szót Diczendy Pál jegyzőnek, aki ismertetvén a képviselőtestület előtt az ünnepelt férfiú – egyes tagok előtt netán még ismeretlen – életrajzi adatait, kiemeli és méltatja őméltósága kiváló érdemeit, a nép, de különösen szülőhelye irántmindenkor tanusított igaz szeretetét és odaadó ragaszkodását, s azon indítványt teszi, hogy Tevel község legigazabban és legtalálóbban úgy fejezhetné ki a neves szülötte, szeretett férfia iránti ragaszkodását és tiszteletét, ha őt – szívélyes üdvözlése mellett – a község örökös díszpolgárává megválasztaná."

Az indítványt a képviselőtestület mind a huszonkét jelen lévő tagja kitörő lelkesedéssel, álló ovációval fogadta, a szavazás gyors és egyhangú volt. Pillantsunk újra a jegyzőkönyvbe:

Határozat

A képviselőtestület az indítvány elhangzása után igaz örömmel és kitörő lelkesedéssel – felállás mellett – egyhangúlag kimondja (elhatározza), hogy méltóságos jobaházy Dőry Pál urat, a község neves szülöttét, vármegyénk hőn szeretett alispánját azon kitüntetése alkalmából, hogy a legmagasabb királyi kegy őt Békésvármegye főispáni székébe ültette: őszinte szívből, igaz szeretettel üdvözli, mégis fájó szívvel veszi tudomásul, hogy a nép igaz barátjától, a község odaadó támogatójától és pártfogójától meg kell válnia, hisszük azonban, csak rövid időre. Egyben soha sem szűnő igaz ragaszkodásának és őszinte szeretetének jeléül őméltóságát a község örökös díszpolgárává megválasztja, s ezen elhatározásáról - a körülményekhez képest - vagy az egyidejűleg megválasztott küldöttség útján, vagy amenniben őméltósága időközbeni távozása folytán lehetséges nem volna, postai úton, jegyzőkönyvi kivonatban értesíteni rendeli.

Más tárgy nem lévén, elnök a gyűlést berekesztette.

Felolvastatván aláírattatott.

Máyer János bíró
Diczendy Pál, jegyző
Zwick Jakab, jegyzőkönyvhitelesítő
Braun Kilián, jegyzőkönyvhitelesítő

A díszpolgári cím odaítéléséről a Tolnamegyei Közlöny 1908. január 9-i számában adott hírt „Dőry Pál főispán díszpolgársága" címmel, teljes terjedelmében közölve a képviselőtestületi határozat szövegét is.
Érdekes mondatra figyelhetünk fel az újságcikk olvasása közben: „Tevel község képviselőtestülete csak önmagát tisztelte meg, midőn nemes elhatározással a királyi kegy és a nemzeti kormány bizalma folytán főispáni méltóságra emelt Dőry Pált örökös dísztagjává választotta.” Úgy tűnik ebből, mintha a település kizárólag saját renoméjának emelése érdekében ítélte volna oda a díszpolgári címet a főispánnak. Vajon politikai ok állt a háttérben, vagy netán személyes ellentét? Ennek kiderítése további kutatás tárgyát képezi.

Az elismerés híre Dőry Pált már Békés vármegyében érte, ugyanis 1907. december 29-én iktatták be főispáni tisztjébe, így személyesen nem vehette át a díszpolgárságát igazoló oklevelet.

A cikkből kiderül az is, hogy a kitüntetett, „aki mindenkor szeretettel viseltetett szülőföldje iránt, díszpolgárságát meleghangú levélben köszönte meg, melyben kifejtette, hogy honfiúi kegyelettel ragaszkodik azon földhöz, ahol ősei nyugosznak és ahol hamvadó poraik egyesülnek az édes anyafölddel.”

Békés megyében sajnos nem termett neki túl sok babér a főispáni székben. Alig két esztendeig vezette a megyét, igyekezete hiábavaló nak bizonyult, ezért 1909. novemberében kérte a belügyminisztet, hogy mentse fel főispáni tisztje alól, egyben helyezze nyugállományba. Ez meg is történt, Dőry Pál politikai karriere ezzel véget ért. Rövid ideig még Gyulán, illetve Budapesten élt. 1913. őszén tért vissza Tolna vármegyébe, ahol is Görbőn telepedett le. Itt érte a halál 1926. május 9-én. A családi sírboltban lelt örök nyugalomra.

Forrás:
-    MNL TML V.779.c. Tevel nagyközség iratai, Önkormányzati iratok, Képviselőtestületi jegyzőkönyvek, 1907.
-    Tolnamegyei Közlöny, 36. évfolyam, 2. szám, 1908.01.09., 3. old.

Irodalom:
-    Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése, Szekszárd, 2009., 103. old.
-    Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8., Gyula, 2002., 81-82. old.)

Képek forrása:
-    Dőry Pál kép: Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése, Szekszárd, 2009., 116. old.
-    Gyászjelentés: https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/407274 (2022.03.24.)
 

Összeállította:

Asztalos Zoltán

segédlevéltáros