Jelenlegi hely

„Nélküle fél ember vagyunk” – megemlékezés a magyar ápolók napjáról

2025.02.13.
„Mi orvosok tapasztalatból tudjuk, hogy mit jelent számunkra a jól képzett, odaadó és lelkiismeretes ápolószemélyzet. Nélküle fél ember vagyunk, rossz segéderőkkel pedig el vagyunk veszve…” /Melly József orvos, egyetemi tanár/

Meszlényi Rudolfné Kossuth Zsuzsanna, az első országos főápoló 1817. február 19-én született Sátoraljaújhelyen. Róla általában kevesebb szó esik, mint testvéréről, Kossuth Lajosról, annak ellenére, hogy ápolónői és kórházszervező tevékenységével jelentős mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a hadi események során sebesülést szenvedett katonák oldaltól függetlenül életben maradhassanak, felgyógyulhassanak. Életműve azonban nemcsak a korabeli közvetlen kórházszervező-betegápoló tevékenységben merül ki, de az 1848-49. évi szabadságharc idején országos szinten igyekszik felhívni a figyelmet a betegápolói munka elengedhetetlen szakmai és emberi feltételeire. A megfeszített szervezőmunka során személyiségéből fakadóan kétségkívül elgondolkodott azon is, hogy milyen nagy szükség van a szisztematikus ápolóképzés létrehozására, élete tragikus eseményei arra nem adtak lehetőséget, hogy elképzeléseit meg is valósítsa. Az Országgyűlés 2014-ben Kossuth Zsuzsanna kimagasló emberi és szervezői nagyságára emlékezve február 19-ét a magyar ápolók napjává nyilvánította.

Ezen emléknap előtt tisztelegve Érdekes iratok rovatunk februári dokumentumait megyénk ápolóképzésében 1968 óta kiemelkedő szerepet játszó, jelenleg Kelemen Endre nevét viselő intézmény (PTE Kelemen Endre Egészségügyi Technikum és Szakképző Iskola) iratállományából válogattuk. Elsősorban olyan dokumentumokat kötöttünk egy csokorba, amelyek segítségével bepillantást nyerhetünk abba a szakmai oktatómunkába, amely közel 50 éve gondoskodik a megye betegeinek magas szintű ellátásáról. A dokumentumok az 1984-86 esztendőkben keletkeztek az akkor Egészségügyi Szakközépiskola néven működő, a szekszárdi Kecskés Ferenc utcában található iskolában. Az iskolának ekkoriban 3 éves szakiskolai, valamint felnőttoktatási tagozata is volt, magas tanulólétszáma miatt (350 fő felett), a szakmai gyakorlatot és néhány tantárgyat a hatékony oktatás érdekében csoportbontásban szervezték.

A tanulóknak évközi és nyári szakmai gyakorlaton kellett részt venniük, melyeket az iskola intézményközi együttműködések segítségével bonyolított. A szakmai oktatást átgondoltan, lépcsőzetesen építették fel, fokozatos terhelést biztosítva a tanulók számára, ezt bizonyítják az 1984/85. évi szakmai gyakorlatról írt Jelentés és az 1985/86. évi Igazgatói beszámoló lapjai. Különösen az Igazgatói beszámoló érdekes: a szakmai tantárgyakról írt, 7 oldalas, részletes összefoglaló nemcsak az eredményeket, de azokat a megoldandó feladatokat is ismerteti, amelyek ekkoriban a vezetés előtt tornyosultak. Ezeknek egy részét, mint a megfelelő szakmai oktatómunka ellátását sikerrel meg lehetett oldani, de a sok és nehéz elsajátítandó tananyag megfelelő átadása, valamint az elmaradt tanítási napok időnként a minőség rovására mentek. Már akkor is gondot okozott bizonyos tantárgyaknál a nem megfelelő tankönyv, a megszerzett tudás elmélyítésére lehetőséget adó ismétlő órák számának csökkenése is. A beszámoló a következő tantárgyak helyzetére tér ki ebben a fejezetben részletesen: ápolástan-gondozástan, anatómia-élettan, kórtan, belgyógyászat, csecsemő- és kisgyermekfejlődés, gyermekgyógyászat, szülészet-nőgyógyászat.

https://mnl.gov.hu/mnl/tml/galeria/nelkule_fel_ember_vagyunk_igazgatoi_beszamolo

Az Igazgatói beszámoló több helyen is hangsúlyozza, hogy az elméleti tudás megszerzése kéz a kézben kell járjon a gyakorlati képzéssel – a kettő egyensúlyának felborulása ugyanis az elmélyült, pontos ismereteket, az ápolási munka elengedhetetlen feltételeit, a jó helyzetfelismerő képességet és a biztos kezet veszélyezteti. A szakszerű munkavégzéshez kellő rutin, magabiztosság elsajátítása a megyei kórház osztályain, körzeti orvosi rendelőkben történt meg a nyári, valamint évközi gyakorlatok idején. A szakmai gyakorlat szervezése is jelentős adminisztratív háttérmunkát igényelt. A szakmai gyakorlatról írt Jelentés e dokumentumok összefoglaló beszámolója, a legfontosabb tényadatok közlése érdekében keletkezett. Az évfolyamokra lebontott gyakorlati tervek tartalmazzák az évfolyamokra vonatkozó célkitűzéseket, időbeosztást, ellátandó feladatokat és kimeneti követelményeket.

https://mnl.gov.hu/mnl/tml/galeria/nelkule_fel_ember_vagyunk_hu_mnl_tvl_viii_76_1_tol_5_ig

A magas szintű egészségügyi szakmai képzés alapja az elhivatott oktatógárda volt. Az intézményvezetés nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a leendő végzett munkavállalók hivatásuk legjobbjaitól tanulhassanak. Az 1984/85-ös tanévben az intézmény tantárgyfelosztásában a következő nevek szerepelnek: Fenyvesi János igazgató (magyar, orosz), Ambrus Mária igazgatóhelyettes (matematika, fizika), dr. Erdősi Ervinné igazgatóhelyettes (szakoktató, ápolástan, csecsemő- és gyermekfejlődés), Barta Elekné (fizika-kémia), Bálint Margit (biológia, kémia), Bencze Istvánné (szakoktató, gyermekápoló), Benkő Ildikó (olasz), dr. Braun Sándorné (orosz, történelem, orvosi latin), Csoma Éva (felnőttápoló, ápolástan), Freiné Tóka Mária (magyar, orosz), Hegedüs Edit (műszaki tanár), Herczegné Kőműves Ilona (szakoktató, felnőttápoló, szülésznő), Kamarás Judit (magyar, orosz), Katona Ferencné (testnevelés), Keszthelyi László (testnevelés, orosz) Kocsisné Vörös Mária (felnőttápoló), Major Attiláné (biológia, földrajz, anatómia, élettan, pszichológia), Németh Jánosné (matematika, fizika), dr. Pajger Vincéné (védőnő, ápolástan, szakmai gyakorlat), Parti Gézáné (matematika, fizika), dr. Polgár Ferencné (szakoktató, gyerekápoló, ápolástan), Ruip Lászlóné (testnevelés), Sebestyén Teréz (magyar, orosz), dr. Szabópál Antalné (gyermekápoló), Tarnai Attiláné (gyermekápoló, ápolástan), Tóth Imréné (felnőttápoló, ápolástan), dr. Tornóczky Jánosné (belgyógyászat, alkalmazott gyógyszertan, kórtan, gyermekgyógyászat), Wernerné Ranga Anna (magyar, történelem, pedagógia, bevezetés a filozófiába), Zsoldosné Obádovics Katalin (matematika, fizika), dr. Schmanzer József (kisklinikumi ismeretek) és dr. Váczy László (sebészet, szülészet-nőgyógyászat). Az 1985/86. évi igazgatói beszámoló örömmel emeli ki, hogy a tantestület stabil, a fluktuáció kicsi, ez a tény pedig előfeltétele a hosszútávú, eredményes szakmai munkának. Az oktatógárda egy része a bázispartner megyei kórház szakfeladatot ellátó munkavállalójaként oktatott. Több oktató szentelte aktív éveinek szinte teljes egészét annak a célnak, hogy a szekszárdi egészségügyi képzés megbízható tudással rendelkező és elhivatott ápolószemélyzetet bocsásson útjára.

Tanuló és intézmény számára döntő pillanat a tanulókor lezárása, amikor a megszerzett tudásról kell számot adni az érettségi, minősítő vagy képesítő vizsgán. Az 1985/86. évi tanév végén összesen 8 osztály bizonyíthatta felkészültségét. 2 osztálynyi általános ápoló és általános asszisztens, gyógyszertári asszisztensek, csecsemő- és gyermekgondozók, szociális otthoni ápolónők, felnőtt szakápolók, szülésznők és fogorvosi asszisztensek vehették át – két fő kivételével - a végzettséget igazoló okirataikat. A júniusi vizsgák lezárultáról írt összesítők a vizsgajegyzőkönyvek mellékletei.

https://mnl.gov.hu/mnl/tml/galeria/nelkule_fel_ember_vagyunk_kepesito_minosito_vizsga

Utolsó frissítés:

2025.02.13.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges