Dr. Töttős Gábor A Tolna megyei időszaki sajtó kezdetei című tanulmánya visszakalauzol minket a regionális újságírás területén egészen az első szárnypróbálgatásokig.

1836-tól Szekszárdon működött Perger Sándor nyomdája. Ennek ellenére az 1850-es évek elején jobbára csak úgy kerültek lapok a megyébe, hogy a kaszinók rendeltek néhányat. 1858-ban Ujfalussy Lajos, Babits Mihály rokona alapított szekszárdi nyomdát, az 1860-as évek végén mégis csupán hajókkal jutottak hírlapok és újságon kívüli hírek a megye keleti gerezdjébe. Perger nyomdája tönkrement.

Szekszárdon kezdődött a megye újságkiadása, itt indult az időszaki sajtó. Az első megyei hírlap 1873-ban jött létre Tolnamegyei Közlöny címmel, és egészen 1919-ig létezett. (Ezzel mindmáig a leghosszabb ideig fennálló időszaki sajtótermékünk a megyében.) A hetilap tulajdonosa a Szekszárdi Haladókör volt, bejelentője és felelős szerkesztője Eszterbauer Mihály, aki a mai Bezerédj utcában lakott. A Közlöny előfizetési felhívása előbb külön hirdetőlapként, majd március 5-én, az első szám negyedik oldalán jelent meg.

A felhívás törekedett mindenkinek megfelelni, minél szélesebb olvasóközönségnek imponálni: programja ínyére lehetett a politikusoknak, az értelmiségnek, a polgárságnak és a parasztságnak egyaránt. A hírlap függetlennek állította be magát, persze korántsem volt befolyásolhatatlan.

Az 1873-as Tolnamegyei Közlöny gyerekcipőben járt még: mérete komolytalan volt, de még ezt a kis terjedelmet is csak erőlködve tudták megtölteni tartalommal. Verses műveket nem fogadtak (a jobb költeményeket nem is bírták volna megfizetni), képek, metszetek nagyon ritkán, apróhirdetések soha nem kaptak helyt.

Néhány jellemző rovatcím ekkortájt: Tárca, Szerkesztői üzenetek, Nyílt tér. A vezércikkeknek gyakran nem volt címük, és sokszor névjellel, névtelenül vagy álnéven íródtak meg. A lap sokáig vigyázott, hogy a megyei vezetéssel ne rúgja össze a patkót.

A tárcarovatot sem mindig sikerült érdemben teleírni, mégis ez tekinthető a legértékesebb rovatnak: vonzhatta az olvasókat, és a kreatív szerzőket. Borzsák Endre tárcái népszerűek voltak. Az alacsonyabb színvonalú hírrovat – mivel MTI még nem létezett, hiszen csak 1883-ban alakul meg – túlságosan Szekszárd-központúnak bizonyult, de (személyes érintettségből adódóan) Bátaszéket is felülreprezentálta. A hírrovat a szövegezés nehézségeinek, a hírek elavultságának vagy hamisságának, a szubjektivitásnak a tüneteit mutatta.

A lap iránti keresletet csökkentette még, hogy a megyében sokan nem is tudtak olvasni, továbbá rosszak voltak a postai viszonyok. 1500-3000-en olvashatták a Tolnamegyei Közlöny első évfolyamát. Munkatársai az újság 1873-as pénzügyi mérlegét kedvezőtlenebbnek tüntették fel, mint amilyen a hirdetések eredményeként valójában volt.

A sokoldalú Boda Vilmos 1874-ben főszerkesztő, 1880-ban laptulajdonos lett. A mérsékelten ellenzéki felelős szerkesztőt a túlzott sajtószabadság miatt bírálták. (Később, 1884-től 22 évig a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt országgyűlési képviselője volt – újsága révén is.) Ujfalussy Lajos nyomdász 1874-ben gyorssajtóra tett szert, így már ez által készült a Tolnamegyei Közlöny is, mely 1876-ban nagyobb alakot kapott. A nyomdai vállalkozást később Molnár Mór, a neves naptárkészítő vette át.

Az 1881-ben létrejött Szekszárd és Vidéke hetilap a Közlönynél bátrabbnak, személyeskedőbbnek bizonyult. 1884-től szerkesztette a Tolna megyei Szemenyei Mihály egyházi író a tízezret meghaladó példányszámú Szent Család Naptárát.

1891-ben Szekszárdon megjelent a harmadik megyei hetilap is, a kormánypárti Tolnavármegye. A Tolnamegyei Közlöny fokozatosan korszerűtlenné, divatjamúlttá vált, írja tanulmányában dr. Töttős Gábor, aki első díjas helytörténeti pályamunkája megjelenése óta kiderítette: az 1850-es években rövid ideig élt Szekszárdon egy szakfolyóirat, így a formai elsőség ezt illeti meg. A tanulmány olvasható a Tolna Megyei Levéltári Füzetek sorozat 11., 2006-os kötetében.

A Tolna Megyei Levéltárban elérhető a Tolna megye sajtóbibliográfiája című 1980-as megjelenésű könyv, mely számba veszi a 19. század további hírlapjait is a megyében. Mint írja, 1867-ig egész megyék voltak hírlap nélkül, ezt követően pedig egymás után gyorsan jelentek meg a helyi lapok és folyóiratok. A jelentősebbek közül Bonyhádon már 1878-ban létezett a Néptanoda, amely – akárcsak az 1882-től működött Paksi Közlöny és az 1885-ös Paksi Lapok – hetilap volt. A szekszárdi Tolnamegyei Hölgyek Lapja társadalmi, közművelődési s szépirodalmi közlöny 1888-tól. 1889-ben megjelent a Dunaföldvár, valamint a Tamási Futár, illetőleg az ugyancsak tamási Tolnamegye.

Szekszárdon 1890-ben a Tolnavármegye hetilap, 1896-ban a Tolnamegye politikai havi szemle ütötte fel a fejét. 1898-ban kijött a Dombóvár és Vidéke hetilap.

https://www.teol.hu/ eredeti cikk