„Én soha nem voltam pápista…”
„Én soha nem voltam pápista…”[1]
A megyei levéltár büntető törvényszékének iratai számos olyan izgalmas per anyagát tartalmazzák, amelyekben a vádak ma már bíróság előtt egyáltalán nem állnák meg a helyüket, mégis éppen ezáltal nyújtanak remek lehetőséget arra is, hogy akár közel háromszáz év távlatából bepillantást nyerhessünk a 18. századi emberek mindennapjaiba, s ez által a kor mentalitásába is.
A kiválasztott per, melyben a törvényszék előtt vasba verve Varjas István és Varjas Mihály jelent meg vádlottként, a vallásellenes bűncselekmény vádjával indított ügyek közé tartozik. Ide sorolhatjuk a káromkodók, istenkáromlók, szentségtörő lopást, szentség-, temető- vagy sírgyalázást, és hitehagyást elkövetők pereit, melyek a feudalizmusban, mint az Isteni felséget sértő bűnök, a legsúlyosabbak közé tartoztak. Ezek tehát soha nem évültek el, az ilyen vétkekről értesülőknek kötelessége volt jelenteni ezt a hatóságoknak, és a vádlott akár halálbüntetést is kaphatott. Meg kell azonban jegyezni, hogy az egyes vármegyék ítélkezési gyakorlata nagyon eltérő volt ezen ügyekben, még akkor is, ha a 18. században, II. József türelmi rendelete előtt, a Habsburg udvar és főleg Mária Terézia valláspolitikáját az ellenreformáció és ezzel együtt a rekatolizáció támogatása jellemezte.
A szóban forgó ügyet, 1757. március 16-án tárgyalta a megyei büntető sedria Simontornyán. A vékonyka akta a periraton kívül tanúvallomásokat vagy bizonyságleveleket nem, csak a két vádlott önkéntes vallomását tartalmazza, így csak az ő szemszögükből nézve lehet rekonstruálni az eseményeket.
A vádlott Varjas István és testvére, Varjas Mihály voltak, az ellenük felhozott vád pedig a katolikus hit elhagyása, azaz apostasia, ahogyan az aktán olvasható. A perbe fogott testvérpár kálvinista szülők gyermekeként látta meg a napvilágot, és ebben a hitben is nevelkedtek Veszprém megyében, mégis a katolikus hit elhagyása miatt állították törvényszék elé őket.
Hogy hogyan történhetett ez meg, arról a külön-külön felvett önkéntes vallomásukban a testvérek egyformán számoltak be. Elmesélték, hogy gróf Eszterházy Károly[2] a Petenden[3] lakó kálvinistákat erőszakkal akarta katolikussá tenni, s ezért a perbe fogott Varjas testvéreket más petendi kálvinistákkal együtt a devecseri templomba vitette. A megkötözött kálvinistákat szent mise során kényszerítette áldozásra, ami után már katolikusként tekintettek rájuk, jóllehet a Varjas testvérek saját bevallásuk szerint nem tagadták meg kálvinista hitüket, és azóta sem jártak, gyóntak vagy áldoztak katolikus templomban. Vallomásukban olvashatunk utalást arra, hogy a testvérpárt nyakassága miatt tömlöcbe vetették még Veszprém megyében, majd onnan kiszabadulva inkább otthonukat és jószágaikat hátrahagyva elmenekültek. Útjuk során visszagyóntak a kálvinista hitre, s Tolna vármegyébe érkezve Nagydorogon telepedtek le. Múltjuk azonban kitudódhatott, ezért fogták őket 1757-ben perbe. A törvényszéket az ítélethozatal szerint nagyon nem befolyásolták a katolikus hitre térítésük körülményei, ugyanis elmarasztaló ítélet született. A végítélet megfogalmazása szerint, ha a testvérek a börtönben eltöltött idő alatt sem tértek jobb belátásra, abban az esetben három évi közmunka várt rájuk. A történet azonban még nem ért véget! Négy évvel később, 1761-ben Varjas Mihály ellen újra hitehagyás vádjával indult per. Az aktából megtudhatjuk, hogy a 1757-es per ítélethozatala után a testvérek megszöktek, azonban a családjához Nagydorogra vissza-visszatérő Mihályt újból elfogták, és jóllehet az őt ért atrocitások hatására megtért a katolikus hitre, a törvényszék mégis két évi börtönre és heti két nap böjtölésre ítélte.
A megyei büntető törvényszéken a fennmaradt akták szerint a 18. században 1781-ig tizenöt per indult hitehagyás vádjával. A megyei törvényszék ítélete nem minden esetben maradt fenn ezekről, de annyi megállapítható, hogy az elmarasztaló ítéletek általában 1-1 év börtönt szabtak ki a vétkesre heti két nap böjtöléssel együtt, s rendelkeztek az iratok és végítélet Helytartótanácshoz való felküldéséről is.
Forrás:
A következő, 1757. március 3-án, nemes Tolna vármegyében fekvő Nagydorogon felvett önkéntes vallomást Csák Péter járási szolgabíró, és Gaál László esküdt hitelesítette aláírásával.
Interrogatio[4] | Responsio[5] |
|
|
Mi a neved. | Varjas Istvány |
|
|
Hány esztendős. | circiter 61 |
|
|
Hová valo vagy és holl születtél és nevelkedtél. | N[emes] Vezprény V[á]r[me]gy[é]ben Noszlop lévő hellségben szulettem, és Petendrül, nevezet N[emes] V[á]r[me]gy[é]bül ide Nagy Dorogra vettem lakásomat. |
|
|
Mi némő hitben nevelkedtél, és születtél. | Mindenkor kalvinista vállásban voltam, seöt mind Attyám, ugy édes Anyámis, s minden nemzetségem kalvinisták voltak. |
|
|
Voltál é te valaha az igaz Romaj hitben, és gontál é, vagy az Szentséget vetted é magadhoz. | En soha nem voltam, hanem midőn Mél[tósá]ghos úr Eszterházy Karoly eő N[a]gy[sá]gha az Petenden Lakozo Kalvinistákat Pápistákkal akarta volna erővel tennyi, engemet is a többi között őszve kötöztek, és ugy Devecséry Templomban is vittek, ott jelen lévén Kunn Josef úr N[emes] Vezprény V[á]r[me]gy[éne]k szolgha Birája midőn nevezet Mel[tósá]ghos Groff az Sz[ent] misse mondó ruhát magára vette, engemet erővel le térdepőltetet, és ugy az számba az ostyát tette, utána italt is attak, és azonnal én az szamot megh terőltem Keszkenyőmmel, de azon ostyát ell nyeltem é egészben, vagy pedigj számot megh terőlvén némely része ha keszkenyőmőn maradot e nem tudom. |
|
|
Minek előte az Szent ostyát Méltósághos Groff eő N[a]gy[sá]gha szádban adta, néked ellene kölletet mondanod az kalvinista vallásnak, ugy megh isköllet gyonnod. | En nem mondottam elene, és nem is gyontam, de amind elöb is mondám erőszakkal az ostyát szamba tette. |
|
|
Masut is köllet nálad, ezen Szentségel élned, és gyonod, holl és hányszor gyontál, és aldoztál megh. | Én Soha nem éltem, és nemis gyontam. |
|
|
Midőn tömlöczbe tetettél, és onnand ki eresztettek, jártal é töbször is az Papista Templomben. | Soha nem voltam többször Papista Templomban, hanem mihelyst kiszabadúlhattam harmadjára azonnal ell mentem, és több hétt száz forintára jószágomotis Petenden kölletet, ezen haborgatasomért hannom. |
|
|
Holl gyontál visza ismit az Kálvinista vallásra. | Füreden N[emes] Szala V[á]r[me]gy[é]ben Almásy András Praedikátorságáb[an] gyontam visza. |
Forrás: MNL TML IV.7.e. Tolna vármegye törvényszékének iratai, büntető perek iii 282
Készítette: Maul-Link Dóra, főlevéltáros
Új hozzászólás