„Ej, haj száll az ének, zeng az ének, szép az élet… Ej, haj úttörőnek kedve mindig jó”-énekelték a pajtások a mozgalom egyik legismertebb nótáját, amire talán mindannyian emlékszünk, a legfiatalabbakat kivéve. És bár meglehet, nem egyforma érzésekkel gondolunk vissza az úttörő létünk emlékeire, a mozgalom vitathatatlanul jelen volt a negyven évvel ezelőtti korszak fiatalságának mindennapjaiban.

Bár az úttörőmozgalom kezdeteit az 1919-es tanácsköztársaság időszakára teszik, valójában 1946-ban terjedt el, és vált hamarosan egyeduralkodóvá hazánkban. nbsp;A többi hasonló ifjúsági mozgalmat, mint pl. a cserkészetet vagy levente mozgalmat betiltották, ellehetetlenítették. A hatalomra került Kommunista Párt 1946-tól fokozatosan beépült a cserkészmozgalomba, megkaparintva a legfontosabb pozíciókat. A cserkészet még rövid ideig párhuzamosan működött az akkor szovjet mintára megalakult Úttörőszövetséggel, majd 1948-ban végleg beolvasztották az úttörőmozgalomba. Sok párhuzam vélhető felfedezni a két ifjúsági mozgalom között: a szervezet felépítése: őrs, raj, csapat, az egyenruha, táborozások stb., de az úttörőmozgalmat teljesen a kommunista ideológia hatotta át. Egészen a rendszerváltásig fennmaradt abban a formában, ahogyan létrejött; napjainkban pedig a Magyar Úttörő Szövetség pártsemleges közhasznú társadalmi szervezetként működik.

Jelen összeállításunkkal egy kis nosztalgiára invitáljuk az érdeklődőket. A kommunista rendszer diákjainak kötelező korszakából, az úttörőmozgalom fénykorának -az őrizetünkben lévő, iskolai iratanyagokban fellelhető- írásos emlékeiből tallóztunk. A gyűjtőterületi munkánk során, az iskolai iratanyagok begyűjtésekor felhívtuk az iskolák figyelmét az úttörőmozgalom dokumentumainak megőrzésére, illetve átadására. Így került levéltárunkba jó néhány Tolna megyei általános iskola úttörőcsapatának irata: őrsi, raj -és csapat naplók, oklevelek, emléklapok, munkatervek, fényképalbumok, az úttörő szövetség kiadványai (még korabeli nyakkendők is). Az említett dokumentumokban talált információkon keresztül visszatekinthetünk egy korszaknak a hétköznapjaiba, melynek mi is részesei voltunk.

Izgalommal várt esemény volt, mikor a kisdobosokat és az úttörőket ünnepélyes keretek között felavatták, és megfogadták, hogy betartják a kisdobosok hat, valamint az úttörők tizenkét pontját. Erről minden kék és piros nyakkendős tanuló kapott egy emléklapot.

Az úttörőség fontos kelléke volt a jó tanulás és példás magatartás. Nagyon büszke lehetett az a kispajtás, aki ilyen oklevelet kapott tanév végén a bizonyítványa mellé.

A jó úttörő számára nem az egyéni eredmények, hanem a közösség érdekei kerültek előtérbe, amit ha kellő lelkesedéssel végzett, ilyen oklevéllel jutalmaztak.

Az alábbi oklevél jobb alsó sarkába még egy „Kiváló úttörő munkáért” jelvényt is kitűztek.

„Az úttörő edzi testét és óvja egészségét”-szerepel az úttörők tizenkét pontjában. Az Úttörő olimpia keretein belül a diákok minden évben összemérhették erejüket, felkészültségüket, bemutathatták ügyességüket, számot adhattak kitartó, rendszeres munkájukról.

A mozgalom talán legnagyobb vonzereje a közösség volt, aminek keretet adott a rendszer: a csapatok, rajok, valamint a mozgalom legkisebb szervezeti egységei, az őrsök, melyek többnyire 6-12 főből álltak.  Az alábbi őrs tagjai vélhetőleg nemcsak az őrsi munkát vették nagyon komolyan, hanem szerették a hatvanas évek végének igen népszerű sci-fi sorozatát, az „Orion űrhajót” is.

És az időutazásunk végén egy köszönő oklevél sok-sok úttörővel az 1064. sz. Hunyadi János Úttörőcsapattól a községi tanács vezetőinek.

Készítette: Kunné Tornóczky Andrea, levéltáros

Jelzet: MNL TML VIII. 1944. Hőgyészi általános iskola iratai