A 19. század első felében a legnagyobb Tolna megyei mezővárosban, Földváron, azaz Dunaföldváron, két határozott, kemény jellem közt lezajlott incidenst idézi meg a nemesi közgyűlés iratai közt fellelhető akta.

Az egyik főszereplője ennek, a megyei tiszti főorvos, Mosetig András, akinek nevét a megye egészségügye iránt érdeklődők már biztosan nem először olvassák. Az idegen származású, magyarul alig beszélő korábban egy bécsi kórházban praktizáló, az orvostudománynak mind elméleti, mind gyakorlati részében jártas, különösen a szülészet és a himlőoltás terén kiváló eredményeket elérő Mosetig Andrást 1802-ben nevezték ki Keller Jakab Udalrik mellé második tiszti főorvosnak.[1] Keller főorvos 1803-ban bekövetkezett halálával a megyei rendek jelöltjével, Babits Mihállyal, a költő dédapjával szemben, a főispán Mosetiget támogatta, de a rendek csak 1804-ben, uralkodói nyomásra voltak hajlandók őt megyei tisztiorvosi hivatalába beiktatni. Jóllehet a himlőoltás megyénkben való elterjesztésében véghezvitt eredményei elismeréseként Helytartótanács 1814-ben arany érdempénzzel jutalmazta őt, a megyében azonban mégsem örvendett túlzott népszerűségnek erőszakos természete miatt, melyet több levéltári aktában megörökített eset is igazol. 1806-ban Paks város bírójának pl. azt parancsolta, hogy az oltást ellenzőket „kötözve hozassa elő”, Kölesd bírójának pedig azt, hogy „Bot és Korbátsbéli fenyítékkel kénszerítse az Asszonyokat a megjelenésre”. 1809-ben a megye tiszti ügyésze marasztalta el a főorvost „több jobbágyi állapotú embernek méltatlan zaklatásáért… különböző illetlen gyalázkodásaiért” – kilátásba helyezve tisztségéről való elmozdítását is. ^[2] Hivataláról végül 1817-ben mondott le, és távozott megyéből.[3]

A bemutatásra kiválasztott irat másik szereplője egy bába, név szerint Kretzinger Regina, akiben úgy tűnik Mosetig „emberére akadt”, hiszen felettesével összetűzésbe kerülve, vélt vagy valós igazához ragaszkodva, minden panaszát és sérelmét, melyeket a vármegyei fizikusnak tulajdonított, egy panaszlevélbe sűrítve nyújtotta be a vármegyéhez. Beadványában arról számolt be a megyei uraknak, hogy szerinte Mosetig András személyes okoktól vezetve, azaz egy Földvárra költöző, szemrevaló bábát hivatásában támogatni kívánva próbálta meg a régóta köztiszteletnek örvendő bábaasszony működését ellehetetleníteni annak ellenére, hogy a városban és környékén elismerték szakértelmét, elhivatottságát, odaadását, amelyet a szülő nők, és szegények iránt tanúsított.

Tekintetes Nemes Vármegye, érdemem felett valo kegyes Uram!

Mosetig András ezen Tekintetes Nemes Vármegye Phisicussa, rajtam véghez vitt kegyetlenségét, s ellenem mai napig viselt gyűlőlségét, és űldőzésit már tovább nem tűrhetvén kintelenitek nagy alázatossággal a Tekintetes Nemes Vármegye hathatos pártfogásáért, s rajtam az el kővettekért, elégtételért alazatossan esedezni.

Már 16 esztendeje, miolta ezen Főldvár népes Városban Bábai szolgalatott tészek, és viselek, de hivatalomban az kőtelességem ellen, soha semmi panasz nem volt, sőtt szolgálatommal nem tsak az Város Lakossai, hanem némely Uraságok is tőkélletessen meg elégedtek, amint ezt az ide alázatossan Rekesztett A.B.C.D.E.F.G.H. betűk alatt levő Bizonyság Levelek elegendőképpen meg mutattyák. Történt azonban, hogy egy fiatal, s emlitett Phisicus Urnak szemeiben tünö deli menyetske examinalt Bába ezen városban vette lakását, kit hogy itt kedvessé tehessen az községnél, ’s szerentsejét elő mozdithassa mint hogy az itt, én a kőrnyékben lévő Uraságok a midőn szükség volt, inkább Engem, mint amazt hivattak, nem talált más utat Czélya el érésére, ha nem Engem üldözöbe vett, és több izben kegyetlenkedett rajtam, hogy önként szolgálatomat el hagynám ’s ezzel kedvelt Menyetskéjenek szerentséjét elöl mozdithassa. De ezzel Czélyát el nem érhetvén azt a fortélyt gondolta ki, mintha én bizonyos patikai szerekkel a született gyermekeket és gyermek ágyas aszszonyokat magam fejébül gyogyitanám, mellyet soha meg nem bizonyithat. Hivatott tehát egy izben a kis Biro által nagy fel indulással a Város Házához maga eleibe mult 7ber Holnapnak egyik napján ollyankor, a midőn éppen soo beszedő Morotz Joseff Urnak beteg fiatskája mellett foglalatoskodtam, a honnand még kötelessegemet el nem végeztem el nem botsajtottak, azt el végezvén meg jelentem elötte, és hogy parantsollatyát azonnal nem tellyesittettem, nem tsak kegyetlenül meg szidalmazott, hanem a mit soha semmi nemzetsem nem probált el felejthetetlen gyalázatomra meg lánczoltatván fogságba tétetett. Így meg lánczolva egynehány oraig tartatván mint valamelly gonosz tévőt Ki Biro, és Nemes Vármegye Hajduja által lakásara az utzákon nyitván késertetett, a hol azon kérdéseket tette, hogy mi modon gyogyitok én, és minemü orvosságokat hordok a patikábul? Mellyekre én tsak azt feleltem, hogy nintsen az az ember, a ki azt én ellenem meg bizonyitsa, ezen koholt hazugság egyedül ellenségem, ’s némelly szerentsémet irigylö hamis vad aszszonyok gondolattya, mellyekre fel fuvalkodván, ’s meg tapodván magát nékem fordult, és kegyetlenül artzul tsapott mondván? Te azt véled én rolam, hogy az aszszonyok pletykája után indulok én, melllyek után ujjra parantsolta késéröimnek, hogy vezessenek viszsza fogsagomba, és mind addig lánczolva tartsanak, méglen ö az város Házánál meg nem jelenik, a hol minekutánna ö újonnan kerdöre vonand, meg korbátsoltat, viszsza vezetetvén meg lánczolva addig voltam illy állapotba, méglen férjem ezen meg gyalasztatasomat meg nem tudta, és estvéli 9 ora után el nem érkezett, és meg nem szabaditott, haza nem vezetett, és azon meg láczoltatás miat a szegeny és fájdalomtul el nyomatatván az Hideg is ki tört. Méreg, es boszszuság szomjuságátul el telvén nevezett Doctor Ur, hogy korbáts által is meg nem gyalászhatott. Ujjra azt parantsolta a Város Birájának, hogy doboltassa ki kend a Városban, utzárul utzára, és hirdetesse kend ki Házrul Házra, hogy mai naptul fogva Regina nem Bába aszszony, és senki ötet ezen foglalatosságra ne hivja, de sem Biránk azt nem tselekedte, sem a község azt nem kiványa, sött mai napik inkáb Engemet, mint mást hivnak ezen kötelessegbe, bizonyitya velem való meg elégedését.

Illy üldözését szenvedtem Doctor Urnak én egy izben le mondottam Hivatalomrul, de akkor megint azért dühösködött ö erántam meg vezettetéssel fenyegetvén, és szidalmazván, hogy miért meg nem maradtam, most pedig meg azért üldöz hogy el hagyjam szolgálatomat a közseg akaratya ellen is.

Mellyre velo nézve az rajtam véghez vitt kegyetlensége, és üldözése ellen könyörgöm a Tekintetes Nemes Vármegye pártfogásáért, és meg kissebitetésemért való elégtetelért, kegyes végzését el várván, maradok, és vagyok

A Tekintetes Nemes Varmegyének

Földvár 20-dik Novembris 1810.

térd fej hajto Szolgáloja

Kreczinger Regina

földvári Bába Aszszony.

1810. december 6-án olvasták fel a közgyűlésen a bába beadványát, melyhez tehát a panaszos bizonyságleveleket is mellékelt sikeres és lelkiismeretes munkássága tanúsítására.

Mórocz József bizonyságlevele:

Alul irt tudtára adom, akik illik, hogy Kretzinger Regina, az Hütvösöm három gyermek szülésbe olly szorgalmatossan, igazán hiven, és gyorsan viselte magát, hogy fellebbemlített Rab asszoonnyal maga jó viseletére nézve tellyességgel mind én, mind az Hütvösöm elégedtünk, azon időkben pedig, midön ötet Mosetig Phisicus Úr Kiss Biró által tőlem hivatta mérges parantsolással több izbennálam beteg fiatskámnak négyszer adandó Krisztérozásban foglalatoskodott, ’s addig el sem mehetett tőlünk, még ezen tartozó kötelességének ő eleget nem tett.

Mellynek nagyobb el hitelére adom ezen bizonyittó Levélemet saját Petsétemmel, ’s nevem alá irásával meg erősétvel. Költ Földváron 30-dok September 1810 Esztendőben

Bekettfalvai Mórocz Jóseff m.p. Ki Soó Perceptor

Több hasonló tartalmú munkájával és magaviseletével elégedett bizonyságlevél között olvashatjuk a korábbi plébános, gróf Eszterházy László kanonok 1800-ban kelt levelét[4], a panaszlevél benyújtásakor plébános, Herkecz Imre[5], a Bölcskén lakó Kornis Pál szolgabíró, sőt Földvár mezőváros bírája, tanácsa és az uradalmi inspektor által megerősített igazolásokat a Kretzinger Regina feddhetetlenségéről. Ez utóbbi iratból is az derült ki, hogy 16 éve folytatja tevékenységét Földváron szorgalmasan, és olyan jó szívvel, hogy „ami pedig az szegényebb sorsú felebarátunkat illeti, minden fizetés, és jutalom nélkül” [látja el] – olvashatjuk a városi elöljárók nevében kiadott bizonyságlevélben.

A megye Thamassy Mihály főszolgabírót bízta meg a vizsgálat lefolytatásával, és a tapasztalatokról való jelentés benyújtásával. A vizsgálat során a főszolgabíró figyelembe vette a panaszos beadványát, Mosetig 1811. áprilisában megfogalmazott véleményét, valamint a mezőváros bírája, Csányi Mihály két esküdt és a város jegyzője által hitelesített szintén 1811. áprilisában kelt, az eset körülményeit taglaló bizonyságlevelet is. Ez utóbbi egy pár héttel korábbi balul sikerült méhen belüli magzatfordítást is megemlít[6], ami kapóra jött a bába ellenlábasainak. A főszolgabíró javaslatára végül a megye elmarasztalta a bábát, és szigorúan arra intette, hogy engedelmeskedjen a főorvosnak, és tartsa magát annak rendeléseihez.

Forrás: MNL TML IV.1.b. Tolna vármegye nemesi közgyűlésének iratai 3:78/1811

Készítette: Maul-Link Dóra főlevéltáros