Magyarország alaptörvényébe foglaltak szerint március 15-e egyike a három nemzeti ünnepünknek. Ekkor emlékezünk meg az 1848. március 15-én Pesten lezajlott forradalomról, az áprilisi törvények nyomán szabad és független polgári állammá vált hazánkról, valamint a nemzeti függetlenségért folytatott 1848–49-es szabadságharcról. Erről az alkalomról egy, a levéltárunk plakátgyűjteményében található, 1937-ben nyomtatott, a szekszárdi lakosokat közös ünneplésre invitáló hirdetmény bemutatásával emlékezünk meg.

Március 15-e 1928-ban vált hivatalos keretek közt megtartott nemzeti megemlékezéssé. A Horthy-korszakban az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 80. évfordulójához közeledve, 1927 novemberében gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter indítványára, Kossuth Lajos örök érdemeinek törvénybe iktatása mellett emelték nemzeti ünneppé március 15-ét (1927. évi XXXI. tc.). Bár 1848-1849 emlékezete mindvégig jelen volt a magyar történelemben, megközelítése mindig az adott kor hivatalos ideológiájától függött.

De vajon hogyan buzdították közös ünneplésre a szekszárdiakat 1937-ben, a nemzeti ünnep törvénybeiktatásának 10. évfordulóján? A nyomdai technika ugrásszerű fejlődésének hatására a 19. század második felétől a plakát volt a legkézenfekvőbb és egyben legnépszerűbb kommunikációs eszköz, aminek a segítségével a legrövidebb idő alatt a legtöbb embert lehetett megszólítani. Választott hirdetményünk is látványos módon tanúskodik a helyi eseményekről. A szöveges plakát 1937. március 4-i keltezésű, és a szekszárdi Molnár-féle nyomda rt.-ben készült. A 48×62 cm méretű plakát aláírója vitéz Vendel István polgármester volt. A nemzeti színű zászlónkat megidéző hirdetményen egyéb díszítésre nem is volt szükség, valószínűleg így is elég figyelemfelhívó volt, hogy első ránézésre megmozgasson és elindítson valamit a város polgáraiban. A műfajnak megfelelően röviden, tömören, egy-egy lelkesítő jelmondattal és hívószóval, valamint az ünnep forgatókönyvének ismertetésével adott hírt az utca emberének a közelgő ünnepélyről.

Abban az évben március 15-e egy hétfői napra esett. A város polgármestere, vitéz Vendel István mindent elkövetett, hogy Szekszárd közönsége méltó módon ünnepelhessen. A város lakói reggel hatkor zenés ébresztőre kelhettek. Szekszárd templomaiban ünnepi istentiszteletet tartottak 10 órai kezdettel. Az ünnepség helyszíne a Béla téren, a városháza előtt volt, kedvezőtlen idő esetén pedig a Szekszárd szálló nagyterme biztosította volna a méltó megemlékezést. Jóllehet az emberek 1848 március 15-e dicső napjait, a nemzet újjászületését és a szabadságharc emlékét mentek ünnepelni aznap, a vesztett háború és Trianon fájdalmas emléke nyomott hagyott bennük. A korszakra jellemző irredentizmus és a revízió eszményei testet öltöttek a nemzeti ünnep programjának összeállításakor is. A megemlékezést a helyőrség zenekara nyitotta meg a trianoni békeszerződés utáni magyarság akkori életérzését tükröző „Hiszek egy Istenben…” című darabbal. Elhangzott Petőfi Sándor legismertebb költeménye, amely az 1848-49-es forradalom és szabadságharc máig ható üzenete és a magyar hazafias költészet kiemelkedő alkotása a „Nemzeti dal”, amely azóta is minden március 15-i műsor elengedhetetlen részét képezi. Felcsendült Lányi Ernő karnagy, zeneszerző: „Tavasz elmúlt” című nótája, majd Szekszárd város polgármestere következett az ünnepi beszédével. A jelenlévők hallhatták Vincze Zsigmond-Kulinyi Ernő: „Hamburgi menyasszony” című operettjéből a híressé vált „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország” dalbetétet, amely a korszak leghazafiasabb dalai közé tartozott. Kiss Menyhért költő, író: „Ferike” című, nemzeti érzelmű versét egy hadiárva fiú szavalta el. A Szekszárdi Daloskör előadásában elhangzott Pápay M. Kálmán: „Írom ezt a levelet haza, Csíkországba című irredenta dala, végül az ünnepélyt a Himnuszunk zárta a helyőrség zenekarának előadásában.

A Tolnamegyei Újság beszámolója szerint óriási közönség gyűlt össze ezen a március 15-én Szekszárdon. Az istentiszteleteken részt vettek a polgári és katonai hatóságok, a hivatalok, az iskolák és a testületek is. A Béla téren 5-6 ezer ünnepelte a „magyar szabadság hajnalhasadásának évfordulóját”.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Magyarország történetének egyik meghatározó fordulópontja volt. Évfordulójának megünneplése a nemzet összetartozása szempontjából is kiemelkedő jelentőséggel bír. Levéltárunk évről-évre igyekszik begyűjteni a március 15-e megünnepléséről szóló plakátokat ezzel is színesítve és bővítve az egyre gyarapodó plakátgyűjteményünket, valamint így őrizve meg az utókor számára nemzeti ünnepünk emlékezetét.

Jelzet:

HU-MNL-TVL-XV.4. Plakátok, hirdetmények levéltári gyűjteménye P 463

Források:

Tolnamegyei Újság 1937. március 17. (20. sz.)

https://multkor.hu/20100215_marcius_15_vagy_aprilis_11__egy_nemzeti_unnep_viszontagsagai

https://ofszetnyomda.hu/a-jo-plakat-tobb-mint-egyszeru-reklamhordozo/

Készítette: Kunné Tornóczky Andrea levéltáros