A koronázási domb

Az 1848-49-es forradalom leverése, majd az azt követő megtorlás után, Magyarország a Habsburg Birodalom részeként élte mindennapjait. Az 1850-es években, a bécsi udvar központosított kormányzati rendszert vezetett, be ami nyílt abszolutizmussal párosult. Csak az évtized végén nyílt esély a magyarság számára, hogy a szigorú elnyomás alól szabadulni tudjon. Ehhez segítséget nyújtottak az osztrákok katonai vereségei, amik következtében, 1859-1860 folyamán elvesztették  Itáliai birtokaik nagy részét és ezzel nem tudták megakadályozni az egységes olasz állam kialakulását.

A bécsi kormányzat kénytelen volt enyhíteni a Magyarországgal szemben alkalmazott szigorú politikáján, nehogy egy újabb felkeléssel találja magát szembe, amit az osztrák katonai kudarcokon felbátorodó magyarok indíthatnának. Ferenc József menesztette a neoabszolutizmus rendszerét irányító Bach belügyminisztert. Az 1860-ban kiadott októberi diplomával és az 1861-ben kelt februári pátenssel igyekezett rendezni a birodalom és Magyarország helyzetét. Ennek következtében ismét összeült a magyar országgyűlés, ami nem fogadta el az uralkodó birodalmi gyűlésre vonatkozó kezdeményezését, ezért azt Ferenc József még 1861 nyarán feloszlatta, ezáltal felfüggesztette az alkotmányosságot és bevezette a provizóriumot, amit Schmerling irányított.

Pár év múlva ismét a külpolitika sietett a magyarság segítségére. Az osztrákok és a poroszok eltérően vélekedtek az egységes német állam megvalósításával kapcsolatban, ami háborúval fenyegetett, ezért a bécsi udvar ismét enyhébb húrokat pengetett a magyarokkal szemben. 1865-ben, Deák Ferenc Pesti Naplóban megjelent Húsvéti cikke közeledést jelentett a két fél álláspontjában, melynek következtében véget ért a provizórium és ismét összeült az országgyűlés. Azonban az 1866-ban, a poroszokkal szemben elszenvedett katonai vereség, végleg félresöpörte az osztrákok elképzeléseit. Eldőlt, hogy a német egység porosz vezetéssel fog létrejönni, amiben az osztrákoknak nem jut hely, akik ezért végleg kénytelenek voltak kelet felé fordulni és saját birodalmukon belül, a magyarokkal megállapodni.

Ennek következtében megszületett a kiegyezés, melynek következtében egy kétközpontú dualista állam jött létre, két kormánnyal, amik önálló tárcákkal rendelkeztek, de a hadügyet, a pénzügyet és az ezek fedezését szolgáló pénzügyet, közös miniszterek irányították. Az 1867-es kiegyezést követő évben, megszületett a magyarok horvátokkal kötött megállapodása is, amiben déli szomszédaink széleskörű jogokat kaptak az országon belül, mivel ők teljes társadalommal rendelkeztek. Ilyen jogokat a többi nemzetiség nem kapott, de használhatták a nyelvüket alsó- és középszinten a közigazgatásban az oktatásban és a bíráskodásban. A Monarchiában azonban több mint 10 nemzetiség élt, melyek többsége nem rendelkezett az államalkotók jogaival, ami súlyos konfliktusokat vont maga után. A politikai biztonság azonban óriási gazdasági fejlődés megindulását jelentette, ami csak az I. világháború kitörésével torpant meg.

A kiegyezés megvalósulásával, végre sor kerülhetett Ferenc József koronázására, aki valójában már 1848. december 2-tól Magyarország uralkodója volt. Az ünnepségre 1867. június 8-án került sor Pest-Budán. Ekkor még senki nem sejthette, hogy ezen kívül már csak egy koronázást láthat az ország. A koronázási szertartás a Mátyás templomban zajlott, majd a király, a szokásoknak megfelelően felvágtatott a koronázási dombra, hogy a négy égtáj felé suhintson a kardjával, ezzel demontrálva, hogy az országot minden támadástól megvédi. A magaslatot Pesten, a mai Széchenyi téren állították fel és a hagyományok alapján, az ország összes vármegyéjéből hozott földekből építették.

A Tolna megyei levéltárban őrzött 684/1867. számú alispáni irat azt mutatja be, hogy gróf Szápáry Antal, főlovászmester helyettes, a koronázási ügyekkel megbízott személy, kéri a vármegyét, hogy május végéig, küldjenek a fővárosba fél köb lábnyi tiszta földet, a koronázás céljaira. A vármegye válaszából kiderül, hogy a földet szekérpostával küldik fel és Kajdacs község közeléből származik, ahol a mohácsi csata után, a Szent Koronát, több napig egy fűzfába elrejtve őrizték.

Marosi Tibor József levéltáros