1946. őszén formabontó kezdeményezés indult Tevelen. A II. világháborút követően Tolna, Baranya és Bács-Kiskun megye területére letelepített bukovinai székely gyermekek oktatási hiányosságai pótolandó, egyben a népcsoportot vezetni képes értelmiségi réteg kinevelésének első lépéseként ekkor kezdte meg működését Földi István igazgató vezetésével a Teveli Kőrösi Csoma Sándor Székely Tanintézet. A internátust és gazdaságot is magában foglaló intézmény a „székelyek gimnáziuma” lett.

Az igazgató a Tanintézet rövid, mindössze 1949-ig tartó fennállása során folyamatosan igyekezett fejleszteni az intézményt, fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy megfelelő körülményeket teremtsen mind az oktatás magas színvonalon való tartása, mind pedig a tanulók nevelése érdekében. Az egyik érdekes kezdeményezése a következőkben olvasható szabadfürdő építési akció volt.

1947. május Földi István igazgató levelet intézett Tevel község elöljáróságához. Bejelentette, hogy a „Kőrösi Csoma Sándor Állami Általános Iskola” internátusa részére a teveli 341. helyrajzi szám alatt felvett 221 négyszögöl területű ingatlanon 8x4 méter belterületű fürdőmedencét kívánnak létesíteni. Mellékeltként a medence terveit is becsatolta az elöljáróság részére. Megnevezte az érdekelt szomszédokat is: özvegy Weidinger Jánosné, Link József, valamint neje Eppel Anna személyében. Levelében kérte még a helyszíni szemle megtartását, valamint az építési engedély kiadását. Regős Béla, a település jegyzője Földi István kérelmét vízjogi engedélyezés céljából másnap fel is terjesztette Tolna Vármegye Alispánja felé. Az építkezést ellenőrző és véleményező bizottság néhány nap múlva, május 12-én látogatott ki a tervezett munkaterületre, ahol a szemléről jegyzőkönyv is készült. Jelen voltak Regős Béla községi jegyző, Földi István igazgató, Szontág István kőművesmester, aki a kivitelezést vállalta, a körzeti körorvos, valamint Weidinger Jánosné és Link Józsefné szomszédok. A bizottság a helyszínen a következő tényállást állapította meg:

„A tervezett építkezés „Kőrösi Csoma Sándor” állami általános iskola internátusának 341. helyrajzi szám alatt felvett, jelenleg kert művelési ágú 221 négyszögöl területű beltelki ingatlanon terveztetik. A telek összefüggésben áll a 340. és 342. helyrajzi számú ingatlanokkal és összesen 547 négyszögöl területet foglal magában.

A létesítendő fürdőmedence 8x4 méter belméretű, 60 centimétertől 140 centiméterig süllyedő mélységű. Az alapzat 39 centiméter, az oldalfalak 26 centiméter vastagságban, kisméretű falitéglából, 1,5 centiméter vastagságban 1:3 arányú cementhabarccsal vakolva. A víz a 350/2. helyrajzi számú malmi vízárokból, 17,50 méter távolságból beton és bádogcsőben lesz vezetve. Az elhasznált víz a vadvízárokban lesz elvezetve.

Mi, alulírott Weidinger Jánosné és Link Józsefné szomszédok és vízjogtulajdonosok beleegyezésünket adjuk ahhoz, hogy az építtető Intézet malomárkunkból a vizet a medence feltöltésére – jelenleg meglévő és az általunk ezután létesítendő üzemünk működése megzavarása nélkül, tehát üzemszünetben – a vizet használhatja.

Öltözőhelyiségül a medencétől 8 méter távolságra létesítendő deszka fülkék szolgálnak.

Miután az építkezés a vármegyei építkezési szabályrendeletnek, valamint a közegészségügyi követelményeknek megfelel a vízjogtulajdonosok, illetve a szomszédok az építkezés ellen kifogást nem emelnek, az építkezési bizottság az engedély kiadását véleményezi.

Aláírattatott fent nevezettek által 1947. május 12. napján.”

A jegyzőkönyvet Tevel község elöljárósága nevében Regős Béla községi jegyző haladéktalanul felterjesztette a Völgységi Járás Főjegyzője felé, külön kiemelve, hogy az építkezést Szontág István képzett kőmívesmester végezné.

A jegyzői felterjesztéssel párhuzamosan – a felvett jegyzőkönyvet szintén mellékelve - Földi István is levelet intézett a Völgységi Járás Főjegyzői Hivatala felé, melyben az építtető Kőrösi Csoma Sándor Székely Tanintézet szemszögéből világította meg a tervezett építkezést.

„A mellékelt kérés alapján tisztelettel kérem a Kőrösi Csoma Sándor Tanintézet, Állami Általános Iskola internátusának udvarán létesítendő szabadfürdő vízhasználati jogának engedélyezését az alábbiak figyelembe vételével:

1. A medence, amint a tervrajz is feltűnteti, 4x8 méter méretben, 60-140 centiméter mélységben az állami internátus udvarán készül.
2. A medencében tárolandó vízmennyiséget a telek szomszédságában folyó malomárokból nyerjük. Ennek a malomároknak víztartalma percenként 500 liter. A mellékelt jegyzőkönyv alapján megállapítható, hogy a tulajdonosok a vízhasználatot maguk részéről, bizonyos fenntartással engedélyezték. Ennek az egyezségnek a betartását az állami tanintézet mindenkori igazgatósága vállalja, illetve kötelezőnek elismeri.
3. A medence töltése a malomárok tulajdonos előzetes megkérdezése után, hetenként három, vagy négy esetben történik.
4. Hangsúlyozni kívánom, hogy a fürdő nem luxus célokat szolgál, és Tevelen, ahol nyári fürdőhely egyáltalán nincsen, az iskolás gyermekek fürdőzése a község áldozatkész közönségének anyagi hozzájárulásából készül.

Tekintve az előrehaladott időszakra, mielőbbi jóváhagyást kérve maradok tisztelettel:

Földi István

tanintézeti igazgató”

A kézhez kapott iratokat a Völgységi Járás Főjegyzője 1947. május 19-én terjesztette fel Tolna Vármegye Alispánjának további intézkedés céljából. Megindult tehát a levelezés a különböző hatóságok között. Elsőként Tolna Vármegye Alispánja „véleményezte” a hozzá felterjesztett anyagot, pontosabban küldte vissza a Völgységi Járás Főjegyzőjének azt, mert „a kérelemhez egyetlen melléklet sem volt csatolva, miért is felkérem, hogy azokat pótlólag haladéktalanul terjessze fel hozzám”. A Főjegyző jelezte a hiátust Tevel község elöljáróságának, akik Földi Istvánnal együttműködve haladéktalanul orvosolták azt, így a derék Főjegyző 1947. június 2-án már újabb felterjesztéssel élhetett az Alispán úr felé. Az Alispán hivatala a beérkezett anyagot késlekedés nélkül továbbította a Székesfehérvarott működő Kulturmérnöki Hivatal felé. Lublóy László mérnök, „a teveli Kőrösi Csoma Sándor tanintézet udvarén létesítendő szabadfürdő vízhasználati jogának engedélyezése” tárgyában az alispánnak válaszolva tisztelettel értesítette őt arról, „hogy a teveli tanintézet igazgatóságának kérelme, melyben szabadfürdő engedélyezését kéri visszaszármaztatandó, mert a kérelem csak tervek alapján engedélyezhető szabályszerű közigazgatási eljárás keretén belül.

A kettő példányú terveket okleveles mérnök készítse el; a tervek tartalmazzák:

1. műszaki leírást
2. a malomárok hosszszelvényét a kérdéses szakaszról
3. a medence tervét
4. a vízkivétel tervét, a tápláló, és levezető árok hossz-, és keresztszelvényét
5. általános helyszínrajzot 1:75.000 méretarányban
6. részletes helyszínrajzot 1:2880 méretarányban
7. Kubatúra[1] kimutatást
8. esetleges szolgalmi helyszínrajzot és kimutatást
9. költségvetést.

Az ily módon kiegészített terveket a vármegye alispánjának címezve a székesfehérvári Kulturmérnöki Hivatalnak nyújtsák be.

Egyben megjegyzem, hogy a kérelemben feltüntetett mellékelt jegyzőkönyv, melyben a vízkivételhez a malomtulajdonosok hozzájárulnak nem érkezett a hivatalunkhoz.”

Az Alispán a fentiekről értesítette Tevel Község Elöljáróságát, akik minden bizonnyal közölték Földi Istvánnal is a fejleményeket.

A Székesfehérvári Kulturmérnöki Hivatal főnöke Mantuano József minisztériumi osztálytanácsos 1947. június 24-én kelt levelében tájékoztatta Tolna Vármegye Alispánját, hogy „az iratokat és hiányos terveket visszaszármaztatom azzal, hogy kérelmező az időközben 607/1947. szám alatt ugyanazon tágyban 1947. június 14-én megküldött átiratunknak megfelelően egészítse ki a terveket, melyek alapján kérje a vízjogi engedélyezést.”

1947. június 30-án az Alispán megbízásából Dr. Aracsi járási főjegyző a Kulturmérnöki Hivatal kérését továbbította Tevel Község Elöljárósága felé, egyben megkérte őket, hogy „értesítsék a folyamodót, miszerint 11980/1947. szám alatt kiadott javaslat szerint szerelje fel kérelmét.”

Az Elöljáróság jelezte Földi István felé a kívánalmakat, aki 1947. július 18-án kelt válaszában csupán ennyit írt: „az építkezéstől költségelőirányzati fedezet hiányában kénytelen vagyok elállni.”

Regős Béla jegyző fel is terjesztette Földi István válaszát az Alispán felé, aki 1947. július 26-án „tudomásul véve, irattárba helyezendő” megjegyzéssel látta el az, és zárta le az ügyet.