A dunaföldvári mamutborjú
1934 szeptemberében néhány lelkes dunaföldvári tanító egy értékes, akkor közel 50-60 ezer évesre becsült mamut leletre bukkant egy kirándulás során, a község tulajdonát képező Göböljárás vízmosásos területén. A lelet nagy feltűnést keltett a tudományos világban, hiszen ilyen teljes mamut csontvázat Európa területén addig csak hármat találtak. A tanítókat nemcsak a lelet felfedezéséért illette elismerés, hanem tevékenyen részt vettek a lelet megmentésében és feltárás korai szakaszában.
A mamutlelet sorsa nem volt igazán problémamentes. A helyi ásatók ragaszkodtak a lelethez, még saját múzeum alapításának gondolata is fölmerült. A helyszínen egyeztetések zajlottak a Nemzeti Múzeum, a szekszárdi múzeum és a helyi ásatók között. Mind a helyiek, mind a Nemzeti Múzeum tisztviselői meglehetősen sérelmezték, hogy a fontos lelet nem hozzájuk került.(1)
Végül megszületett a döntés: bár a leletre a Dunaföldvár község tulajdonát képező területen bukkantak, de a fennálló jogszabályoknak megfelelően azt a nyilvános közgyűjteményt illette, melynek területén megtalálták, így a szekszárdi vármegyei múzeumba szállították.(2) A múzeumban a lelet elhelyezése, szakszerű kezelése, valamint a tudományos feldolgozása is biztosított volt. A szinte teljes egészében megmaradt mamutcsontvázat a Nemzeti Múzeum felügyelete alatt preparálták.(3) Az ásatások során a mamut lelet mellett az őskori ember tűzhelyét és a szerszámait is megtalálták.(4)
Az iratok tanúsága szerint a lelet feltárását a lelet felfedezői, a római katolikus elemi iskola tanítói kezdték el. A történet külön érdekessége, hogy a mamutcsontok megtalálói között ott volt a negyvenes években sztárrá vált énekes-színész Sárdy János is, aki népszerűségét operett, és 1940-től filmszerepeinek köszönhette, és aki akkoriban kántortanítóként dolgozott a dunaföldvári rk. elemi népiskolában.(5)
A mamutcsontok megtalálói: Sárdy János balról a második
Forrás: A Magyarság képes melléklete 1934. 41. szám
Az ásatás lebonyolítása, az akkor éppen szabadságáról hazatérő Dr. Csalogovits József(6) vármegyei múzeumőr (múzeumigazgató) nevéhez fűződik, aki 1934. október 7-én kérelemmel fordult dr. Perczel Bélához, Tolna vármegye alispánjához, hogy a feltárás szakszerűségének biztosítása, a leletek kiemelése és múzeumba való szállítása érdekében részt vehessen a munkálatok elvégzésében.
1934. november 14-én Csalogovits arról számolt be az alispánnak, hogy a dunaföldvári mamutlelet lelőhelyén a szükséges ásatást eredményesen elvégezte, és a leleteket csomagolásuk után teherautóval Szekszárdra, a múzeumba szállították. A szállítás öt napot vett igénybe, a dologi kiadásokra (ásatási napszám, ládák, paraffin, csomagolóanyag stb.) 29 P 32 kr összeget fizetett.
1935 májusában, az addigra már teljesen preparált dunaföldvári mamut csontváz és paleolit leletek végleges kiállítása előtt, a múzeumőr újabb engedélyt kért az alispántól, hogy az addigi leletek kiegészítése és a lelőhely kimerítése miatt május 20. és 29. között egy második, és egyben végleges ásatást végezhessenek. Az ásatás lebonyolítása azért volt szükséges, mert a helyszínen az előző év októberében szerzett tapasztalatai szerint, az addig előkerült leletek egy alig 80 négyzetméteres felületen, az ősember által rakott tűzhelyeken feküdtek, így a közvetlen környezetben még több tűzhely bukkanhatott elő nagyon ritka és értékes leletekkel. A múzeumi kiállítás számára szerettek volna még egy tűzhelyet „in situ”(7), földdel együtt hazahozni. Azért is volt kívánatos az ásatás folytatása, mert ellenkező esetben a Nemzeti Múzeum Állattára végezte volna el a további feladatokat. A tervezett ásatás 6-7 napot vett volna igénybe, és a mintegy 12 munkás napszámának egy részét a múzeum az az évi 100 pengős államsegélyéből szándékozták fedezni.
Csalogovits az ásatási munkálatokra meg is kapta az alispáni engedélyt, így a tervezett időben, tíz nap alatt elvégezte a paleolit leletek feltárását. Az alispánnak 1935 júniusában írt jelentéséből megtudhatjuk, hogy az ásatás során, a dunaföldvári tanítók által még az előző évben feltárt szabálytalan alakú gödör közvetlen szomszédságában, közel 300 négyzetméternyi területet tárt fel, a felszíni egyenetlenségek miatt 3-5 méter mélységig. A kibontott felületeken megtalálta a múlt évben kiásott mamut jobboldali medencecsontját, két darab bordáját, egy pattintott kőeszközt, és három ősember rakta tűzhelynek a maradványait, számos botanikai vizsgálatra alkalmas diluviális(8) faszéndarabkával. A megfigyelései arra engedték következtetni, hogy az ásatás helyszíne csak az ott elejtett mamut elfogyasztásáig volt az ősember tanyája, így az addigi leletek elhelyezkedésének tanúsága szerint, a közvetlen környéken továbbiak előfordulása nem volt valószínűsíthető.
A szenzációs leletről és sorsáról a helyi sajtó, a Tolnamegyei Újság is több ízben tudósított. Az 1934. december 8-án írodott cikk arról számolt be, hogy Csalogovits József már megtette az előkészületeket a mamut csontváz felállítására. „A tudományos világot nagyon fogja érdekelni az a körülmény, hogy a mamutcsontokkal együtt egy rénszarvas csigolyasorozatot is találtak, ami megváltoztatja a különböző geológiai korszakokról eddig felállított teóriákat”- olvashatjuk az újság hasábjain(9).
Tolnamegyei Újság, 1934. októberber 13.
Tolnamegyei Újság, 1934. december 20.
Tolnamegyei Újság, 1934. december 8.
Az értékes dunaföldvári mamutleletetnek 1934 óta a Wosinsky Mór Megyei Múzeum ad otthont. A mamutbébi összeállított csontváza a múzeum „A tolnai táj évezredei az őskortól a honfoglalásig” című állandó, régészeti kiállításában a mai napig is megtekinthető. Korát kb. 25-30 ezer évre becsülik.
A dunaföldvári mamutborjú
Forrás: Dr. Czerny Károly: Dunaföldvár épített és természeti környezete képes krónikája, 2014., 178. old.
Jegyzetek:
(1) A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 31. 283. old. (Szekszárd, 2009)
(2) MNL TML IV. 404. b. Alispáni iratok, 489/1936
(3) Tolnamegyei Népújság, 1934. okt. 13.
(4) MNL TML V 716 c. Dunaföldvár nagyközség iratai, Képviselőtesületi jegyzőkönyvek, 1934. november 5.
(5) A Magyarság képes melléklete 1934. 41. szám
(6) Csalog József, 1937-ig Csalogovits József (Pancsova, 1908. március 13. – Budapest, 1978. május 6.) régész, etnográfus, múzeumigazgató. 1932-ben került Szekszárdra, ahol a vármegyei múzeum régész munkatársaként dolgozott, 1933-1946 között az igazgatói feladatokat látta el.
(7) „in situ”=természetes helyzetében
(8) diluviális=jégkorszaki
(9) Tolnamegyei Újság, 1934. december 8., 3. old.
Felhasznált irodalom:
A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 31. 283. old. (Szekszárd, 2009.)
Dr. Czerny Károly: Dunaföldvár épített és természeti környezete képes krónikája, 2014., 178. old.
Jelzet: MNL TML IV. 404. b. Alispáni iratok, 489/1936
Készítette: Kunné Tornóczky Andrea, levéltáros
Új hozzászólás