Az MSZDP és a KMP 1919. március 21-én Budapesten megkötött paktumával, új rendszer jött létre Magyarország idegen megszállást elkerülő területein. Az államalakulat irányítása főleg a kommunisták kezében volt, annak ellenére, hogy a forradalmi kormányzótanács népbiztosai elsősorban a szociáldemokraták közül kerültek ki.

Tolna megyében már pár nappal korábban, március 14-én fontos változás állt be, hiszen Dr. Mayer Gyula főispán-kormánybiztost a Szekszárdi Munkástanács eltávolította a hivatalából. A megye irányítását egy 5 tagot számláló direktórium vette át. A vármegye vezetése ezzel a lépéssel elszakadt a központi kormányzattól, de ez nem jelentette azt, hogy egy kommunista színezetű intézőbizottság került volna hatalomra sem ekkor, sem pedig március 21-ét követően. A Tolna megyei munkásokat különböző szociáldemokrata szervezetek fogták össze. A lakosság nagyobb része viszont a földművesek közül került ki. A mezőgazdaságból élő népesség pedig nem volt híve a tanács rendszernek, mert annak intézkedései veszélyeztették a vagyonbiztonságot és a megélhetést. Kivételt képeztek a zsellérek és a cselédek, akik vonzódtak a szocialista tanokhoz, mert azoktól egy új igazságosabb rendszer létrejöttét várták. A központi kormányzat tudomással bírt arról, hogy a kommunizmusnak nincs megfelelő bázisa vidéken, így Tolna megyében sem. Ezért a fővárosból olyan emberek érkeztek a vármegyébe, akik a rendszer feltétlen hívei voltak és az új kormányzat központi intézkedéseit próbálták végrehajtani. Ilyen személy volt Soós Sándor, aki a direktórium elnökeként irányította a megyét. Májusban pedig Aranyos György érkezett Budapestről, aki a direktórium biztosaként működött.

A megyei intézőbizottság, mint azt a bemutatott dokumentumon látjuk, 10 osztályra bontva látta el a feladatát. A direktórium iratanyagában az osztályokat, a hozzájuk rendelt római számok jelzik. Az iraton látható, hogy az egyes ügyosztályok milyen jellegű munkát végeztek. A dokumentum feltünteti az osztályvezetőket és az előadókat. A névsort végigolvasva, a politikai meggyőződést és a származást illetőleg nagyon vegyes képet láthatunk. A fennálló új rendszert, Soós elnökön és Cséby Józsefen kívül nem sokan szolgálták szívvel-lélekkel. Ők a kommunizmus híveinek tekinthetők, de a szociáldemokrata Koreczky János és Dick György, valamint társaik, főleg a nyár folyamán már más politikai berendezkedés hívei voltak. Az előadók között több polgári származású egyén található. A korábban vármegyei főjegyzőként dolgozó Éry Márton, valamint Birner István, Fördős Mihály és még sokan, a nyári ellenforradalmi mozgalom idején, már egyértelműen a rendszer ellen dolgoztak. Az intézőbizottság, az eltérő nézeteket valló személyek vezetésével, már kezdettől fogva nehezen működött. Ezért döntött úgy a forradalmi kormányzótanács, hogy a már említett Aranyos Györgyöt Tolna megyébe küldi, a kommunista szellem megerősítése érdekében. Azonban ez is kevésnek bizonyult arra, hogy a vármegyében a tanácsrendszert, az elsősorban földművelésből élő lakosság elfogadja.