Szakkönyvtárunk újabb gyöngyszeme a következő kiadvány, amely az anyák és talán apák számára is érdekes olvasmány volt és még a mai idők olvasóinak is szórakoztató olvasmány.

Magyar Anyák Naptára az 1927. évre

Az anya- és gyermekvédelem fontosságának felismerése és az országos ellátó-rendszer kiépítésének gondolata az első világháború időszakában bontakozott ki. Az országos anya- és csecsemővédő szervezet alakuló ülését Madzsar József és Bárczy István kezdeményezésére 1915. június 13-án tartották meg. Itt jelentették be az Országos Stefánia Szövetség megalakulását, melynek fővédnöke Stefánia hercegnő, első elnöke pedig Apponyi Albert, volt vallás- és közoktatási miniszter lett. A kezdetektől fogva két fő célkitűzése volt ennek a szervezetnek: az anya- és a gyermekvédelem, mellyel a csecsemőhalandóságot kívánták csökkenteni és a nemzetet gyarapítani. A magyar módszer a nemzetközi gyakorlattól eltérően nem korlátozódott a szociális problémákkal küzdő anyák megsegítésére és nem olyan intézményt kívánt felállítani, ahová az anyák fordulhattak tanácsadásért. Itthon a megfelelően kiképzett védőnők saját otthonukban keresték fel a családokat, az anyák bizalmába férkőztek és rávezették őket a szoptatásra és a gyerekek egészségben való felnevelésére. Le kellett küzdeniük a védőnőknek a nép körében uralkodó babonákat, tévhiteket és a bizalmatlanságot. Már a terhesség idejében felajánlották segítségüket. A szövetség két nagy területen fejtette ki tevékenységét: az egészségügyi szakmunkákban (például orvosok és védőnők működésében és tejkonyha, napközi, terhes- és szülő intézetek, anya- és csecsemőotthonok, csecsemő- és gyermekkórházak üzemeltetésében), valamint a helyi fiókszövetségek által végzett szociális munkákban.

A Stefánia Szövetség szervezésében 1915 novemberében indult meg az első anya- és csecsemővédőnői tanfolyam. A jelentkezőktől ekkor még csak négy polgári iskolai osztályt kértek. Az okleveles védőnők a szövetség alkalmazottai lettek.

1917-ben egy törvényrendelet állami feladattá nyilvánította az anya- és csecsemővédelmet és a Stefánia Szövetséget bízták meg ennek végrehajtásával, amelyet ekkor a Belügyminisztérium felügyelete alá rendeltek. A cél egy egész országra kiterjedő egészségvédelmi rendszer kiépítése volt. A magyarországi nagyarányú csecsemőhalálozás elleni küzdelem irányítására a szövetség igazgatósága 1917. március 29-i ülésén döntött az Anya- és Csecsemővédelmi Központi Intézet (később Zita Királyné Alapítványi Intézet) felállításáról, amely a fővárosban a Vas u. 10.-ben működött és mintagyermekkórházat, dajkaintézetet, bábaképzőt, védőnői és gondozónői továbbképző intézetet tartott fenn.

 (Forrás: Dr. Benyovszky Tóth Anita muzeológus)