Augusztus

István bácsi: Arany-tanácsok vándorló mesterlegényeknek útravalóul

Pest, 1852. (30 p.)

Majer István (másként: Májer István, „István bácsi”) 1813 – 1893.

teológiai doktor, stagni választott püspök és nagyprépost, egyházi, pedagógiai, népszerűsítő író, grafikus.

 Elemi iskoláit Érsekújvárott, a gimnáziumot Esztergomban végezte, Nagyszombatban bölcseleti és teológiai tanulmányokat folytatott 1828-1834-ig.

Vácon 1836-ban pappá szentelték és 1838-ban Esztergomba helyezték.

Kopácsy József hercegprímás 1842 őszén kinevezte a mai Tanítóképző elődjének a Mesterképző Intézet első tanárává.
Ettől kezdve az egyébként mindenre kiterjedő figyelme és érdeklődése a nevelés és az oktatás irányába fordult.
Egészségtan című a nép számára készült dolgozata tankönyv lett az elemi iskolákban.
Népneveléstan című munkáját – szlovák nyelvre is lefordították – a korabeli oktatás alapműve lett.
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc bukása után esztergomi állását megszüntették. Így került Pestre, ahol 1849. októberétől 3 éven át a bölcsészkaron tanított, majd 1853-tól ő irányítja és felügyeli Pest összes elemi és magániskoláját.
Tanítói könyvtárat hoz létre, a testnevelés, a tornatanítás fontosságát hangsúlyozza, részt vesz az első bölcsőde létrehozásában.
Mindezek mellett ír, publikál. 1850-től szerkeszti a Katolikus Néplapot.
Írásainak célja azonban döntően a népnevelés. Se szeri, se száma a nép egyszerű gyermekeinek szóló – ma azt mondanánk – felvilágosító munkáinak.
„A jó gazda”/ 1848 / c. írásában 25 pontban tanítja a gazdákat.
„Aranytanácsok szolgálók, dajkák, szobalányok számára”, „Aranytanácsok vándorló és mesterlegényeknek útravalóul”, de írt „A jó kenyérsütés mesterségéről”, „A tompaeszűek neveléséről” melyben a fogyatékosokkal való bánásmódra ad tanácsot, „Vidor szóváltás” c. munkájában a kártyajátékokkal foglalkozik. Az iparostanulóknak vasárnapi és esti iskolákat szervezett.
1856-70 között szerkesztette az „István bácsi naptárát”.
Az emberek őt is István bácsinak nevezték és tisztelték.
1857-től az intenzív munkát felválthatta egy kis pihenés. Megromlott egészsége miatt elhagyja a fővárost és a Komárom megyei Kürt plébánosa lett. Azonban itt is papi hivatásán túl dolgozik tovább. Természetesen megírja a község történetét, néprajzzal foglalkozik, rajzol, tanít.
Az 1866 évtől Esztergomban munkálkodik.
67 évesen lett stagni címzetes püspök, majd 1 évvel később országos elismerés éri, a Főrendi ház örökös tagjává választják, és Esztergom Város 1886-ban díszpolgárává fogadja.

A munkakedve töretlen, a 4000 kötetes saját könyvtárába 36 hazai és 4 külföldi lapot járatott.
Számos egylet és szervezet elnöke volt. Ő alapította például az Esztergomi Irodalmi Egyletet / 1868 /
Idős korában is aktív életet élt, 81 éves korában áldozó papságának 58. évében végelgyengülésben hunyt el.

 

Forrás: Wikipédia, Osvai László dr.