A mai Dózsa György utcában áll a veszprémi reformátusság hagyomány szerint harmadik, napjainkban is használatos temploma. Az első helyét nem ismerjük, a második templom, mellette iskola és parókia a Várban állt, amelyet 1717-ben az egyházpolitikai csatározások következtében el kellett hagyniuk és a gyülekezett szétszóródott. S bár a mai Jeruzsálem-hegyen és környékén több református nemesi családnak volt telke, csak az 1781-ben II. József császár által kiadott türelmi rendelet hozott változást a gyülekezet életében.

A 30x15 méteres téglalap alaprajzú református templom telkét Pázmándy Sámuel, Fejér vármegye táblabírája 1782-ben, a parókia és az iskola telkét Roboz Mihály 1783-ban ajándékozta a veszprémi eklézsiának. A késő barokk templom építését 1784 áprilisában kezdhették meg, az építőanyagot a közeli kőbányából fuvarozták, a munkálatokat jobbára az egyházközség tagjai végezték. A türelmi rendelet értelmében protestáns templom bejárata nem nyílhatott főútra, ezért található a templom főbejárata a Szarvas utca felőli oldalon. Tornyot is csak 1794-ben emelhettek mellé. Eredetileg különleges toronydísze volt II. József tiszteletére: a császári kétfejű sas, amelyet 1876-ban az új toronysisak készítésekor csillagra cseréltek. A ma látható berendezése jobbára barokk, a szószék és a Mózes-szék klasszicista stílusban készült. Első, klasszicista stílusú orgonáját Wilde József készítette 1826-ban, az orgona későbbi felújításait a helyi Roland orgonakészítő műhely végezte. 1927 szilveszterén gyúltak ki először a templom villanyégői a falikarokon és a csilláron. A templom körüli park Bátorkeszi István, gályarabságot szenvedett lelkipásztor nevét viseli.

A képek forrása: MNL VeML XV.81.a. Veszprémi Kaleidoszkóp