Nagykálló fontos szerepet töltött be a térség kézműveseinek életében. A város szerepét jól jelzi, hogy a megyében egyedül itt alakult szűcs anyacéh, amelyhez más településen élő céhek fordultak, hogy használhassák szabályzatát. Ennek ellenére itt is érvényes volt a megye más iparos közösségére is jellemző tendencia: az utánpótlás hiánya. A fordulat a divat és a vásárlói igények megváltozásával, a polgárosodással volt összefüggésben. Az új kívánalmak ugyanis a régi, hagyományos szakmákat differenciálták, megjelentek a gubások, suszterek, növekedett az asztalosok száma. A beszegődtetés előtt álló ifjoncok pedig szívesebben választották ezen új, illetve feltörekvőben lévő, s egyben jövedelmezőbbnek gondolt szakmákat. Ezáltal érdekes vizsgálati szempont, hogy mennyiben jelenik meg ez a változás a nagykállói szűcs céh számadásaiban.

 Az MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára őrizetében több olyan irat is megtalálható, amely a kállói szűcs anyacéhez kötődik. Ezek egy része az 1832 és 1872 között keletkezett számadások, vagy naplók, amelynek bejegyzéseit a céh jegyzőkönyvében feljegyzettek egészítenek ki. A Múltról mindenkinek című online programsorozat keretében hallható előadás egy olyan irányból próbálja bemutatni a céhek működését, amely eddig nem képezte alaposabb vizsgálat tárgyát. A kiadások és bevételek részletezése, kategorizálása által a hallgató megtudhatja, hogyan alakult a 19. század második felében a nagykállói szűcs céh pénzgazdálkodása, milyen tételek képezték a társaság legnagyobb bevételeit, a céh ládájába befolyt összeget mire fordították. Mindemellett az előadás rávilágít arra is, hogyan változott az inasok, legények és mesterek száma bő 40 év leforgása alatt.

Az előadás a Magyar Nemzeti Levéltár által szervezett Innováció és megújulás a kézművesiparban a kora újkortól napjainkig című konferenciára készült.

Ajánló