Könyvajánló - Környezettörténet 3.

A környezettörténet kifejezés az angol environmental history kifejezésből tükörfordítással keletkezett. A környezettörténet mint új kutatási irány a 20. században alakult ki. A történetszemléletben megjelenő új irányzatok (pl.: Annales iskola) számos új diszciplínának nyitották meg az utat, köztük a környezettörténetnek is. Infrastruktúrájának kialakulása az Amerikai Egyesült Államokban kezdődött, itt alakult meg 1977-ben az Amerikai Környezettörténeti Társaság. Jókora késéssel, 2001-ben követte az Európai Környezettörténeti Társaság létrejötte. 

Magyarországon a 20. század végén nyert egyre nagyobb teret ez a stúdium. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a tudományos világ figyelmének fókuszába egyre jobban bekerült a Föld ökológiai sérülékenységének és a környezetszennyezésnek a problematikája is. Fogalma leegyszerűsítve így határozható meg: az a tudományterület, amely a különböző történeti korokban a természeti környezet és az emberi közösségek együttélésének vizsgálatával és ezek egymásra gyakorolt hatásainak feltárásával foglalkozik. A tudományterület európai intézményesülése a magyar tudományos életre is serkentő hatást gyakorolt. Az ebben a témában született tudományos publikációk száma egyre nagyobb, több történettudományi és természettudományi folyóirat lapjairól köszönnek vissza a kutatási eredmények.  Ezeken túl különböző szakmai szimpóziumok is lehetőséget adnak a kutatóknak a munkájuk prezentálására. A szakmai fórumok közül a legjelentősebbek a Kázmér Miklós által szervezett Környezettörténet elnevezésű konferenciák. Az első ilyen konferenciát 2006-ban rendezték, majd ezt követte a 2009-ben tartott tudományos tanácskozás. Mindkét konferencia anyagát egy-egy tanulmánykötet foglalta össze. 
Környezettörténeti konferencia 2019-ben került ismét megrendezésre. Az itt elhangzott előadások anyagát a 2021-ben megjelent Környezettörténet 3. Környezeti folyamatok a honfoglalástól napjainkig történeti és természettudományos források tükrében című kötet foglalja magába. A kötet 16 tanulmányt tartalmaz, melyeknek a tematikája több területre kiterjedő és rendkívül sokszínű. A nyitótanulmányt Kázmér Miklós írta A természet ismétli önmagát. Előszavak a Környezettörtént 3. című kötethez címmel. Kázmér összefoglalta az eddigi eredményeket a környezettörténeti konferenciákat illetően, majd a földrengésekről mint a környezettörténet elemeiről írt. A tudományterület további képviselői közül Rácz Lajos, Grynaeus András, Kern Zoltán és Vadas András jegyezték tanulmányaikat a kötetben. 
A továbbiakban három tanulmányra szeretném ráirányítani a figyelmet. A konferencián a terület új kutatójaként mutatkozott be Bodovics Éva, a Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Levéltárának munkatársa, aki az éghajlati anomáliák gazdasági következményeit vizsgálta a 19. század végén Borsod és Zemplén vármegyékben. Források tekintetében a felhasznált statisztikai adatok legnagyobb részt a Magyar Statisztikai Évkönyvek hasábjairól és a Magyar Meteorológiai Évkönyvekből valók. A megyei szintű válságkezelés kutatásához felhasználta az alispáni jelentések mellett a járási szolgabírói iratokat is. Az írás rávilágít arra, hogy az időjárási anomáliák milyen hosszútávú gazdasági és társadalomszerkezeti átalakulásokat indíthatnak be. Itt kapcsolható be a rendszerbe a környezettörténet másik főszereplője – a természeti környezet mellett – az ember, illetve az emberi gondolkodás. Ugyanis a gazdasági és társadalmi folyamatok kifutását nagymértékben az emberi tényezők is befolyásolják. 
A kötetben találjuk Rózsa Sándornak, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem oktatójának tanulmányát is, melyben a nagykunsági ártéri gazdálkodást vizsgálja. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy a 18. század végén fennállt-e a túlnépesedés jelensége, s ha igen, akkor a Nagykunság településein milyen mértékben. Legfontosabb forrásként az első kataszteri felmérések adatait említi, de felhasználta a katonai felmérések adatsorait, továbbá számos egyéb levéltári anyagot is. A mezőgazdasági viszonyok bemutatása után a tanulmány kísérletet tesz a termelés és a fogyasztás egymáshoz való viszonyának bemutatására és az eltartóképesség kiszámítására. Rózsa összegzésképpen megállapítja, hogy a nagykunsági települések esetében a gabonatermelés mértéke elegendő volt a lakosság szükségleteinek fedezésére, így a relatív túlnépesedés csak kis mértékben állhatott fent. 
A 2019-ben megrendezett környezettörténeti konferencián a környezettörténészek új generációjának képviselőjeként szerepelt Balogh Róbert, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársa is. Balogh munkájában egy különleges és új aspektusból vizsgálja Szatmár vármegye történetét. Az erdők, legelők és a társadalom viszonyát, egymásra gyakorolt hatásait elemzi a vármegye keleti részein az antropocén időszakban. Antropocén időszaknak nevezik azt a földtörténeti korszakot, amelyet az emberi tevékenység természeti környezetre és a Föld ökoszisztémájára gyakorolt hatása határoz meg. A tanulmány több alfejezetre oszlik, a bevezetőben a módszertant ismerteti, hazai és nemzetközi példákkal illusztrálva. A további részekben lépésről lépésre összekapcsolja a 19–20. századi felmérések nyomán a térség erdőiről és legelőiről rendelkezésre álló statisztikai adatokat a Szatmár vármegye Nyíregyházán lévő levéltári anyagaiban fellelhető, erdészeti szempontú ügyekkel.  Balogh elemzi a tájhasználati szokásokat és a tájátalakítás kereteit és a mezőgazdaság fejlődésének irányait. Igyekszik feltárni az 1879. évi XXXI. tc., az úgynevezett erdőtörvény hatásait, kitérve a falvak és az államigazgatás közötti érdekellentétekre is. A felhasznált források között megtaláljuk a releváns statisztikai kiadványokat és a primer levéltári dokumentumokat is.
A kötetben szereplő valamennyi írás innovatív és számos tudományos nóvumot tartalmaz. Környezettörténeti munkák révén sok, a természettudományi terminológiában használatos fogalommal és meglehetősen nagy mennyiségű számadattal dolgoznak, emiatt viszont első olvasásra kissé nehezen befogadhatók. A környezettörténet tudományos eredményeit a történettudomány és a természettudomány is egyaránt hasznára tudja fordítani, azonban episztemológiája még napjainkban is formálódóban van.  A bemutatott tanulmánykötetnek helye van a környezettörténet historiográfiájában és nagyban hozzájárul ennek az új területnek a népszerűsítéséhez és megismeréséhez. 

Demeter Gábor – Kern Zoltán – Pinke Zsolt – F. Romhányi Beatrix – Vadas András – Bíró László (szerk.) 2021: Környezettörténet 3. Környezeti folyamatok a honfoglalástól napjainkig történeti és természettudományos források tükrében. Budapest.

Garas Norbert

Környezettörténet 3. - ajánló

Környezettörténet 3. - PDF