A hősök névsorát lásd lejjebb

Az 1914–1918 között zajlott Nagy Háború hatalmas emberáldozatot követelt. A több mint tíz milliónyi halott, a kétszer annyi testi és ki tudja mennyi lelki sérült „örökös gyász”-ra ítélte az utódokat. Magyarországon se volt talán olyan család, amely ne siratott volna fiút, apát, rokont, barátot, jó ismerőst. A kollektív emlékezet országos szervezését már 1915-től a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság céljának tekintette. 1917 tavaszán IV. Károly király kezdeményezésére az országgyűlés elfogadta a 8. törvénycikket, amely kimondta, hogy minden község és város anyagi erejéhez mérten örökítse meg a hazáért életüket áldozó hősök nevét. A háború után az emlékezés a szoborállításban, emléktábla készíttetésben, faültetésben testesült meg, amelyet 1924-től a Hősi Emlékműtervek Bíráló Bizottsága felügyelt. 1924-ben újabb emlékezésformát iktattak törvénybe, kimondva, hogy „a nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül az élő és jövendő nemzedékek hősi halottainak dicsőségére minden esztendő május havának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja. Ezt az ünnepnapot – mint a »Hősök Emlékünnepét« – a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli.”

Nyíregyházán az emlékezés helyszíne a barakk hadikórház mellett 1915-től kialakított katonatemető lett. A több mint kétezer síron a város lakói halottak napján, majd 1925-től májusban is gyertyát gyújtottak, és az évek során kialakult a Hősök-napi ünnepség rituáléja. A résztvevők az idegen katonák sírjaira helyezett virágokkal és koszorúkkal hajtottak fejet a messze földben nyugvó halottaik emléke előtt is. A temető gondozására, a sírkövek állítására, cseréjére gyűjtéseket, akciókat szerveztek. Osváth Imre nyíregyházi szobrászművész turulos hősi emlékműve minden helybeli család hősi halottjának szimbolikus fejfájává vált.

1928-ra elkészült a megye és a város közös szervezésében és költségén Kisfaludi Strobl Zsigmond szobra, amelyet a megyeháza előtti téren állítottak fel. Az emlékmű belseje rejti annak a 6702 szabolcsi hősi halottnak a nevét, akiknek adatai az erre az alkalomra készült kiadványban olvashatóvá is váltak.

A második világháborút követő évtizedekben a társadalmi ünnepek közül kiszorult a Hősök Emléknapja és az elhunyt katonák szeretteik által gyászolt apaként, fiúként visszatértek a családi halottak közé. 2001-től napjaink emlékezéskultúrájának új keretei között vált az ünnep újra közösségivé: vizuális és auditív művészeti alkotásokkal, valós és virtuális kiállításokkal, ismeretterjesztő programokkal, diákrendezvényekkel, kiadványokkal, tudományos konferenciákkal, honlapokkal, adatbázisokkal emlékezünk az első és a második világháború hőseire.