Egy felső-magyarországi köznemesi uradalom a XVII. század közepén

Sorozati szám:  39.
Alcím, egyéb címadat:  Ibrányi Ferenc urbáriuma, 1656
Szerző:  Szerk. Mészáros Kálmán, a bevezető tanulmányt írta Szirácsik Éva
Megjelenés helye:  Nyíregyháza
Megjelenés éve:  2010
Oldalszám:  138 p.
Ár:  bruttó 1000 Ft /db
Tartalom:
A forrás rendkívül értékes. Egy tekintélyes Szabolcs vármegyei köznemesi család feltörekvő sarja, Ibrányi Ferenc 1656-ban részletes összeírást készített birtokairól és azok haszonvételeiről. A birtokok Felső-Magyarország hét vármegyéjében, mintegy hetven faluban és pusztán elszórva feküdtek. Az urbárium forrásértéke a korszak, a földrajzi elhelyezkedés és a birtokos család társadalmi helyzete alapján is kivételes jelentőségű, mivel a XVIII. századi viszonyokról és a főúri nagybirtokokról viszonylag széles körű ismereteink vannak, most azonban a korábbi időszakról és köznemesi birtokállományról kaphatunk képet.

Az érintett birtokok ma Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez, továbbá Kelet-Szlovákiához és Ukrajna kárpátaljai területéhez tartoznak, s mindez önmagában is a forrás sokrétű helytörténeti hasznosításának lehetőségét jelzi. (Ennek szemléltetésére készültek a térképvázlatok.)

A helytörténeti kapcsolatrendszer hangsúlyos eleme, hogy az Ibrányi-birtokok zömmel a Felső-Tisza-vidék két kistáján, a Rétközben és a Bodrogközben feküdtek, forrásunk tehát két olyan tájegységhez kötődik elsősorban, amelyek múltjának jobb megismerése történelmi, néprajzi és ökológiai szempontból is fontos számunkra. Különösen az utóbbi szempontot érdemes hangsúlyozni, hiszen napjainkban ismét fokozott figyelem fordul a vizes élőhelyek felé, amelyek megőrzése többek között a természetközeli gazdálkodás hagyományainak újjáélesztésével lehetséges.

Az urbárium értékét annak idején Tagányi Károly, a kiváló gazdaságtörténész is felismerte, de – úgy tűnik – nem hasznosította munkái során. Mindenesetre az ő hagyatékában maradt fenn, s onnan került vissza provenienciájának megfelelő helyére, az Ibrányi család levéltárába, amely most a Magyar Országos Levéltárban található. A forrás tehát tudománytörténeti szempontból sem érdektelen.

Mindezek alapján túlzás nélkül állítható, hogy Ibrányi Ferenc urbáriumának közreadásával egy sokrétűen fontos, család-, hely-, társadalom-, gazdaság-, tudomány- és jogtörténeti értékkel bíró, a történeti néprajz és a történeti ökológia tárgyköréhez is jól illeszkedő forrás válhat közkinccsé.