A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában a digitális technikának köszönhetően fotószolgáltatásaink köre kiszélesedett, a megrendeléseket rövid határidővel teljesítjük, és a képmennyiségi mutatók is évről évre javulnak. A digitális fényképezés (2000) és a tömeges digitalizáló módszerek (2003) bevezetése óta ez a technika mára már uralkodóvá vált, kiváltva az analóg fényképezést, és jelentősen háttérbe szorítva a levéltárban nagy múltra visszatekintő mikrofilmezést. Ennek legfőbb oka, hogy a digitalizálás az azonnali látványnak és a többirányú széles körű információáramlási lehetőségnek köszönhetően tökéletesen beleillik rohanó világunk struktúrájába.

A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára digitalizálási koncepciójának köszönhetően, mind nagyobb mennyiségű levéltári anyag válik kutatóink számára elektronikusan is hozzáférhetővé. Az OL reprográfiai műhelyeiben, kutatási és szolgáltatási célból, az őrzött iratokat, köteteket, okleveleket, térképeket, tervrajzokat, nagyformátumú iratszkennereinken tömeges felvételi módszerrel digitalizáljuk. Az egyedi fényképészeti beállítást igénylő levéltári anyagokról - festett címerekről, pecsétekről - magas pixelszámú fényképezőgépeinkkel készítünk minden igénynek megfelelő, kiváló fényképészeti színvonalú, publikálható képeket.

A digitális képalkotás lényege, hogy digitalizáló eszközünk a fényt elektromos mennyiségekké alakítja át, majd a memóriában az adott információknak megfelelő számértéket tároljuk. A képek digitalizálása során az eszköz által beolvasott iratkép pontjainak (pixelek) optikai sajátosságait (fényesség, szín) rögzítjük. A készített felvételek egyik legfontosabb képinformatikai jellemzője a felvett képpontok száma 1 inch területre vonatkozóan, ez a dpi (dots per inch). Archiválási és nyomdai célú felhasználásra a 300 dpi, kutatási célra pedig a 200 dpi felbontást alkalmazzuk.

(Czikkelyné Nagy Erika: Levéltári Reprográfia c. kézikönyv alapján)