A hónap dokumentuma 2023. július

Egy levél a belügyminiszterhez 1911-ből a Dráva folyó mellett élők gondjairól

 

A Dráva Olaszországban, a Tiroli Alpokban ered, korunkban Ausztriát, Szlovéniát, Horvátországot érintve Magyarországra a 237,8 folyamkilométernél (fkm), Őrtilos térségében érkezik, itt torkollik bele legnagyobb mellékfolyója, a Mura. A Dráva kanyargó határfolyóként néhol Magyarország, illetve Horvátország területén folyik. Teljes hossza mintegy 750 km, ebből Magyarország mintegy 140 km-rel részesedik.

A Dráva szabályozását II. József időszakában, 1784-ben kezdték el. A nem sokkal korábban készített első katonai felmérés vonatkozó része szolgáltatta az információkat hozzá. Az első mederátvágások és partvédelmi műtárgyak nem hozták meg a kellő eredményt, a folyó elmosta azokat. A 19. század első évtizedében gróf Széchényi Ferenc somogyi főispán a folyó menti települések és területek megmentése érdekében tovább szorgalmazta a Dráva szabályozását. Az árvizek számának és súlyosságának növekedése Somogy és Baranya vármegyéket összefogásra sarkallta, 1819-ben a két vármegye árvízvédelmi töltések létesítésébe kezdett. A munkálatok összehangolására 1833-ban Drávaszabályozási Királyi Bizottság alakult. Összességében 1784−1848 között 62 átvágást végeztek a Dráván Légrád és a Dráva–Duna torkolat között. Ezzel a folyó hosszát 182 fkm-rel rövidítették meg, így a Dráva ezen szakasza 350 fkm-ről 263 fkm-re csökkent.

A dualizmus idején, 1886-ban került ismét napirendre a folyó szabályozása, a meder feltérképezése. Baross Gábor miniszter 1892-ben bejárta a magyarországi Dráva szakaszt és az újabb felmérések alapján úgy ítélte meg, hogy a folyó teljes hazai szakasza hajózhatóvá tehető. A Magyar Állam évi 400 ezer koronát ráfordítva 1904-ig a folyó − a torkolattól Barcsig terjedő − lassabb szakaszát hajózhatóvá is tette. A Barcs és Őrtilos közi felsőbb, gyors szakasz még ma sem hajózható, megmaradt a természetes élővíz. Korunkban a Dráva és partvidékének egyes magyarországi részei a Duna–Dráva Nemzeti Park területéhez tartoznak.

A folyómeder változásai végigkövették a Dráva történetét. Ez több mint száz évvel ezelőtt a Barcs környéki alsó, lassabb szakaszon is sok bonyodalmat, komoly ellentéteket okozott a part mentén élő horvát és magyar lakosok és települések között. Ennek illusztrálására közöljük ezt a dokumentumot, melynek eredetijét 1911 májusában Duchon Ödön szigetvári ügyvéd, (1908−1910 során országgyűlési képviselő) hat település nevében adott át a belügyminiszternek. Az iratban olvasható problémákról a kor somogyi lapjai is több ízben tudósítottak. 1912. október 12-én ezzel a címmel jelent meg a Somogyvármegye: „Somogy és Horvátország harca (Örökös viszályok Somogy és Verőcevármegye gazdái között a folyton változó határkérdések miatt)”. A tarthatatlan helyzet megoldása érdekében Makfalvay Géza főispán is eljárt Khuen-Héderváry Károly belügyminiszternél.

A dokumentum keletkezési helye és pontos ideje ismeretlen. Az alább közölt, az eredetivel egyszerre készített hitelesítés nélküli másolat bizonyos, hogy 1911. május 17. előtt íródott. Remélhetőleg egyszer a Belügyminisztérium levéltári irategyütteséből előkerül az eredeti levél és az annak kapcsán létrejött iratok is!

 

 

A közölt irat jelzete:

HU-MNL-SVL-IV.401,b.-346-1911. Somogy vármegye főispánjának irata. Általános iratok

 

A közölt térkép megnevezése és jelzete:

HU-MNL-SVL-XV.1.-Vízrajzi térképek. Dráva 1795−1799. A Dráva folyó a 18. század végén.

 

Szakirodalom:

Remenyik Bulcsú: Adatok a Dráva-szabályozás történetéből. Földrajzi Értesítő 44. (2005) 183–188.

 

 

Polgár Tamás