A Somogy vármegyei vörösőr-parancsnokhelyettes levele Latinca Sándor kormányzótanácsi biztoshoz

Keller Lajos Somogy vármegyei vörösőr-parancsnokhelyettes levele arra a kaotikus és a Vörös Őrség szervezete számára mindenképpen hátrányos jelenségekre utalt, amely a több, egyszerre működő karhatalmi alakulat párhuzamos tevékenységét jelezte Somogy vármegye határain belül. A probléma egyik forrása a jogkörök pontos meghatározásának hiányából eredt. A Vörös Őrség tevékenységét a közös, elsősorban az ellenforradalminak minősített megmozdulások elleni akciók mellett leginkább a vármegye terrorszázada, a közvetlenül a Direktórium, azonban de facto elsősorban Latinca Sándor parancsnoksága alatt álló Latinca-század[1] keresztezte. A forrásszövegben vázolt problémák állandóságát és mintegy gyökereit is jelzi, hogy Keller Lajos 1919. július. 8-án kelt levelét megelőzően, már május 6-án napvilágot látott a Vörös Őrség Székesfehérvár központú, III. kerületi parancsnokságának a közleménye, amely hasonló tartalommal bírt. A közlemény a következőket fogalmazta meg: kéri a terrorcsapatok mihamarabbi megszűntetését és lefegyverzését, utal az ellenforradalmi csoportok lefegyverzésére, a fegyverek beszolgáltatása körüli ellentétekre. Az említett közlemény a nyomozómunka szabálytalanságaira is felhívta a figyelmet: a nyomozás a nyomozótestület feladata, ahogy a házkutatás is, amihez megfelelő igazolvány is szükséges, utalva itt természetesen a Vörös Őrség Belügyi Népbiztosságtól kapott jogköreire.[2]

A székesfehérvári központú, kezdetben a VI., majd a III. kerületi parancsnokság alá tartozó Somogy vármegyei Vörös Őrség kiemelt feladata volt a civil lakosság kezén lévő jelentékeny mennyiségű fegyver begyűjtése. A Vörös Őrség Somogy vármegyei zsargonjában ezt  vegyesen politikai és bűnügy kategóriába sorolták, azonban gyakoribb volt az, hogy a politikai jellegű ügyek közé számították, és azok között is kiemelt szerepet kapott. A Somogy vármegyei Direktórium az áprilisban Kaposváron abban az időben megtalálható 65 csendőrből mintegy 35 főt a környékbeli községekbe vezényelt a fegyverek beszedésének céljából. A Vörös Örség 1919. április 29-én Nagybajomban folytatott razziát és foglalt is le fegyvereket. Azonban a fegyverek begyűjtését több szerv is végezte ebben az időben a Vörös Őrségen kívül: így például a Somogy vármegyei terrorcsapat, a Latinca-század, a Vörös Hadsereg, valamint a megyében rövid ideig szintén tevékenykedő nagykanizsai és szombathelyi vasutas zászlóaljak, így a pontos számot lajstromok híján természetesen nem tudjuk megmondani. A Direktórium 1919. április 21-i távirata arról tájékoztatta a járási politikai megbízottakat, hogy az összes begyűjtött fegyvert Kaposvárra, mégpedig a Baross Gábor utcai laktanyába kell szállítani.[3] A beszolgáltatott fegyverek egy része beolvasztásra került, másik részüket pedig nagy valószínűséggel Budapestre szállították. A problémát csak fokozta, hogy a lefoglalt fegyverek jelentős részével viszont a karhatalmi szervek – elsősorban természetesen a Latinca-század – a saját arzenáljukat bővítették. A fegyverek begyűjtésében a Vörös Őrség hátrányba került, legénysége mindvégig lőfegyver, valamint lőszerhiányban szenvedett és ez a megyei terrorszázaddal, néhány esetben pedig a Vörös Hadsereggel kapcsolatos konfliktus egyik alapja maradt. A Latinca-század másik, a Vörös Őrséggel való nézeteltérések forrása minden bizonnyal az ellenforradalmi megmozdulásokkal szembeni fellépések során tapasztalható elsődlegessége jelentette.

Keller Lajos levele tanúskodik a Vörös Őrség állandó létszámhiányáról is. A korábbi rendvédelmi szervektől megörökölt keret elégtelennek bizonyult. A Vörös Őrség létszámának kialakítása már a Vörös Hadsereggel egy időben folyó toborzás miatt komoly nehézségekbe és versenyhátrányba ütközött már a proletárdiktatúra első hónapjaiban is. A Vörös Őrség a folyamatos létszámhiány jelenségét elsősorban áthelyezésekkel próbálta meg orvosolni, valamint a nyár folyamán további, ámbár csekély sikerrel kecsegtető toborzások szervezését is kezdeményezte. A Vörös Őrség létszámával kapcsolatos problémákat csak tovább súlyosbította az a körülmény, hogy május végétől a szervezet új feladatot is kénytelen volt ellátni: a Vörös Hadsereg északi hadjáratára vezényelt csapatait kellett felváltaniuk a Dráva-mentén, határvédelmi feladatot ellátva, kiegészülve a Latinca-század egy különítményével.

A proletárdiktatúra utolsó hónapjában keletkezett forrásszöveg tudósít először bennünket a vármegyei Vörös Őrség politikai nyomozóinak számáról is. Érdekes jelenség, hogy a Magyarországi Tanácsköztársaság bukását követő Somogy vármegyei jogi számonkérés során a második legsúlyosabb büntetést, 10 évi letöltendő fegyházbüntetést, 10 évi jogvesztést és 1000 korona pénzbírságot, a Vörös Őrség egyik nyomozója, Scheffer Károly kapta az 1919. május 13-i nagyatádi tüntetést követő rendkívül erőszakos kihallgatási módszerei miatt. A helyi közvéleményt a Magyarországi Tanácsköztársaság alatt tapasztalt politikai erőszakhullámból leginkább megrázó, nagyatádi májusi eseményekhez köthető a legsúlyosabb ítélet, Farkas István terrorkatona 15 éves fegyházbüntetése is.[4] A nagyatádi és a lengyeltóti májusi események is bizonyították, hogy az egyes ellenforradalmi események letörésében a terrorkülönítmény és a Vörös Őrség együttműködött, később a nyári hónapokban a politikai jellegű fellépések egyre inkább a Latinca-század egyedüli feladatává váltak, ezt a valós jelenséget nehezményezi is nagy valószínűséggel Keller Lajos írásának utolsó bekezdésében.

Az irat eredeti formában nem maradt fenn, azt fénymásolatban dr. Andrássy Antal főlevéltáros[5] gyűjteménye őrzi.

 Az iratot formahűen közlöm. Az elírásokat és a gépelés során keletkezett elírásokat a szövegben jeleztem.

Farkas Péter

A Somogy vármegyei vörösőr-parancsnokhelyettes levele Latinca Sándor kormányzótanácsi biztoshoz

Megyei Vörös Őrség parancsnokság, Kaposvár,

1111/1919. szám.

LATINCA SÁNDOR elvtársnak

mint Somogyvármegye (sic!) kormányzótanácsi biztosának[6]

Kaposvár.

Azt a sok visszásságot megszüntetendő, melyet a sokféle és fajta karhatalmi személyek, alakulatok st.,[7] stb. okoztak és okoznak sajnos még most is a megyében – kérem, hogy a vármegye területén előforduló összes ügyekben – úgy politikai, mint bűnügyekben – a fenti parancsnokság útján egyedül csak a megyei vörös őrséget felhasználni szíveskedjék. –

Ha ez a parancsnokság egyes esetekben nem rendelkeznek egyes esetekben (sic!) elegendő karhatalommal, úgy ennek pótlásáról erővel kell gondoskodni. –

Végül közlöm, hogy a megyei vörös őr parancsnokság (sic!) 35 politikai nyomozóval is rendelkezik, akik a belügyi népbiztosságtól[8] nyerték megbízatásuk megerősítését. –

Kaposvár, 1919. július 8-án

elvtársi üdvözlettel

……………………[9]

megyei vörösőr parancsnok h.

Az irat jelzete: Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára. XV. 44. Dr. Andrássy Antal főlevéltáros gyűjteménye. Somogy megye 1918/19-ben. 24.

Írógéppel készült, aláírással hitelesített másolat.