A hónap dokumentuma 2019. szeptember
Dr. Begedy Péter lengyeltóti főszolgabíró jelentése a Magyarországi Tanácsköztársaság helyi eseményeiről
A Magyarországi Tanácsköztársaság 1919. március 21.-i kikiáltása előtt Tabon és a járás területén, szintúgy Lengyeltótiban, valamint a járás területén a helyi hatalmat átvették a munkástanácsok, melyek helyi tagjai elsősorban az 1918. február.10. napján megalakult Szociáldemokrata Párt tagságából tevődött össze a proletárdiktatúra kezdetén is. Az említett járásokban szinte változatlan maradt a proletárdiktatúra helyi vezetősége a Magyarországi Tanácsköztársaság ideje alatt, példaként említendő erre a későbbiekben a Siebenlist Nándor vezette fehér különítményesek által kivégzett Somogyi Ferenc tabi nyomdász esete is, aki a járási direktórium vezető tisztségét látta el.
A Magyarországi Tanácsköztársaság, majd az azt követő időszak terrorhullámai során Somogy megye inkább a proletárdiktatúra bukását követő fehérterrornak volt a fő színtere, azonban, mint azt dr. Begedy Péter lengyeltóti főszolgabíró 1919. szeptember 26.-án keletkezett jelentése is érzékelteti, a proletárdiktatúra időszaka sem volt erőszakmentesnek nevezhető a térségben. A Lengyeltótiban történtek jól érzékeltetik 1919. májusi megyei eseményeket, hasonló összetűzésekre került sor többek között Csurgón és Nagyatádon is, érdemes megjegyezni, hogy Igalon pedig rálőttek Farkas Jánosra, a járási direktórium vezetőjére. A legjelentősebb megmozdulásra 1919. május 13.-án került sor Nagyatádon, ahol a tiltakozó tömeg ellen a fegyverhasználat eszközével élt a hatalom. Somogy megyében összehangolt, szervezett felkelés a Magyarországi Tanácsköztársaság hatalma ellen nem irányult, mégis sor került a „terrorcsapat” jelzővel bíró Latinca-század, a Vörös Őrség, valamit Szombathelyről és Nagykanizsáról érkezett vasutas-századok bevetésére az erőszakos szocializáció és a toborzás ellen tiltakozó helyi gyűlések ellen, mind az itt közölt főszolgabírói jelentésben bemutatott lengyeltóti, mind pedig a már szintén említésre került nagyatádi – a proletárdiktatúra szóhasználatával ellenforradalminak nevezett – megmozdulások ellen.
A források közlésénél a szöveghűségre törekedtünk, a maitól eltérő módon írt szavakat, az előforduló elírásokat változatlanul hagytuk, a szövegben ezeket jeleztük. A forrásszövegeket magyarázó jegyzetekkel láttuk el.
Farkas Péter
Dr. Begedy Péter lengyeltóti főszolgabíró jelentése a Magyarországi Tanácsköztársaság helyi eseményeiről
Lengyeltóti, 1919. szeptember 26.
Lengyeltóti járás főszolgabírája.
3217/1919. szám.
Nagyságos Alispán Úrnak!
Kaposvár.
Folyó évi 17275 szám alatt kelt rendeletre hivatkozással járásom területén február 3-iki közgyűlést követően következő nevezetesebb események játszódtak le:
A socialista (sic!) kormány[1] idejében február hó folyamán megalakított munkástanács első erőszakos ténykedése abban nyilvánult, hogy Pete Lajos főszolgabíró[2] lakását ki szabadságon volt, munkástanács helyiségére tiltakozásom daczára önkényesen lefoglalta s a munkástanácsot a főbírói lakásba telepítette be. Majd később március hó 20-30 között főbírói lakásnak a munkástanács helyiségein kívül fennmaradó helyiségeit vörösőr laktanyának használta fel a munkástanács s az épületet lakhatatlan állapotba hagyta. A munkástanács küldöttei az összes gazdaságokat erőszakosan szocializálták illetve termelő szövetkezetbe vonták be, ezenkívül Boglári[3] takarékpénztárt nagyobb üzleteket szintén szocializálták illetve a szocializálás ténye abban nyilvánult, hogy az üzletekben levő árukat erőszakosan lefoglalták és a párt érdekeit szem előtt tartva a párttagok részére illetve szükségleteik kielégítésére használták fel. A termelő szövetkezet alkalmazottai a járási munkástanáccsal egyetemben a lengyeltótiban lévő Gróf Zichy Béla[4] tulajdonát képező kastélynak mellékhelyiségeit irodai célokra vették igénybe majd magát a kastélyt a termelőszövetkezet alkalmazottai lakásul használták fel, valamint a kastélyba helyezték el a párt, a termelőszövetkezet érdekében folytonosan utazgató mindennemű alkalmazottat. Hegedűs Vilmos előbb politikai megbízott majd később párttitkár intézkedésére az öreglaki Gróf Jankovich Bésán Endre kastély bútoraiból a lengyeltótiba (sic!) alakított Munkás Otthon helyiségeit rendezték be. Ilyen hasonló természetű kisebb és nagyobb erőszakoskodásoknak megszámlálhatatlan sorozatát követte el a lengyeltóti Munkástanács emellett hasonló természetű erőszakoskodásokat a balatonboglári és a Balatonlellei munkástanácsok követtek el kisebb számban, míg a többi munkástanácsok különösebb s nagyobb jelentőségű erőszakos ténykedésekre nem ragadtatták magukat. Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a lengyeltóti munkástanács Május (sic!) hó 4-én a lakossággal szemben tanúsított ténykedését. Május 1-én a lengyeltóti munkástanács nagyszabású ünnepéllyel akarta a vörös május elsejét minél fényesebbé tenni s e célból a reggeli órákban nagy felvonulást tervezett, a felvonulás végeztével nagy népgyűlést ismertetve a tanácsköztársaság intézményeit, majd délután népünnepélyt szándékozott rendezni. Lengyeltóti községnek a közönsége az ünnepélyről teljesen távol tartotta magát minek folytán az impozánsnak hirdetett körmenet nem sikerült, sőt látva a munkástanács a teljes részvétlenséget a felvonulást meg sem tartotta, hanem dél előtt 10 óra tájban a megjelent csekély számú többnyire a munkástanács tagjaiból a termelőszövetkezet főbizalmi embereiből s az általuk fenntartott vörös katonákból álló csekély számú hallgatóság előtt a község lakosságát különösen pedig az inteligens (sic!) osztályt a legdrasztikusabb kifejezésekkel illették a szónokok majd a legfenyegetőbb magatartást tanúsították s annak hirdetésével, hogy a bűnösök listája a kezükben van s azokkal el fognak bánni, a gyűlést bezárták s dühükben a délutáni népünnepélyt sem tartották meg. Május hó 4-én Hegedüs Vilmos párttitkár Szalma István központi vezér[5] ember társaságában Lengyeltótiba jött s népgyűlést tartott, hol amiatt mivel a népgyűlést páran megzavarták a lengyeltótiban lévő vörösőrséggel a gyűlést szétzavartatták sőt parancsra a vörösőrség[6] fegyvereit is használta és 3 egyént meg is sebesített. A gyűlés szétzavarása után a község inteligens (sic!) osztályából egy két előkelőbb földmíves foglalkozású egyénből 22 egyént a vörösőrség (sic!) letartóztatott s a munkástanács helyiségébe kísért. A letartóztatottak fogva maradtak mindaddig, míg Kaposvárról ugyaneznap (sic!) délután terror csapatot[7] nem kértek mely terror csapat külön vonattal este 10 órakor lengyeltótiba érkezett. A terror csapat minden vizsgálat nélkül az illetőket sértő kifejezésekkel illette és részben tettleg is bántalmazta, különösen a letartóztatottak egyikét Bárány Ferencz uradalmi intézőt, kit arcul csapásokkal és puskatussal kékre zöldre (sic!) vertek. Éjjel 12 órakor mind a 22 letartóztatottat kettenkint (sic!) összeláncolva a vasútállomásra vitték, s a külön vonatba berakva Kaposvárra szállították. Míg ellenük a vizsgálat Kaposvárott folyt addig a lengyeltótiban visszamaradt vörös terror katonaság különösen a letartóztatottak lakásaiban a legdurvább házkutatásokat tartottak, onnan a tulajdonukat képező s bármely kis mennyiségben lévő élelemcikkeket és az összes dohány neműt elvitték. A letartóztatottak közül Bárány Ferencz urod.[8] intézőt életfogytiglani fegyházra, egyet 15 évi kettőt 10 évi fegyházra majd a többit néhány ártatlan kivételével 5, - 3, -2, -1 évi fegyházra ítélték. Ettől az időtől kezdve a lakosság folytonos rettegésben és félelemben élt, erőszakoskodásaiknak a rettegésből kifolyólag ellenmondás (sic!) nélkül engedelmeskedett s akkor ébredt ebből az álomszerű elnyomatásból új életre, amikor augusztus hó 2-án a községet bejárta a hír, hogy az általánosságban gyűlölt kommunista uralom véget ért.[9]
Lengyeltóti, 1919 évi szeptember hó 26-án.
Begedy Péter (aláírás)
tb. főszolgabírája
Iratmásolat. Aláírással és pecséttel hitelesítve.
Jelzet: Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára. XV. 44. Dr. Andrássy Antal főlevéltáros gyűjteménye. Iratmásolatok. 1918/19-re vonatkozó iratmásolatok. 55.doboz.
[1] Az 1919. január 11. és március 21. között hivatalban lévő, Berinkey Dénes vezette kormányról van szó.
[2] A nótaszerzőként is ismert Pete Lajos nyugdíjba vonulásáig, 1906 és 1919 között viselte a lengyeltóti főszolgabírói tisztséget. Szili Ferenc (szerk.): Somogyi életrajzi kislexikon. Dokumentumok a szülőföldről. Iskola és levéltár. 8. Kaposvár. 1981. 51.
[3] Értsd: Balatonboglár.
[4] Gróf Zichy Béla (1851–1928). A térség jelentős birtokosa, az 1890-es évtizedtől kezdve az úgynevezett Balaton-kultusz eszményének támogatója, vízvezetékeket építettet, az erdőségekben sétáló utakat vágatott, valamint elősegítette, hogy birkalegelőnek használt birtokán nyaralótelep létesüljön. Ő építtette fel a Bélatelephez tartozó Sirály Szállót. Bővebb életrajzot tartalmaz: https://www.fonyod.hu/hu/fony%C3%B3d-ann%C3%B3/jeles-szemelyek/gr%C3%B3f-zichy-b%C3%A9la. A letöltés ideje: 2019. augusztus 29.
[5] Szalma István a Tanácsköztársaság idején Somogy vármegye direktóriumának alelnöki tisztét látta el. Andrássy Antal: Latinca Sándor elfogatása és mártírhalála. Somogyi Szemle, 1967/1. 37–56.
[6] A Vörös Őrség a Magyarországi Tanácsköztársaság rendvédelmi szervezete volt, amely a Belügyi Népbiztosság 1. számú rendelete alapján jött létre, 1919. március 26.-án. Takács Gyula: A Vörös Őrség. Közép-Európai Közlemények, 2012/5. 157–164.
[7] Az említett terrorcsapat a Latinca-század. A Latinca-század a Somogy megyei Direktórium – gyakorlatban leginkább Latinca Sándor – alá tartozó, önállóan működő, gyorsan bevethető terrorcsapata volt. Besorozott munkások és volt orosz hadifoglyok alkották a legénységét. Kiemelt feladat volt a Somogy megyében tapasztalható úgynevezett ellenforradalmi megmozdulások elleni fellépés. Farkas Péter: A Vörös Őrség és a Latinca-század tevékenysége a Tanácsköztársaság alatt Somogy megyében. Clio Műhelytanulmányok, 2019/5.
[8] Értsd: uradalmi.
[9] A Magyarországi Tanácsköztársaság bukása 1919. augusztus. 1.-én következett be.