Özvegy Bokor Ferencné levele a Somogy Megyei Tanács VB Igazgatási Osztályához

Magyarországon 1950 és 1953 között több ezer embert telepítettek ki, bírósági ítélet nélkül a déli és a nyugati határ közelében fekvő falvakból, városokból, továbbá az ország más területén lévő nagyobb városokból (pl.: Szeged, Hatvan), valamint a fővárosból, Budapestről is a Hortobágyon létrehozott kényszermunka-táborokba.

A kitelepítéseknek számos oka lehetett: katonai, rendőri vagy csendőri szolgálat a Horthy-korszakban, kuláklistára kerülés, Jugoszláviának való kémkedés vádja vagy személyes bosszú.

Az elhurcolt családok – többek között – a Hortobágyon létesített rizsföldeken, gyapot- és gumipitypang-ültetvényeken, valamint az állami gazdaságok telepein dolgoztak.

A kitelepítés vagyonelkobzással járt: az érintett személyek csak azokat a holmijaikat vihették magukkal, amelyeket gyorsan össze tudtak pakolni, minden egyéb vagyonuk ott maradt.

Az éjszaka, titokban lebonyolított akciók során az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) emberei és a rendőrök több esetben visszaélést követtek el, olyan személyeket is elvittek, akik nem voltak rajta a kitelepítendők listáján, de akkor éppen az adott lakásban tartózkodtak, illetve olyan ingóságokat is lefoglaltak, amelyek nem a kitelepített személyek tulajdonába tartoztak.

A hónap dokumentumának választott iratban özvegy Bokor Ferencné kérte lefoglalt ingó és ingatlan vagyonának visszaadását. Ő ugyanis ugyanabban a házban, de külön háztartásban lakott a lányával és a vejével, akiket kitelepítettek, de valamennyiük vagyonát lefoglalták, így neki nem maradt semmije.

Az 1952. augusztus 7-én kelt kérelemre a Csokonyavisontai Községi Tanács vb-titkára 1952. november 13-án kelt levelében válaszolt. Ebben elismerte a panasz jogosságát, és egyben tájékoztatta a megyei vb elnökét, hogy a kitelepítés másnapján a család ingóságait leltárba vették, majd a baromfit és a terményt a helybeli termelőszövetkezeti csoportnak, a szalonnát, a zsír egy részét, a savanyúságot és a befőttet pedig a helyi napköziotthonnak adták.

Végül a községi tanács visszaadta a lakást özvegy Bokor Ferencnének.

A dokumentumot szöveghűen közlöm, a helyesírási és központozási hibák jelölés nélküli javításával.

Dr. Lesz Éva

Özvegy Bokor Ferencné levele a Somogy Megyei Tanács VB Igazgatási Osztályához

Csokonyavisonta, 1952. augusztus 7.

Megyei Tanács V. B. II. Igazgatási Osztálya

Kaposvár

Alulírott kéréssel fordulok az Igazgatási Osztályhoz.

Leányomat és vejemet, Péteri Józsefet 1952. év május hó 29-én az Államvédelmi Hatóság kitelepítette. Én leányommal és vejemmel egy lakásban, de külön éltem, a kitelepítés során azon lakószobákat, amelyeket mi használtunk, az Államvédelmi Hatóság lepecsételte, így én kénytelen voltam ugyanazon házban lakó fiamhoz menni. A kitelepítés óta a lakás még mindig zárva van, annak ellenére, hogy a vejemnek csak a bútora volt és semmi más.

A földek és azok termése az enyim volt, amiből fenntartásomról gondoskodtam, de az összes termést, befőtteket, szalonnát stb. a kitelepítés óta és a kitelepítéskor a helyi tanács elszállította, nékem semmit sem hagytak. Azóta a helyi tanács állandóan kéri a beadási kötelezettségem teljesítését, de nem adnak feleletet, hogy miből. A kukoricámat mind elvitték, de ugyanakkor a hízott sertés beadását követelik, ugyanígy a baromfibeadást sem tudom rendezni, mert a baromfiakat is elvitték, ami az enyim volt.

Az államunk a dolgozóktól megköveteli, hogy a kötelességének tegyen eleget, ennek ellenére nem tudok eleget tenni, mint az előző évben, amikor a sajátomat mindent elvittek, nincs miből teljesíteni.

Ugyanígy a lakásban is bent maradt a bútorom is, a kitelepítettnek csak egy szekrénye, egy ágya és két éjjeliszekrénye maradt, a többi az én tulajdonomat képezi, amelyre tanúkat is tudok állítani.

Kérem az Igazgatási Osztályt, hogy az ügyemet minél előbb kivizsgálni szíveskedjék, és a lakást minél előbb felnyittatni és a sajátjaimat visszaadni.

Én egy 72 éves családanya vagyok, aki 10 gyermeket szültem, és idős koromra ilyen elhagyottá váltam, akit még a sajátjától is megfosztottak, de bízom abban, hogy majd segítő kezekre fogok találni.

Kérésem megismételve.

Tisztelettel

özv. Bokor Ferenczné

Csokonyavisontai Fő utca 138. hsz. alatti lakos

Csokonyavisonta, 1952. aug. 7.

A dokumentum jelzete: Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára XXIII. 8. Somogy Megyei Tanács VB Igazgatási Osztály iratai. Ügyiratszám: 945/4/1952.

Eredeti, kézzel írt irat, aláírással hitelesítve.