A középbirtokos nemesség kiemelt szerepet töltött be a reformkorban. Nem volt olyan anyagi bázisa, mint az arisztokráciának, de a megyei közéletben játszott hagyományos szerepe, állandó jelenléte, valamint politikai törekvései, vagyoni erejénél jóval nagyobb jelentőséget biztosítottak a számára. A Pest megyei nemesség döntő többsége a Kecskeméti járásban élt, Nagykőrösön, Kecskeméten, Újkécskén, Tápiószelén, Irsán, Izsákon és Nyáregyházán. A Váci járás területén Vác, Vasadpuszta, Galgahévíz, Hévízgyörk döntően közép-és kisnemesek által lakott területek. A Pilisi járásban különösen Bia − ahol 42 nemes élt − Óbuda, Ráckeve és Szentendre mezővárosokban telepedtek le szívesen a köz- és kisnemesek. A Solti járásban kis számban éltek nemesek Dusnok, Fajsz és Kalocsa környékén.
A vármegye tisztviselői pozíciói így gyakran azoknak − az arisztokráciával és egymással összeházasodott − középnemesi családoknak a kezében volt, akiknek zöme szintén a régi, Mohács előtti vagy 16. századi birtokjogaira hivatkozhatott, mint a Szemerék, a Fáyak, a Földváryak, a Dubraviczkyak, vagy a Wattayak. Közöttük olyanok is akadtak, akiknek a vármegyei feladatvállalás az utolsó lehetőség volt (önmaguk és) családjuk eltartására.
Az alábbiakban a Fáy és Szentkirályi családok irataiból teszünk közzé néhányat.