Nagykőröst az első okleveles források 1266-ban említik. A település a török hódoltság idején szultáni birtok, ún. khász város lett, ami a gazdálkodás és a helyi autonómia fejlődését segítette.
A török hódoltság után a város önigazgatási struktúrája alig változott, de a társadalomban komoly feszültségforrást jelentett, hogy a beköltözött nemesség megpróbálta átvenni a város feletti irányító szerepet. A mezőváros pénzügyi önállósága és fejlődése lehetővé tette számára, hogy az 1820-as években egy összegben megváltsa úrbéri szolgáltatásait.
A szabadságharc kezdetén a várost toborzóútja keretében Kossuth Lajos is fölkereste, majd a világosi fegyverletételt követően itt tanított csaknem tíz esztendeig Arany János is.
A dualizmus alatt Nagykőrös több szép épülettel gazdagodott, és 1897-ben megalapították a szeszfőzdét, amiből a későbbi konzervgyár is kialakult.