Galgóczy Károly, Pest-Pilis-Solt vármegye levéltárának kiváló kutatója írta 1876-ban: "Pest megye Levéltára nem oly gazdag régi iratokban és okmányokban, mint amilyennek azt a megye jelentékenységénél és központúságánál fogva gondolni lehetne. Régi levéltári kincseitől fölötte az országgal együtt sokszor dúlt viharok alatt különböző úton módon és különböző időben megfosztatott."

 

Megyénkben a magán és a megyei levéltár anyagának szétválasztása a korábbi években keletkezett iratok "előkeresésére" a megyei igazgatás működésének elősegítésére 1657-ből van az első adatunk. A kialakuló, fejlődő archívumot 1682. június 5-én súlyos veszteség érte: a megye székhelyéül, archívumának őrzőhelyéül szolgáló füleki várat az ostrom után felgyújtották, így az itt őrzött iratanyag nagy része elégett. Megmenteni és mindmáig megőrizni csak az 1638-tól kezdődő jegyzőkönyveket és iratokat sikerült. Az ezt megelőző évekből csak néhány, esetlegesen fennmaradt ügyirat található a vármegye levéltárában.

 

 

 

 

A vármegye a központi utasításokat megelőzően, már 1717-ben rendeztette régi iratait. A 18. századi jegyzőkönyvekben már folyamatosan találunk adatokat a levéltár megfelelő gondozására, az abban őrzött iratok rendszeres használatára. II. József leiratait és utasításait a levéltárak rendezése és védelme érdekében Pest Pilis Solt vármegye a legelsők között hajtotta végre: az 1785. november 29-én kelt határozatával az országban másodikként megbízta Balla Gábor regestrátort, hogy a továbbiakban teljes munkaidejében rendezze, selejtezze és készítsen mutatókat a levéltár irataihoz. (E nap ma a Pest Megyei Levéltár "születésnapja".) Balla Gábor országosan ismert volt rendezési, segédletkészítési munkájáról. A vármegye vezetése 1811-ben a "Megyénkbeli Leveles Tárház" ról, mint "megyénk legfőbb kintsé" ről írt. Jellemző, hogy 1838-1841 között a levéltárára büszke vármegye az újonnan épült székházának legbiztonságosabbnak ítélt helyén helyezte el a levéltárát, és az országban egyedüliként allevéltárnokot is alkalmazott.

 

A 18. század végén megindult nemzeti ébredés és ezzel kapcsolatban Pest vármegye ("a vezér vármegye") kiemelkedő szerepe a levéltárába került iratokban őrződött meg. Pest megye vezérkara a 19. század reformmozgalmainak is élenjáró szervezete volt, így a magyarországi reformmozgalom kutatásának felbecsülhetetlen értékű forrásbázisát őrizte meg gondosan vármegyénk levéltára. A vármegye autonómiáját irataival bizonyító levéltárak "értéke" a 19. század második felében csökkent. A levéltárnak a vármegyei adminisztráció növekedésének következtében tetemes mennyiségű iratanyagot kellett átvennie, amelynek megfelelő elhelyezéséről már nem tudott gondoskodni. Ezek azok az évtizedek, amikor országszerte a megyeházák legeldugottabb, legsötétebb, legnedvesebb helyiségeibe kényszerítették a levéltárakat, részben azok jelentős terjedelme, részben pedig a levéltári helyiségek hivatali célokra történő igénybevétele miatt.

 

Pest megyében is a levéltárakra újabb és újabb közigazgatási feladatokat róttak, a levéltárnokokat a napi iratok kezelésével is terhelték. Bár a vármegyének ebben a korban is kiemelkedő tudású levéltárosai voltak (Kőszeghy Sándor, Rexa Dezső), de még ők sem tudták megakadályozni a levéltári iratok pincébe, volt börtönhelyiségbe ("Hullaház", "Siralomház") hordását, kíméletlen és szakszerűtlen selejtezését. Látva az értékes iratok megsemmisülésének veszélyét, belügyminiszteri utasításra adott a vármegye az iratok tartós tárolására alkalmas helyiségeket az 1920-as évek második felében. (Lényegében ezeket a raktárakat és berendezéseket használta a megyei levéltár 2000-ig) Sajnos, eredménytelen maradt a vármegyei levéltár kezdeményezése a járási és községi iratok megmentésére: felhívás ellenére sem sikerült azok különösen értékes részét átvenni, aminek következtében ezen iratok jó része a II. világháború során és az azt követő években megsemmisült. A látványos fejlesztések mellett 1941-ben alakították át a volt rabkápolnát díszteremmé és adták át használatra a levéltárnak Pest Pilis Solt Kiskun vármegye levéltárának jelentős része továbbra is nedves, az iratok tartós tárolására alkalmatlan raktárakban maradt.

 

 

 

 

 

A II. világháborút követően jelentősen megváltozott a megyei levéltár szerepe. Az 1950. évi 29. sz. tvr. a korábbi törvényhatósági levéltárakat közlevéltáraknak nyilvánította, amelyek feladata a továbbiakban nemcsak a volt megyei hatóság levéltári iratainak gondozása lett, hanem át kellett venniük a területi illetékességükön (az 1950-től létrehozott Pest megye) működö(tt) valamennyi közhatóság, közhivatal, közintézmény, család és vállalat történeti értékű iratait. A rendelet jelentősen megnövelte a levéltárosok feladatait. Megváltozott a levéltár elnevezése is: 1950-től Pest megyei Állami Levéltár, 1952-től Budapesti 2. sz. Állami Levéltár, 1960-tól miután a megyei levéltár átvette Nógrád megye veszélyeztetett levéltárát Pest és Nógrád megyei Állami Levéltár lett az intézmény hivatalos neve.

 

Az 1968-ig tartó "megyei állami levéltár" jelentősen fejlődött. Dolgozóinak létszáma ezen időszak alatt 9-ről 19- re nőtt, őrzött iratanyagának terjedelme 4725 folyóméterről csaknem két és félszeresére, 11044 folyóméterre emelkedett. A levéltár vezetése a tetemes gyarapodás miatt újabb ezúttal már a megyeházán is kívül pinceraktárakat volt kénytelen igénybevenni. A hazai levéltári hálózat újabb átszervezésére 1968. január 1-jével került sor. Ekkor a központosított állami levéltárak a megyei tanácsok felügyelete és irányítása alá kerültek és létrejött a közigazgatási megyékhez igazodó területi levéltárak rendszere. Ezzel egyidejűleg az elnevezés is megváltozott: az intézmény neve ettől kezdődően Pest Megyei Levéltár. A megyei levéltárak megszervezése következtében Kecskemétről át kellett venni Nagykőrös terjedelmes levéltárát, aminek elhelyezésére Nagykőrösön került sor, a nagykőrösi osztály 1973-ban történő megnyitásával. Ezt követte a váci osztály megnyitása 1979-ben. Rövid ideig - 1981- 2001 között - átmeneti, ideiglenes raktár működött Aszódon is. Napjainkra a központon kívül csak a Nagykőrösi osztály működik, mivel 2004. szeptember 30-án a váci osztály megszűnt. 2004. október 1-jétől Vác városa által létrehozott Vác Város Levéltára vette át Vác városát érintő közlevéltári feladatok (illetékességi- és gyűjtőköri feladatok) ellátását.

 

Pest Megye Önkormányzata 1997-ben hozott határozatot új, megyei levéltár építésére. A korszerű, modern levéltár épülete 2001-re készült el Budapest IX. kerületében, a Vágóhíd utca 7. szám alatt. A 2000-2001 során végrehajtott költözködés után ebben az épületben került elhelyezésre a volt aszódi raktárban és a Budapesten őrzött valamennyi irat.

 

Levéltárunk a Magyar Nemzeti Levéltár 2012. évi megalakulása óta annak tagintézményeként működik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az 1973. április 29-én megnyílt osztály a levéltár területi alapon elkülönülő szervezeti egysége, amelynek levéltári illetékessége Dél-Pest megye területére terjed ki.

 

Az eredetileg 2000 iratfolyóméter őrzésére és kezelésére tervezett levéltári osztály befogadóképessége napjainkra több mint 3000 folyóméterre növekedett. A levéltár irodái, kutatóterme és szakkönyvtára, valamint iratraktárainak egy része az 1931-ben járásbíróság céljára emelt épületben található, de iratraktárakat alakítottunk ki a bírósági épülettel egybeépült egykori családi házban (épült 1910-ben) és ugyanezen a telken már levéltári raktár céljára épített épületszárnyban (épült 1983-ban).

 

Az MNL Pest Megyei Levéltára nagykőrösi osztálya őrzi két, jelentős történelmi múlttal rendelkező város (Cegléd és Nagykőrös), valamint a két várost övező tíz község illetve város teljes levéltári anyagát. Míg a két nagy múltú város figyelemreméltó feudális kori forrásanyagot mondhat magáénak, addig a községek 1945 előtt keletkezett iratai gyakorlatilag megsemmisültek, illetve rendkívül töredékesen maradtak fenn. Hiányzik a területen illetékes főszolgabíró iratanyaga is. Pest-Pilis-Solt vármegye központi és járási szervei közül a mai Bács-Kiskun megyéhez tartozó részek 1850–1872 között keletkezett iratanyaga is az osztály őrizetében van. A levéltári osztályon kutatóterem biztosítja a zavartalan kutatást, a levéltári forrásokat szakkönyvtár egészíti ki.