Kakucs

Jelenlegi hely

1 / 1

Kakucs község területe a régészeti emlékek tanúsága szerint már évezredek óta lakott volt, virágkorát pedig a X-XIII. században élte. A tatár, majd pedig a török pusztítás következtében hosszú időre elnéptelenedett, és csak a 18. században épült újjá a Grassalkovichok fennhatósága alatt. A 19. században Liebner József vásárolta meg a területet, aki elindította a falut a modernizáció útján. A második világháború utáni átalakulás Kakucson is sok változást hozott. Földosztás, kollektivizálás, forradalom, közigazgatási átalakítás nehezítették a község mindennapjait. 1990-ben vált ismét önálló településsé (végleg elszakadva Inárcs községtől), demokratikus úton választott képviselőtestülettel és polgármesterrel.

Jelen galériánkban Kakucs község írásos emlékei közül mutatunk be néhányat a török kiűzésének korszakától egészen az 1970-es évekig. Levéltárunkban több folyóméternyi iratanyag áll rendelkezésre Kakucs történetének részletes feltérképezéséhez, melyek közül most a jellegzetesebb darabokat emeltük ki. Reméljük, sikerül felkeltenünk az érdeklődést a község mozgalmas múltja iránt, mely bemutatja például, hogy hogyan zajlott az újjáépítés a török pusztítás után, hogy milyen élénk egyesületi élet volt az országban a múlt század elején, és hogy az 1956-os forradalom nem csak a fővárosban zajlott. Jó szórakozást kívánunk!

A galériát összeállította: Sebestyén Éva

Jelzet:

PML IV. 1. a. 15. köt. 651. p.

Keletkezési idő:

1733. március 9.

Megjegyzés:

Nemesi közgyűlés jegyzőkönyve: Pest-Pilis-Solt vármegye nemesi közgyűlése elismeri, hogy a felsorolt falvak – köztük Kakucs – báró Grassalkovich Antal tulajdonában vannak. Grassalkovich Antal III. Károlytól kapta Kakucs pusztát elmaradt jogügyigazgatói fizetése fejében, és ezt a korabeli szokásoknak megfelelően a megyei nemesi közgyűlésen is ki kellett hirdetni. A nemesi közgyűlést a megye igazolt nemesei alkották, így például kakucsi lakosok is. Hogy kik tartoztak a megye nemesei közé, arról többek között a nemesi összeírások tájékoztatnak (lásd 3. kép).

Jelzet:

PML IV. 23. a. CP II. 36. 9. f.

Keletkezési idő:

1702.

Megjegyzés:

Fegyverváltság-kivetés: Pest megyei községekért, köztük Kakucsért fizetendő fegyverváltság mértékének megállapítása forintban és dénárban. Eszerint a Kakucsért fizetendő összeg 50 forint és 40 dénár. A török felszabadító háborúk után a birtokosok csak akkor kaphatták vissza felszabadított földjeiket, ha igazolták tulajdonjogukat, és befizették a kincstárnak „fegyverváltság” címén a birtok értékének bizonyos százalékát. Kakucs esetében ez minden bizonnyal nem történt meg, mivel tudjuk, hogy a későbbiekben Grassalkovich Antal III. Károlytól kapta meg a falut, vagyis azt korábbi tulajdonosa nem váltotta meg, és így a királyi kincstár tulajdonába került.

Jelzet:

PML IV. 74. CC VI. 29. 9. f.

Keletkezési idő:

1844

Megjegyzés:

Nemesi összeírás: Részlet az 1844-es községenkénti nemesi összeírásból. „Kakuts” községnél három személyt tüntetnek fel, nevezetesen Révay András jegyzőt, Barfy József kántort és Haidelberger Antal ispánt. A honoráciorok valójában nem rendelkeztek nemesi címmel, viszont képzett értelmiségiként a nemesi rendhez álltak közel, és gyakran a nemesek közé sorolták őket.

Jelzet:

PML IV. 165. a. Kakucs úrbéri pergyűjteménye. 61. p.

Keletkezési idő:

1823. július 29.

Megjegyzés:

Urbarialis kérdőív: Részlet a Kakucsra vonatkozó, Mária Terézia-féle kilenc pontos kérdőívből, mely az úrbérrendezés lebonyolításához kérte be a községekre vonatkozó adatokat. Megtudjuk belőle, hogy Kakucs 1784-ben népesült be újra, és hogy lakói a földesúrral kötött szerződés alapján végezték a robotot és fizették az adót. A török korban elnéptelenedett Kakucsot a Grassalkovichok építtették újjá, melynek első lépéseként jobbágyokat telepítettek a faluba. Hogy ösztönözzék a betelepülést, olyan szerződéseket kötöttek a jobbágyokkal, melyek kedvező feltételeket biztosítottak a számukra. A kérdőív további oldalaiból megtudjuk például, hogy a kakucsi jobbágyok mind szabadok voltak, nem tartoztak robottal (csak az őszi és tavaszi szarvasmarha-billogozásnál), és a heted dézsmán kívül más adót nem fizettek, ajándékot nem adtak.

Jelzet:

PML V. 1056. C-a. 1. köt. 39. p.

Keletkezési idő:

1919. augusztus 24.

Megjegyzés:

1919-es képviselőtestületi jegyzőkönyv: Részlet a Kakucs községi képviselőtestület rendkívüli közgyűlésének jegyzőkönyvéből, melyben Liebner József kéri a képviselőtestület tagjait, hogy minden erejükkel azon legyenek, hogy helyrehozzák a Tanácsköztársaság kommunista kormánya okozta károkat. A Tanácsköztársaság időszaka alatt (1919. március 21 – augusztus 1.) a helyi munkástanács Kakucson is megkezdte a kommunista ideológia szerinti gazdasági-társadalmi átalakítást. Napirendre került a rekvirálás és vagyonelkobzás, mely elsősorban az olyan tehetősebb lakosokat érintette érzékenyen, mint a fent említett Liebner József, akinek birtokaira és házaiba idegen munkásokat költöztettek

Jelzet:

PML IV. 477. Kakucs 4. sz.

Keletkezési idő:

1930. január 6.

Megjegyzés:

Részlet az Inárcsi és Kakucsi Olvasókör tagnévsorából. Kakucson a szocializmus időszaka előtt számos egyesület működött, így volt például a fent említett olvasókörön kívül önkéntes tűzoltóegylet, gazdakör, lövészegylet és katolikus agrárifjúsági legényegylet is. Mivel azonban a kibontakozó kommunista diktatúra nem tűrte el az önálló civil kezdeményezéseket, ezért ezeket az egyesületeket 1947-1948 folyamán sorra feloszlatták.

Jelzet:

PML XVII. 90. a. Jegyzőkönyvek. 9. p.

Keletkezési idő:

1946. szeptember 28.

Megjegyzés:

Nemzeti Bizottság ülésének jegyzőkönyve: Részlet a Kakucsi Nemzeti Bizottság ülésének jegyzőkönyvéből, melyben a Liebner-féle kastély lebontásával kapcsolatos visszaéléseket tárgyalják. 1945-ben a községi tulajdonba került Liebner-kastélyt a gazdasági épületekkel együtt a község elöljárósága bérbe adta, hogy ott mezőgazdasági termékfeldolgozó létesüljön. A megyei Földbirtokrendező Tanács azonban felülbírálta a község döntését, és utasítást adott, hogy a kastélyt bontsák le, és anyagát egyrészt használják fel az új községháza építéséhez, másrészt pedig osszák szét az igénylők között. A bontási munkák meg is kezdődtek, azonban a vezetők visszaélései folytán az anyagokat teljes egészében széthordták, és azokból semennyit sem tudtak felhasználni az eredeti céloknak megfelelően.

Jelzet:

PML XXV. 2-b. 189/1958.

Keletkezési idő:

1958. május 15.

Megjegyzés:

1956-os per: Anonimizált jegyzőkönyv-részlet F. János és társai büntetőperéből. A vádlottakat az 1956. október 24-i cselekményeik miatt fogták perbe és ítélték el. F. János és társai a budapesti forradalom hatására bementek a kakucsi tanácsházára, ahol eltávolították és megsemmisítették a vörös csillagot ábrázoló címereket és plakátokat. Ezután F. János a hangosbemondón keresztül a következőket mondta: „Ne hallgassa senki a rádiót, mert az hazudik, majd mi fogjuk tájékoztatni a községet! A harc ki fog terjedni a községre is, tartsanak ki, elég volt a Rákosi-rendszerből!” Nem ez volt az egyetlen esemény Kakucs községben az 1956-os forradalom kapcsán. Október 28-án este 7-8 fő kereste fel Galyó József volt tanácselnököt és községi párttitkárt, akit három késszúrással megöltek. (Bővebben lásd: 1956 Pest megyében, I. kötet, Pest Megyei Levéltár, 2006.)

Jelzet:

PML XXIII. 760. d. 007-2/1971. sz.

Keletkezési idő:

1971. május 11.

Megjegyzés:

Titkos jelentés a húsvéti körmenetről: A kakucsi tanácselnök titkos jelentése a húsvéti egyházi szertartások menetéről. A vallás- és egyházellenes ideológia alapjain álló szocialista állam törekedett ugyan arra, hogy elfordítsa a lakosságot a vallástól és az egyházaktól, azonban teljes, vagy akár csak nagyarányú sikert nem tudott elérni. Ennek következtében az egyházak működését kiemelt figyelemmel kísérték, különösen az olyan nagyobb események alkalmával, mint a húsvéti ünnepkör. A járási tanács végrehajtó bizottságának elnöke ilyenkor külön fel is hívta a városi, községi tanácselnökök figyelmét arra, hogy mely szempontok alapján, milyen határidőig kell benyújtaniuk jelentésüket a szertartásokkal kapcsolatos megfigyeléseikről és tapasztalataikról.

Jelzet:

PML XV. 11-a. 235. sz.

Keletkezési idő:

1878

Megjegyzés:

Kakucs 1878-as pecsétnyomója: Kakucs község hivatalos pecsétnyomója, melyen egy tölgyfa és egy ekevas látható. Bár ez a község legkorábbi, levéltárunk őrizetében fennmaradt pecsétnyomója, azonban a különböző 18. századi iratokon található pecséttöredékek tanúsága szerint már jóval korábban is ugyanezek a szimbólumok jelentek meg Kakucs pecsétjén.