Ördögűző szekta működése a Tápióságban

Az ördögűző szekta már 1928-ban végezte tevékenységét, melyről az Esti Kurír számolt be részletesen 1928. május 15-i számának hasábjain. A szekta szeánszait, Kurgyis János útkaparó házában tartja, ő volt ugyanis a prédikátor. Itt, a kis parasztszobában gyűlik össze minden szombat este csaknem 15 helyi ember, hogy kezüket az égnek tárva, a földön csúszkálva, érthetetlen szavakat dörmögve, szinte öntudatlan állapotba kerülve átadják magukat az Istennek. Percekkel később a férfiak, a nők, de még egy 10 éves kislány is csaknem állati üvöltésben, vonyításban törnek ki, így közvetítve bajukat, bújukat, panaszukat az ég felé. Ezt körülbelül fél órán keresztül folytatják, míg legelőször az egyik parasztasszony kifordult szemekkel, a vallási extázis tetőpontján végig nem vágódik a padlón. A többi ember is kifárad, remegve törölgetik izzadt homlokukat, majd felegyenesednek és leroskadnak a lócákra. Teljes nyugalomban zsoltárokat kezdenek el énekelni, mintha templomban lennének és nem egy démoni színdarab után. Az ének befejeztével Kurgyis János feláll és a Bibliát magasba emelve, értelmetlen, zavaros beszéddel prédikációba kezd. A hívek isszák szavait, még ha abból nem is értenek szinte semmit sem, de a prédikátor erőteljes, elragadó beszéde valósággal rabul ejti őket.

Kurgyis János dörzsölt és rafinált ember benyomását kelti. Anyagi nyeresége nincs a tevékenységéből, mivel a hívei egytől egyik parasztemberek. Inkább irányítói, vezéri babérokra szeretne törni, amikor mindentől elszakadva okkult rituálékat rendez.

Lassan éjfélt üt a falon lévő kakukkosóra, amikor véget ér a nem mindennapi istentisztelet. Kurgyis János szerint ők az Új testamentum hívei, az Úr dicsőségét hirdetik és szóról szóra betartják a testamentumban leírtakat. Ez a közösség nem hitközség, az csatlakozhat hozzájuk, aki csak akar, cserébe viszont be kell tartani az írást. Ha az írás azt kéri, hogy kézfelemeléssel imádják az Istent, akkor mindenki emelje fel a kezét, ha fennhangon kell imádkozni, akkor kiabáljanak. Nem számít, hogy ki milyen vallásban nőtt fel, az emberek itt többségében katolikusok, de más vallásúak is vannak, akik szeretnék megsemmisíteni a bennük lakó gonoszt. Minden emberben ott rejtőzik az ördög, akit hangos szóval ki lehet üldözni a testből. A prédikátor elmondja, hogy Szentmártonkátán egy leányt süketnémasággal szállt meg a sátán. Ez a lány felkereste a gyülekezetet, akiknek tagjai hangos kiáltozással kiűzték belőle az ördögöt és azóta visszanyerte hallását, sőt mi több, újra tud beszélni. Ha valaki valamilyen betegségben szenved, el kell hívassa a gyülekezet véneit, akik felkenik olajjal, és kézrátéttel, valamint imádsággal gyógyítják meg a beteget. Nincs szükség orvosra, így is meggyógyul a beteg. Minden ünnepnap és szombat este összegyűlnek, hogy imádkozzanak és kiűzzék magukból a sátánt. Kurgyis Jánost 16 esztendeje szállta meg az isteni sugallat, ő lett a kiválasztott arra, hogy hirdesse az írást.

Kurgyis János további munkájáról kevés forrás maradt fent, 1926 és 1936 között volt a sülysápi pünkösdi gyülekezet lelkipásztora. Többször megbüntették, ugyanis a tiltások és pénzbírságok ellenére is folytatta Istentől kapott feladatát. Később ügyvédet fogadott, de a Belügyminisztériumban senki nem foglalkozott ügyével. Amikor Kurgyis számonkérte ügyvédjét, az mindig a következőt válaszolta: „Már voltam a Belügyminisztériumban.” 1939-ben, a pünkösdi gyülekezetek működésének betiltásakor Tomi József és Siroky István társaságában kereste fel az Evangélikus Egyházat, amikor is annak védelme alá kerültek.

PÜNKÖSDI ÉBREDÉS A NAGYVILÁGBAN

A pünkösdi ébredés elindítója Charles F. Parham volt, aki 1900 októberében a kansasi Topeka városában megalapította a Bethel Bibliaiskolát. Hitét az alábbiak által határozta meg: „üdvösség hit által; gyógyítás hit által, kézrátétellel és imádsággal; megszentelődés hit által; Krisztus eljövetele (az ezredforduló előtt); a Szentlélek- és tűzkeresztség, ami a Menyasszony elpecsételésének és a lelki ajándékok kiosztásának jele”.  Parham hitt abban is, hogy a nyelveken szólás a Szentlélek-keresztség bizonyítéka és a tanítványait arra ösztönözte, hogy keressék ezt a tapasztalatot.

1901. január 1-jén Agnes Ozman-ra, az egyik bibliaiskolai tanítványára helyezte kezét, aki transzba esve először kínaiul, majd csehül szólalt meg.

William J. Seymour, aki Parham egy másik bibliaiskolájának tanulója volt, átvette a tanítást és Los Angelesbe ment terjeszteni azt. A Seymour által 1906-ban Los Angelesben alapított Azusa Street-i misszió tagjai a bibliai pünkösdhöz hasonló eseményeket tapasztaltak, a hely ezáltal a pünkösdi mozgalom szülőhelyeként vált híressé. A pünkösdi ébredés Európában először Walesben jelent meg 1904-ben, melynek vezetője Robert Evan bányász volt. Irányítása alatt 1 éven belül százezren tértek meg. Az 1905-ös németországi mozgalomban, Mülheimben pár hónap elteltével háromezer megtérés történt.

A PÜNKÖSDI MOZGALOM MAGYARORSZÁGON

Magyarországon a pünkösdi mozgalom 1926-ban ütötte fel a fejét, amikor is az Assemblies of God nevű amerikai pünkösdi közösség misszionáriusként Magyarországra küldte Mihók Imrét, majd 1927-ben Rároha Ferenc Dezsőt és feleségét, Máriát. A házaspár nyomdát vásárolt Budapesten és kiadták az Apostoli Hit című folyóiratot, aminek célja, hogy élő kapocs legyen a magyarországi Isten gyülekezetek között.

A misszionáriusok elsősorban a barátok és rokonok között terjesztették a pünkösdi ébredést. Az érdeklődők összejártak, gyülekezetté alakultak és minél több emberrel szerették volna megosztani az örömhírt.

A pünkösdi mozgalom gyülekezeti gyakorlatához tartozott a bemerítés, ami jelentős és központi szerepet kapott mind a közösség, mind az illető életében. A bemerítés annyit jelentett, hogy a hívő már nem a régi életét folytatja, hanem Istennel kezd újat.

A bemerítést általában magánháznál vagy a település környékén található patakban, tóban végezték el.

A gyülekezetek egyre bővültek, sokan voltak kíváncsiak, a kiabáló, ugráló, tapsoló társaságra, akiket a keresztények igencsak megvetettek. Sok csoda is történt ezeken a helyeken, többen meggyógyultak, volt, aki a mankóját eldobva járt örömtáncot.

Az 1930-as években egyre több, főként negatív hangvételű újságcikk jelent meg a témakörben. Ezen írásokban sokszor borzalmakként adták elő a gyülekezetben történteket, jól mutatja ezt a következő cikk részlet: „A kispesti pünkösdisták a középkori flagellánsok módjára ördögűzéseket rendeznek, korbáccsal verik ki egymásból az ördögöt.” A mozgalom híveit gúnynevekkel látták el (pl. falramászók, reszketők, üvöltők).

A más vallást gyakorló emberek nem fogadták be a szekta prédikátorait, azokat zavargóknak és hit megbolygatóknak nevezték. Számos helyen majdnem tettlegességig fajultak az indulatok, amikor vasvillával és kövekkel támadtak rájuk.

Több alkalommal elfogták a prédikátorokat, annak reményében, hogy így a gyülekezet megszűnik. Az utazó missziósokat is zaklatták.

Az országos jelentőségű prédikátorok mindannyian amerikai megbízatással érkeztek az országba (Mihók Imre, Rároha F. Dezső), vagy a baptista közösségből tértek át a pünkösdiekhez. Országos tisztségeket töltöttek be, gyorsan léptek előre a ranglétrán, példaként Tomi József, aki a kispesti baptista közösségből tért át, majd két év múlva felavatott prédikátor lett, egy évre rá pedig a pünkösdi mozgalom elnöke.

A helyi gyülekezet prédikátorairól, ha nem végeztek körzeti munkát központi kinevezéssel, általában feljegyzés sem maradt hátra.

A magyarországi pünkösdi gyülekezetek taglétszámát illetően kevés adat maradt fent. A kispesti gyülekezet 1930-ra elérte a 300 főt, 1936-ban pedig Tomi József közel 3000 pünkösdiről számol be. A vidéki városokban is hasonló számokat találunk, a falusi csoportok jelentősen kisebbek voltak, körülbelül 15-20 fővel.

Az 1939. december 2-án Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter által kiadott 363.500/1939. VII. a. számú rendelettel betiltották a pünkösdi gyülekezetek működését.

A rendelet tárgya: „A honvédelem érdekeit veszélyeztető szekták működésének megszüntetése”.

A II. világháború végéig a pünkösdi gyülekezetek az Evangélikus, a Baptista és a Metodista Egyházak védelme alatt működtek. 1946. június 5-én a belügyminiszter érvénytelenítette a betiltásukról szóló rendeletet, így az 1939 óta illegitim felekezetek szabadon működhettek.

1962-ben jött létre az Evangéliumi Pünkösdi Közösség. 1995-ben alakult meg az Evangéliumi Szabadegyházak Szövetsége, amelynek alapító tagja az Evangéliumi Pünkösdi Közösség. A misszió neve a 2011 áprilisában megtartott közgyűlésen Magyar Pünkösdi Egyházra változott. A 2022. évi népszámláláskor közel 9000 ember vallotta magát pünkösdinek.

Pogányné Samu Éva

Forrás:

HU-MNL PML IV. 401. a. PPSK vm. főispánjának bizalmas iratai 128/1931.

Felhasznált irodalom:

Esti Kurir 1928-05-15/110. szám

Egyháztörténeti szemle 17. 2016/1. Nagy-Ajtai Ágnes: A pünkösdi mozgalom korai éveinek missziótörténete Magyarországon

Emlékezések a magyarországi pünkösdi mozgalom kezdeti idejéből – Siroky István visszaemlékezése