Milyen bonyodalomba keverte szeretője Lujzát, a szász-coburg-gothai hercegnőt?

Lujza Mária Amália belga királyi hercegnő 1858. február 18-án látta meg a napvilágot Brüsszelben, II. Lipót belga király és Habsburg-Toscanai Mária Henrietta osztrák főhercegnő elsőszülött gyermekeként.  

Férjével, Szász-Coburg-Gothai Fülöp német herceggel, a magyar főrendiház tagjával 1875. február 4-én lépett frigyre, 11 hónapi jegyben járás után. Két gyermekük született, Lipót herceg és Dorottya hercegnő.

A házaspár az 1880-as években gyakran időzött Budapesten, a Ferenc József téren (ma Széchenyi tér) álló Coburg-palotában. Ebben a palotában tanult meg Lujza hercegasszony magyarul, mely annyira jól ment neki, hogy a későbbiekben az éneklést is elsajátította Káldy Gyula zeneszerzőtől. Festészetre „öreg” Keleti Károly tanította a Hont vármegyei Szentalakon.

Lujza Mária hercegnő huga, Stefánia hercegnő, Habsburg-Lotaringiai Rudolf felesége, az 1885-ben megalakult Fehér Kereszt Országos Lelencház és Gyermekvédő Egyesület védnöknője feladatait látta el. 1890-ben Stefánia Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye védőhelyettesévé nevezte ki nővérét, Coburg Lujza hercegnőt.

Fülöp herceg és Lujza hercegnő házasévei boldogan teltek, a hercegnőt azonban 1882-ben egy baleset érte, amikor is sógora, Coburg Ágoston birtokán leesett egy magaslatról. Órákig feküdt eszméletlenül, magához térte után pedig senkit sem ismert fel a környezetéből. A baleset hatására a hercegnő megváltozott, mindig is szerette a fényűző életet, de még nagyobb költekezésbe kezdett, sokat utazott és rengeteg pénzt költött divatcikkekre.

Ebben az időben kezdett szerelmi viszonyt folytatni Mattasich-Keglevich Géza főhadnaggyal.

Megismerkedésük egy abbáziai farsangi bálon történt, ahol és amikor Mattasich-Keglevichet bemutatták Lujza hercegnőnek. Beszélgetésbe elegyedtek és kölcsönös szimpátia alakult ki kettejük között.

A férj, Coburg Fülöp a későbbiekben, válókeresetében azt nyilatkozta: „ez a tiszt addig nem nyugodott, amíg vágyainak célját Abbáziában el nem érte”.

Mattasich-Keglevich főhadnagy egy régi nemes, de ugyanakkor teljes mértékben vagyontalan családból származott. Apja halála után az anyja feleségül ment Keglevich grófhoz, aki a nő fiát is örökbe fogadta, így vette fel a Keglevich nevet, viszont a grófi címet nem viselhette.

Az abbáziai találkozás idején a főhadnagy már úszott az adósságokban. Kapóra jött tehát, hogy Lujza hercegnő a versenyistállója vezetésével bízta meg őt, neki ugyanis semmilyen állása nem volt.

1897 nyarán Lujza hercegnő egészségi állapota megromlott ezért a cseh fürdővárosba, Karlsbadba utazott, ahová elkísérte a főhadnagy is. A városban a hercegnő folytatta a mértéktelen pénzherdálást. A bőröndök száma több mint száz volt, amelyeket magával vitt az utazásra. Karlsbadi tartózkodása idején a Rosenfeld-féle villában szállt meg, lakosztályát saját bútoraival rendeztette be.

A hercegnő 3 hónapot töltött Karlsbadban, majd udvarhölgyével, Fugger Máriával és a főhadnaggyal továbbutazott egy francia körutazásra, Párizsba, Cannesba, majd Nizzába. Fülöp herceg nem tudta nem észrevenni, hogy felesége és a főhadnagy szerelmi viszonyt folytatnak. Fülöp fegyveres párbajra hívta Mattasichot, melyre Bécsben, a katonai lovaglóintézetben került sor 1898. február 18-án. Ez igen rosszul végződött a herceg szempontjából, kétszeri eredménytelen golyóváltás után az első kardos összecsapásnál jobb karja megsebesült, melyet sokáig felkötve hordott.

Ez idő tájt került napfényre a hírhedt váltóhamisítási botrány. Stefánia trónörökösné bécsi pénzügynököktől arról kapott értesítést, hogy 1.150.000 korona értékben benyújtott váltójuk van, amelyeken elfogadóként Lujza hercegnő, kibocsátóként pedig az ő aláírása szerepel. Stefánia kijelentette, hogy ő semmilyen váltót nem írt alá, az aláírás nagy valószínűséggel hamis. Főudvarmestere a rendőrséghez fordult és a váltókat lefoglalták. Íráspróbát hajtottak végre, ami szintén megerősítette, hogy az aláírás nem Stefániáé. Ezek után a bécsi bíróság csalás és okirathamisítás címén vizsgálatot rendelt el ismeretlen tettesek ellen.

A váltóhamisítás hátterében az állt, hogy Lujza hercegnő adósságot halmozott fel, amit Fülöp herceg nem volt hajlandó kifizetni, saját vagyonnal nem rendelkezett, apjától, a belga királytól pedig csak elenyésző juttatást kapott. Mattasich-Keglevich összehozta a hercegnőt egy bécsi uzsorással és a főhadnagy 600.000 forintról szóló váltókat adott át a bankárnak Lujza hercegnő és Stefánia trónörökösné aláírásával. Mattasich, Stefánia aláírásán kívül egy levelet is hamisított, melyben Lujza hercegnő az apjához folyamodik segítségért. 

A hercegnőnek és a főhadnagynak időközben nyoma veszett, Nizzát elhagyták és csak később bukkantak fel újra Horvátországban, Loborban. Fülöp herceg a válást fontolgatta, ügyvédjét elküldte Zágrábba, hogy megbeszéljék a válás részleteit Lujza hercegnővel.

A horvát hatóságok időközben értesültek Mattasic-Keglevich váltóhamisításáról és vizsgálat indult ellene.  Ő azonban cselhez akart folyamodni, felülvizsgálatra jelentkezett, mert úgy gondolta, hogyha fölmentenék a katonai szolgálat alól, akkor ügye a polgári bíróság elé kerülne és talán elkerülnék a botrányt. A vizsgálatra nem került sor, mert 1898 májusában Zágrábban letartóztatták.

Fülöp herceg ügyvédje felszólította Lujza hercegnőt, hogy térjen vissza Bécsbe. Ő engedelmeskedett is, de nem szeretett volna férje palotájába visszatérni, ezért rábólintott arra, hogy gyógyintézetbe vonuljon Bécsbe, az Obersteiner-féle szanatóriumba. Itt megvizsgálták a hercegnőt és az alsó-ausztriai ügyvédi kamara elnökének aláírásával igazolták, hogy állapota elengedhetetlenné teszi a folyamatos gyógykezelést és felügyeletet.

Ez idő alatt Mattasich-Keglevich főhadnagyot a zágrábi hadbíróság hat évi börtönre ítélte, amit a möllersdorfi fegyházban kellett letöltenie.

A hercegnőt, hogy környezetétől távol tartsák, mely rossz hatással volt rá, a purkersdorfi Rüdinger-féle gyógyintézetben helyezték el.

Eközben kiderült, hogy Lujza hercegnőnek fogalma sem volt a váltóhamisításról, a kalandor Mattasich vitte bűnbe őt, nem is sejtette, hogy nevével milyen csúnya módon él vissza. Írásszakértők is vizsgálódtak az ügyben és igazolni is tudták, hogy a váltókon látható aláírásokat, egyedül Mattasich-Keglevich főhadnagy hamisította. A váltóadósságot, melynek összege 575.000 forint volt, Coburg herceg fizette ki.

1899. júniusában Lujza hercegnőt bíróilag megállapított gyöngeelméjűség miatt dr. Feistmantel Károly végleges gondnoksága alá helyezték. A hercegnőnek újra költöznie kellett, mégpedig a Szászországban lévő, Drezda melletti Lindenhofban található zárt intézetbe.

1904-ben Mattasich kiszabadult a börtönből és szeptemberben Lujza komornájának segítségével Párizsba szöktette a hercegnőt. dr. Stimmer, a hercegnő megbízottja egy beadványt nyújtott be a bécsi főudvarmesteri hivatalhoz, amiben kéri Lujza gondnokságának megszüntetését és elmeállapotának újbóli megvizsgálását. A vizsgálatot dr. Magnón és dr. Garnier párizsi doktorok végezték el.

1905. június 24-én a főudvarmesteri hivatal meghozta határozatát, a gondnokságot megszüntette és Lujzát épelméjűnek nyilvánították. A hercegnő kitartott szélhámos lovagja mellett, nyíltan hangoztatta, hogy Mattasich ártatlan és becsületes ember. A szöktetésével kapcsolatban a következőket mondta: „A világ remélhetőleg meg fogja bocsájtani az én cselekedeteimet. Hisz én most sem tettem semmi egyebet, mint ami szabad minden koldusnak, hogy tudniillik megmentse személye szabadságát...”

Fülöp herceg megindította a válópert, a válást a gothai bíróság mondta ki 1906. január 15-én.  

Lujza hercegnőnek ezután sokat kellett nélkülöznie, hasztalan küzdött apai örökségéért.  Wiesbadenben érte a halál 1924. március 1-én. Nem sokkal élte túl szerelmét, aki 1923 októberében hunyt el egy szegényes párizsi szállón.

Pogányné Samu Éva

Forrás:

HU-MNL PML IV. 427. a. Gödöllői járás főszolgabírájának elnöki iratai 13/1898.

HU-MNL PML IV. 401. a. PPSK vm. főispánjának bizalmas iratai 13/1898.

Felhasznált irodalom:

Temesvári Hírlap, 1931-03-13 / 59. szám – Híres kalandok, szerelmek, bűnesetek – Kóburg Lujza hercegnő regénye, egy nagy szerelem története

Képes Krónika, 1924-03-16 / 12. szám – Meghalt Kóburg Lujza

Új Budapest, 1922-08-17 / 27-28. szám

Zemplén, 1890-11-30 / 48. szám

Pesti Hírlap, 1899-02-23 / 54. szám