„Április 4., kedves ünnepünk! / Szép életet te hoztál nekünk. / Zengi a dal szívünk örömét, / Mert e napon szabad lett a nép.”                                                        

Van még, aki emlékszik a dalra. És arra is, hogy minden lett a nép, csak nem szabad.

Harminckilenc évig volt nemzeti ünnep „Magyarország felszabadulásának napja”, melyet végül csak 1991-ben töröltek el törvénnyel az állami ünnepek közül. 1990-ig azonban még sok április 4-ét volt kénytelen „megünnepelni” az ország lakossága. Ezzel párhuzamosan eltörölték, vagy átértelmezték a korábbi nemzeti ünnepeket. Így vált március 15. munkanappá, augusztus 20. pedig az „alkotmány” ünnepévé.

A magyar jogszabályokban a „felszabadulás” kifejezés először az 1390/1945. M.E.sz. rendeletben jelent meg, amely április 4-ét minden indoklás nélkül felszabadulási ünneppé minősítette. E nap eseményeinek megítélése az ezt követő évek társadalmi-politikai változásait alátámasztó tartalmakkal telítődött, így az 1950. április 2-án kiadott 10. sz. törvényerejű rendelet értelmében április 4. „Magyarország legnagyobb nemzeti ünnepe, a magyar felszabadulás, a megbonthatatlan magyar-szovjet barátság napja” lett. A Szabad Nép vezércikkeiben magasztalta a Szovjetuniót, a Vörös Hadsereget és a „Nagy Sztálin” -t.

A Szovjet Tájékoztatási Iroda 1945. április 4-én rövid közleményt bocsátott ki.:

„Az 1945. március 16.-április 4. közti időben végrehajtott előretörés következtében a 2. és 3. Ukrán Frontok csapatai befejezték Magyarország egész területének felszabadítását a német megszállóktól.”

A közlemény két hamis állítást is tartalmazott: az egyik, a fontosabb a „felszabadítás” kifejezést használta. Valójában Magyarországot a szovjet csapatok, miután kiverték a német megszállókat, elfoglalták és meghódították.

A fegyverszüneti szerződést 1945. január 20-án minden megjegyzés nélkül alá kellett írni és rendelkezéseit diktátumként, parancsként végrehajtani; pl. a 12. pont szerint 300 millió dollár hadisarcot kellett fizetni a Szovjetuniónak.

A magyar hadsereget lefegyverezték, s a szovjet vezetés az egész országra kiterjedően katonai közigazgatást vezetett be.

Azt a tényt, hogy amelyik országot a szovjet csapatok elfoglaltak, az elvesztette szuverenitását, maga Sztálin is elismerte 1945 áprilisában, Milovan Dilassal, a jugoszláv kommunistával folytatott beszélgetésében: „Ez a háború eltér a múltbéli háborúktól, ha valaki területet foglal el, ezekre a területekre rákényszeríti a saját társadalmi rendszerét. Ahova a hadsereg eljut, ott a saját rendszerének szerez érvényt. Másképp nem is volna lehetséges.” ²

A szovjet megszállás kérdése rendkívül összetetté vált. Amikor már nem volt közvetlen stratégiai jelentősége a magyarországi állomásozásnak, 1958-ban Hruscsov felajánlotta Kádár Jánosnak a kivonulás lehetőségét. Kádár belpolitikai okokból visszautasította ezt a megoldást.³

A másik hazugság az április 4-i időpont, amit még Sztálin állapított meg a Vörös Hadsereg számára, hogy ekkora már el kell érniük Ausztria területét. A haditervek szerint április 4-re kellett volna befejezni a szovjet hadműveleteket Magyarország területén A Sztálintól rettegő szovjet katonai vezetők azonban nem merték beismerni, hogy a harcok valójában a nyugati határszélen még április 11-éig, sőt 13-áig is elhúzódtak. Az 1975-ben kiadott Magyarország felszabadítása című könyvben szinte méterről méterre követték a frontvonalat, kivéve az április 4-ei időpontot.⁴

Az alábbiakban néhány forrás segítségével a „Felszabadulás ünnepére” tekintünk vissza a levéltárunkban őrzött dokumentumok segítségével.

Lentebb Cegléd Városi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályának 1975-ben kiadott felhívása olvasható, amiben a felszabadulás 30. évfordulójára készülve a széles körben zajló ifjúsági program előkészületeit részletezi és sorolja fel.  

Jelzet: HU-MNL-PML-XXIII.-512-25876/2/1974 (Cegléd Városi Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának iratai 1974.)

A képen egy 1952. április 4-én megjelent korabeli újság főcímlapja látható KAPARÓ – BAMERT Bányagépgyár MDP Párszervezetének Lapja. A BAMERT Bányagépek és Mechanikai Szállítóberendezések gyártelepet 1918-ban alapították, székhelye Újpesten volt és egészen 1952-ig szerepelt ezen a néven, a változtatás után már DUCLOS Bányagépgyárként szerepel a köztudatban. 

HU-MNL-PML-XV-76-d (Kisnyomtatványok levéltári gyűjteménye)

A Ceglédi Városi Tanács VB Vályi Péter munkabrigádjának brigádnaplójának 1983. és  1984. évi április 4-én kelt  bejegyzései.

Készítette: Pogányné Samu Éva

Felhasznált források:

Horváth Attila: A hatalom ünnepe – az ünnep hatalma. Ünnepek Magyarországon a szovjet típusú diktatúra korában.

Jegyzetek:

¹Jól tükrözte mindezt a korabeli pesti vicc is, amely szerint Magyarországot történelme során három „dúlás" is érte: tatárdúlás, törökdúlás és felszabadúlás"

² Dilas, Milovan: Találkozások Sztálinnal (Budapest, 1989, 105. p)

³ Sipos Levente: Félelem a szabadságtól. Miért nem engedte kivonulni Kádár a szovjet csapatokat? In: Száz rejtély a magyartörténelemben (Budapest, 1 9 9 4 ,2 0 0. p.). Állítólag szó szerint ezt mondta Kád ár Hruscsovnak: „Tudja mit. Nyikita Szergejevics, tartsák csak maguknál Rákosit, mi meg helyet adunk továbbra is katonáiknak." Idézi: Gosztonyi Péter: Magyar Golgota. A politikai megtorlás vázlatos története (Budapest, 1999, 273. p.)

⁴ Nemesmedvesen Gerhard Gizella síremlék én a haláldátuma 1945. április 6. volt. A ,,felszabadulási ünnep" 30. év fordulójára készülve kicserélték a sírkövet, amelyre már ezután április 4. került. Az egy házi anyakönyvben maradt csak meg a 6-i dátum.