Az országos programhoz kapcsolódva Nagykőrös városa már 1923-ban határozott arról, hogy az I. világháborúban elesett fiainak emlékét méltó módon fogja megörökíteni. Az emlékmű tervezésének és megrendelésének folyamatában az erre kijelölt szervezet, a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság működött közre. Így volt ez a Zala György szobrászművésszel még 1924-ben megkötött egyezségben is, melyben a szoboralakról (a gyászba borult Hungáriát megszemélyesítő nőalak a bátorságot, hősiességet jelképező oroszlánnal) is döntés született, azonban e változat szerint a szobor terméskőből készült volna, 1925. áprilisi határidővel.
1925. áprilisában a város és a szobrászművész (a HEMOB időközben megszűnt) bizonyos pontokban módosították az egyezséget – ezek közül az egyik legfontosabb, hogy a szobor anyagát most már carrarai márványban határozták meg, bronz domborművekkel.
A szobor végül csak 1927-re készült el, s akkor sem a tervek szerint a „Hősök napján”, május utolsó vasárnapján (1927-ben május 27.), hanem június 12-én avatták fel.
A tér előkészítéséről és az avatásról készült fényképeket a Nagykőrösi Arany János Közérdekű Muzeális gyűjtemény és Kiállítóhely bocsátotta rendelkezésünkre.
