A második világháború

Jelenlegi hely

1 / 1

Kassa 1941. június 26-ai bombázást követően Bárdossy László miniszterelnök a parlamentben bejelentette, hogy hadat üzenünk a Szovjetuniónak és a Kárpát Csoport elindult kelet felé. A háború kezdetben nem rázta meg országot, hiszen a terület-visszacsatolások és a háborús konjunktúra reményre és optimizmusra adtak okot, a lakosság életszínvonala és a fizetések folyamatosan emelkedtek. 1941-ben a háború okozta korlátozások jeleként már korlátozták a közszükségleti cikkekhez való hozzájutást, később pedig kényszer-beszolgáltatást rendeltek el (Jurcsek-rendszer). Viszont egészen a teljes összeomlásig a lakosság életszükségleti cikkei, élelmezése biztosítva volt, a gondok a németek gátlástalan fosztogatásai és a front megjelenése nyomán jelentkeztek.

A szovjet hadsereg 1944 októberében, délről érte el Pest vármegyét, először Kiskunfélegyházát és Kiskunhalast foglalták el. Különösen súlyos harcok folytak Abony, Cegléd birtoklásáért, északon pedig Vác környékén, mivel a németek itt szerették volna megakasztani a szovjetek Budapest felé menetelését. A 3. Ukrán Front december 27-én elérte Érd vonalát, így csakhamar sikerült teljesen körülzárni a fővárost. A főváros és a környékbeli harcoknak egyik nevezetes eseménye az előző rendszerben „vértanúkként” kezelt Steinmetz Miklós és Ilja Afanaszevics Osztapenko parlamenterek (hadi követek) halála. Ők a szovjetek kezdeményezésére a németeket és a magyarokat Budapest átadására szólították fel, ám visszafelé mindketten életüket vesztették: Steinmetz autója Vecsés közelében aknára futott, Osztapenkót pedig - véletlenül - maguk a szovjetek lőtték le.

Jelzet:

PML XV. 3. sz. n.

Keletkezési idő:

1938. október 15.

Megjegyzés:

Felhívás magyar böjtre: Pestszentimre község elöljáróságának felhívását olvashatjuk ún. magyar böjtre Ipolyság város példája nyomán, hogy az így megtakarított pénzzel a Magyar Nemzeti Hadsereget támogathassák. Az elcsatolt területek visszatértét hatalmas lelkesedés és öröm fogadta. Mindez kihatott a mindennapi életre is, hiszen, Romsics Ignác adatai alapján, az öngyilkosságok aránya 1938-ról 1939-re példátlan mértékben, 0,293 ezrelékről 0,236 ezrelékre csökkent.

Jelzet:

PML XV. 14. sz. n.

Keletkezési idő:

1942.

Megjegyzés:

Postai bélyeg: A Magyar Király Posta egy bélyegét láthatjuk, rajta a Szent Koronával, Szent Istvánnal és Szent Lászlóval. A Kelet visszatér bélyeget 1940-ben bocsátották ki. Tervezője, Légrády Sándor, az egyik legnagyobb bélyegtervező, 1932 és 1980 között jelentek meg munkái. A bélyeg mai értéke nem jelentős, bár a „Keletu” tévnyomatosokért akár több 10 ezer forintot is elkérhetnek. A bélyeg kiadásának apropója a 70 évvel ezelőtti, 1940. augusztus 30-ai második bécsi döntés, amelynek következtében Észak-Erdély, a Székelyföld, illetve a Partium nagy része (43104 km2 terület 2,4 millió lakossal) visszakerült Magyarországhoz.

Jelzet:

PML XV. 3. sz. n. Cikk a Kiskunhalas Helyi Értesítője c. lapból.

Keletkezési idő:

1942. június 16.

Megjegyzés:

Újságcikk az első frontházasságról: Egy újságcikkekben az első magyar ún. frontházasságról („távolsági házasságkötés”) tudósítanak, amely a fronton lévő vőlegény távollétében köttetett meg. A házasságkötések száma az első világháború idején zuhant a legalacsonyabbra: 1915-ben 3,2 ezrelék körül alakult. A háború befejezése után ezek száma növekedésnek indult, de arányaiban nem érte el az 1914 előtti szintet. A második világháború után már csekélyebb visszaesés volt tapasztalható, 1941-ben például ezer lakosra 8,5 házasság jutott, összehasonlításul ez a szám 2009-ben 3,7 ezrelék volt.

Jelzet:

PML IV. 408-u. 21785/1944.

Keletkezési idő:

1944. április (?)

Megjegyzés:

Alispáni jelentés 1944-ből: Az alispán 1944. január 15-től április 15-ig terjedő időszakról szóló jelentését olvashatjuk. A jelentés meglehetősen rövid, s csak a háborús eseményekkel foglalkozik: megvetéssel szól a szovjet hadseregről és a belső ellenállásról, pozitívan a német megszállásról, s részletezi a bombázások borzalmait. Magyarország rendszeres bombázása 1944. április 3-án kezdődött, az első támadás főként a fővárost, Csepelt, valamint Pestszenterzsébetet érintette. Budapest, illetve a környéki települések vezetése hamar intézkedett a bombázások károsultjainak elhelyezéséről, segélyezéséről és ellátásáról, továbbá statárium lépett életbe a légiriadók alatt elkövetett nagyobb bűntények elkövetőivel szemben. A légoltalmi kiürítési kormánybiztos meghirdette Budapest és a környékének önkéntes kiürítését. A légitámadások a későbbiekben is folytatódtak, a legnagyobb július 2-án volt, ekkor többek között az almásfüzitői kőolaj-finomítót, a szolnoki vasúti hidat, a Weiss Manfréd Műveket, valamint a fővárosi pályaudvarokat célozták meg. Szeptembertől a főváros bombázását az angoloktól és az amerikaiaktól a szovjetek vették át.

Jelzet:

PML XV. 3. A Duna-Tiszaközi Nagykőrösi Hírlap cikke.

Keletkezési idő:

1944. június 17.

Megjegyzés:

Újságcikk Horthy születésnapjára: Horthy Miklóst egy újságcikkben a 76. születésnapja alkalmából köszöntik, kitérve a világban és az országban zajló háborús eseményekre, a „sorsdöntő időkre”. Horthy 1944. június 18-án ünnepelte 76. születésnapját. A kormányzó március óta tétlenül nézte, hogy a kormányba szélsőjobboldali, németbarát személyek kerültek, a megszállók fosztogatták az országot, betiltották a baloldali pártokat, a szövetségesek megkezdték a bombázásokat, május 15-én megkezdődött a magyarországi zsidóság deportálása, június 12-én pedig az I. magyar hadsereg kivonult a frontra. Horthy végül ekkoriban, valószínűleg a normandiai partraszállás sikerén is felbuzdulva, lassan magához tért a megszállást követő sokkból, kifogásokat támasztott a német követelésekkel szemben, szorgalmazta a kormány átalakítását és a német csapatok kivonását, továbbá júliusban leállította a zsidók elhurcolását, egyelőre megmentve ezzel a budapesti zsidóságot.

Jelzet:

PML IV. 408-a. 63/1944.

Keletkezési idő:

1944. július 13.

Megjegyzés:

A táborokból visszaérkező zsidók jogállásáról: Pestszentlőrinc város polgármestere érdeklődik az alispánnál, hogy a gyűjtőtáborokból kiengedett zsidók kötelesek-e a sárga csillag viselésére, visszakaphatják-e ingóságaikat és ingatlanaikat, illetve mekkora értékű élelmezési jegy illeti meg őket. A szóban forgó 1240/1944. M.E. sz. rendelet előírta, hogy „minden hatodik életévét betöltött zsidó személy - nemre való tekintet nélkül - köteles házon kívül felső ruhadarabjának bal mellrészén, jól láthatóan, 10*10 cm átmérőjű szövet-, selyem- vagy bársonyanyagból készült, kanárisárga színű, hatágú csillagot viselni.” Az 1450/1944. M.E. rendelet bővítette a csillagviselés alól felmentettek körét, például a keresztény lelkipásztoroknak, szerzeteseknek, hadiözvegyeknek, valamint hadiárváknak nem kellett viselniük a csillagot. Endre László főszolgabírósága, illetve alispánsága alatt az országosnál sokkal kirekesztőbb intézkedéseket hozott a zsidók ellen: többek között kitiltotta őket a piacokról, a fürdőkből és a strandokról, később szerette volna elérni, hogy a zsidók a vonatokon elkülönített fülkékben utazzanak, továbbá légvédelmi okokra hivatkozva be akarta tiltani a gyertya használatát a zsidó temetőkben.