A 18. század végén kezdődő és a reformkor időszakában felerősödő nyelvmozgalom szerves részeként jelentkezett a magyar nyelv iskolai tanításáért, valamint az iskolai oktatás magyar nyelvűségéért vívott küzdelem. A rendek a magyar tannyelv bevezetésének nagy jelentőséget tulajdonítottak. Úgy vélték, hogy hatékony eszköze lehet ez a nemzeti művelődés előmozdításának, a kultúra demokratizálódásának és nem utolsó sorban a polgári eszmék széleskörű terjesztésének. Az 1825–27-es országgyűlésen megújult a magyar nyelv jogainak kiterjesztéséért folyó küzdelem, amelyben külön hangsúlyt kapott a nyelv műveltségközvetítő szerepe és a magyar oktatási nyelv követelménye.