A Pest megyében lezajlott forradalmi események kapcsán fontos szerepet játszott az a körülmény, hogy ezekben az években mintegy 100 000 dolgozó, döntő többségében fizikai munkás járt be minden nap a fővárosba dolgozni, így személyesen vehettek részt az eseményekben.
A megyében jelentős részében éltek nemzetiségek: németek, szlovákok, kisebb mértékben délszlávok is. Ezeket az embereket a II. világháború után a kitelepítés miatt jelentős sérelmek érték. Más részről pedig olyanok is voltak közöttük, akik frissen betelepítettek voltak, és még nem tudtak új lakóhelyükre maradéktalanul beilleszkedni. Mindezeknek volt szerepe a forradalmi helyi eseményei során.
Fontos tényező volt, hogy a megyében igen sok magyar és szovjet katonai alakulat állomásozott. Jelentős szerepük volt a forradalmi tömegmegmozdulások féken tartásában. A magyar honvédség tisztjei bekerültek a járások és a városok forradalmi testületeibe. Másrészről ez a tekintélyes katonai jelenlét tette azt is lehetővé, hogy az átlagosnál lényegesen több fegyver került a lakosság kezébe, amelynek elsősorban november és december hónapokban volt érzékelhető következménye. A szovjet hadsereg egységeinek jelenléte meghatározó volt a forradalom leverésében, a közvetlen letartóztatásokban, elhurcolásokban.
A Budapesten dolgozók közvetlenül kerültek érintkezésbe a budapesti eseményekkel, majd pedig mivel nem tudtak bemenni munkahelyükre, kénytelenek voltak lakhelyük forradalmi eseményeibe bekapcsolódni. A forradalom vezetői, elsősorban egyetemisták, értelmiségiek, gyakran megjelentek Pest megye településein.
Fontos az is Pest megye szerepének ismertetésénél, hogy a forradalom budapesti leverése után a jórészt Pest megyében elhelyezkedő budai és pilisi hegyekben folytak a legvégső, elkeseredett harcok.
Az események következtében október 24-25-e körül Pest megyében a központi igazgatás megszűnt. A települések vezetői teljesen el voltak vágva a fővárosban székelő megyei irányító testületektől. Egyedül maradtak a néhol erőszakosan fellépő tömegekkel szemben. Volt, ahol a párttitkárok, a tanácselnökök megpróbálták szép szóval meggyőzni a követeléseket támasztó embereket, illetve esetleg a katonaság és a rendőrség erejére támaszkodva igyekeztek a rendet fenntartani. A városokban, községekbe megérkező idegen fegyvereseket, rendbontókat, röpcédula-terjesztőket igyekeztek őrizetbe venni, akiket aztán rövid idő után elengedtek, hogy nehogy felkorbácsolják az indulatokat. Néhány helyen, például Üllőn, Gödöllőn, Vácott összecsaptak a felkelők a karhatalommal. Sebesülések és haláleset is történt.
A legtöbb helyen azonban simán adták át a régi, már működésképtelen közigazgatást az új rendet képviselő nemzeti és forradalmi bizottságoknak. Pest megyében is viszonylag kevés konfliktus volt a tüntetők és a magyar katonaság között. A főváros közelségére vezethető az is vissza, hogy Pest megye volt az egyetlen, ahol nem alakult megyei nemzeti bizottság. A megyei forradalmi bizottságot azonban „viharos” körülmények között alakították meg október 31-én a budapesti megyeházán. Ez nem gyakorolt semmilyen hatást a megyében történtekre, ezért a megyében az október végére megalakult helyi, illetve járási forradalmi nemzeti bizottságok gyakorlatilag semmilyen központi utasítást, támogatást nem kaptak.