Jelenlegi hely
Ünnepeink – évfordulók és mindennapjaink apropóján
2017-ben több jelentős esemény évfordulóját ünnepeljük: Luther Márton 500 éve hirdette ki tételeit Wittenbergben, a vallási türelméről el nem híresült Mária Terézia királynő pedig 300 éve született. Ezek mind alkalmat adnak az ünneplésre, de csak ritkán esik meg, hogy valamelyik jeles nap ünnepnappá vagy munkaszüneti nappá váljon.
A reformáció jubileumának tiszteletére – mivel az a protestáns egyházak legfőbb ünnepe, gondoljunk csak Johann Sebastian Bach e nap istentiszteletére szerzett passióira – a Magyar Országgyűlés a kormányfő előterjesztésére 2017-től szabadnappá nyilvánította a nagypénteket. Ezzel a húsvét négynapos ünneppé növekedett, munkaszüneti napjaink száma pedig tizenegyre. Az ünnepnapok számának emelkedése tehát kivételes – csökkentésére jóval több példát találunk az évszázadok során.
Luther Márton (id. Lucas Cranach, 1521) és Mária Terézia családja körében (Martin van Meytens, 1754)
Forrás: Luther - Museum der bildenden Künste, Leipzig, Mária Terézia - Schönbrunni palota, Bécs
Mi jut minderről eszébe egy levéltárosnak, aki mindennap találkozik olyan dokumentumokkal, melyeknek keltezése szentek ünnepnapjaival, a húsvéttal együtt mozgó vasárnapok introitus-ainak (misekezdő ének) kezdőszavával van meghatározva?
Mióta az ember öntudatra ébredt, tapasztalatát a fény változásáról – nappal és éj, a Hold fázisai, tavasz, nyár, ősz és tél – igyekezett rögzíteni, megfigyelte az égitestek mozgását, és mindezek alapján kezdett el tájékozódni az időben. Sőt a természeti jelenségek mögé ezeket mozgató erőket, istenségeket képzelt, őket igyekezett „jobb belátásra bírni” – rítusokat alakított ki, áldozatokat mutatott be – és ezzel megszülettek az első ünnepek.
A görögök két szava az idő kifejezésre szépen mutatja ezt: a mindennapokat a chronosz jelöli, az isteneknek szentelt időt pedig a kairosz.
A Genezis könyve pedig arról beszél, hogy Isten a teremtés befejeztével megpihent (Gen 2, 1-4), ezzel mintegy megadva a munka és pihenés alapritmusát az ember életének is.
Október hónap Jean de Berry Berry hercegének hóráskönyvéből (Très Riches heures du duc de Berry). (A miniatúrák a Limbourg fivérek művei)
Azt, hogy ma a világ különböző részein élő emberek milyen ünnepeket ülnek meg, alapvetően kulturális és vallási hagyományaik, állami és társadalmi környezetük határozza meg, de a történelem során az uralmak változásával részben cserélődtek, részben átértelmeződtek a formák és a tartalmak. Gondoljunk csak arra, hogy Róma átvette a teljes görög isten-panteont, és egyszerűen csak átnevezte őket. A kereszténység karácsonyra „keresztelte” az indiai-iráni hitvilág felkelő nap istenének, Mithras-nak december 25-i születésnapját, amely Babilonon és a görögökön keresztül került Rómába.
A Fertőrákos mellett feltárt Mithras-relief
Forrás: Mithras-szentély Fertőrákos
A magyarság Kárpát-medencei letelepedését és az államalapítást követően a nyugati kereszténység kultúrkörébe került, ősi vallását és életformáját elhagyva új rend szerint kezdett élni, új ünnepei lettek. A munka és pihenés alapritmusát a vasárnap megtartása jelentette, amelyre Szent István törvénnyel kötelezte népét:
A papok pedig és az ispánok hagyják meg az összes falusi bíróknak, hogy ezek parancsára vasárnap mindenki menjen a templomba, öregek és fiatalok, férfiak és nők, kivéve azokat, akik a tüzet őrzik. Ha pedig valaki amazok hanyagsága folytán nem (tűz-) őrzés végett marad otthon, az ilyet verjék meg, és nyírják le.”
(I. törvénykönyv 8. és 9. rész)
A középkorban az állam és egyház szoros együttélése idején értelemszerű volt, hogy az ünnepnapokat – számuk 38 és 89 között mozgott – a kor alapvető jogi kézikönyve, a Decretum Gratiani alapján a helyi püspökök és zsinatok határozták meg. Megszabták az ünneplés módját például a munkavégzés, a vadászat és a vásártartás tilalmazásával. Megszabták az ünnep „rangját” is liturgikus előírásokkal, elmondandó misék számával és fajtájával, sőt még a hosszát is másnappal, nyolcaddal, tizenötöd nappal bővítve. Hazánkban a szabolcsi zsinat 1092-ben rögzítette az ország egészére érvényes ünnepjegyzéket, ebbe vették fel az 1083-ban szentté avatott István király, Imre herceg és Gellért püspök emléknapjait is. A középkor későbbi századaiból csak egyházmegyei zsinati szabályozásokat ismerünk: 1450: Esztergom, 1460: Szepes, 1494: Nyitra, 1515: Veszprém, 1524: Várad, illetve a brassói dékánság 1452-ből származó kézikönyvét. Solymosi László becslése szerint a legrégebbi esztergomi lajstrom (a vasárnapokat is beleértve) 112 munkavégzést is tiltó ünnepet tartalmazhatott. Ez a szám már a 15. század középső harmadában 103-ra csökkent. A veszprémi ünnepjegyzék 55 parancsolt ünnepet sorol fel, közülük három (húsvét, pünkösd, Szentháromság) vasárnapra esik.
Az első jelentős változást a reformáció hozta Magyarországon, amely mellőzte a szentek tiszteletét. Ugyanakkor az ellenreformáció és a barokk vallásosság szorgalmazta a szentek kultuszát. A Habsburg uralkodók felekezeti állásra tekintet nélkül rendelettel kötelezték alattvalóikat az ünnepek megtartására, és büntetéssel sújtották a rendelet megsértőit: a királyi és helytartótanácsi rendeletek a nemest pénzbírsággal, a köznépet deresre húzással büntetették.
Részben a felvilágosodás, az állam és az egyház eltávolodása, szétválasztása következtében, részben (be nem vallottan) a haszon- és adóbevételek növelése érdekében csökkentették a 18. század közepétől radikálisan az ünnepek számát. Mária Terézia 1753-ban fordult XIV. Benedek pápához, kérve őt, hogy korlátozza a parancsolt ünnepek számát, mert a sok munkaszünet tunyaságot és restséget szül, henyélésre és mulatozásra ad alkalmat. Őszentsége 1753. szeptember 1-jén bocsátotta ki breve-jét, amelyben a következő ünnepek megtartását hagyta meg:
1. Jézus Krisztus ünnepnapjai: karácsony / Nativitas Domini, újév / Circumcisio, vízkereszt / Epiphania Domini, húsvét / Pascha, mennybemenetel / Ascensio Domini, pünkösd / Pentecoste, Szentháromság vasárnap / Sancta Trinitas, áldozócsütörtök vagy Úrnapja / Corpus Christi
2. Mária ünnepek: Mária tisztulása – gyertyaszentelő / Purificatio Beatae Mariae Virginis (továbbiakban BMV), angyali üdvözlet – gyümölcsoltó /Annuntiatio BMV, Mária mennybemenetele – Nagyboldogasszony / Ascensio BMV, Mária születése – Kisasszony / Nativitas BMV, szeplőtelen fogantatás / Conceptio BMV
3. Szentek ünnepei: Péter-Pál / festum Santorum Petrus et Paulus apostolorum, mindenszentek / festum omnium sanctorum
Mária Terézia uralkodói rendelete az ünnepnapok számának csökkentéséről és a pápai breve másolata (németül és ólengyel nyelven), 1753. november 27.
Jelzet: MNL OL, Helytartótanácsi levéltár, Magyar Királyi Helytartótanács, Benigna mandata (C 13), 1753. nov. 27.
Jól látszik, hogy az alapvetően földműves és állattartó társadalom munkáit jelölő ünnepek nagy része kikerült a parancsolt ünnepek közül: Szent György és Szent Mihály: a legelőre, illetve a behajtás napja, az aratás egyik ünnepe: sarlós Boldogasszony, Keresztelő Szent János születése és fővétele, Szent Péter nagy ünnepei: bilincses, székfoglalás/üszögös, vértanúsága stb. Ugyanakkor a vásárnap engedélyek régebben megtartott ünnepekre kerülhetnek, például Simon-Júdás, Szent György, Szent Mihály.
A breve másolatát hozzácsatolták a királynő rendeletéhez, ezt kellett a helytartótanácsnak (szintén másolatban) kiküldeni valamennyi törvényhatóságnak és egyházmegyének. A Habsburg Monarchia többnyelvűségét jól példázza, hogy a breve-t német és ólengyel nyelven is kinyomtatták.
A pápa rendelkezését a királynő 1754. január 11-i rendelete alapján az esztergomi érsek, Csáky Miklós továbbította a hierarchia alsóbb rétegei felé 1754. Judica vasárnapon, vagyis március 31-én kibocsátott Edictum-ával, amelyet Pozsonyban nyomtattatott ki.
Csáky Miklós Edictuma az ünnepnapok számának csökkentéséről a pápai breve alapján
Jelzet: Prímási Levéltár, Archivum Ecclesiasticum, Archivum Ecclesiasticum Vetus, Csáky Miklós egyházkormányzata, Nr. 1114.
A legdrasztikusabb változás a második világháború után következett be. A vallási tartalmú ünnepeket betiltották, amit nem lehetett (karácsony, húsvét), azt tartalmilag kiüresítették és átértelmezték. Munkás Szent József ünnepe a munkásosztály nemzetközi ünnepe lett, Szent István ünnepén az alkotmányt és az új kenyeret ünnepeltük. Az ünnepek helyét átvették az emléknapok, a világi tartalmak.
A legfurcsább változások éppen ezek sorában következtek be. Március 15-ét 1927 óta ünnepeltük munkaszünettel, 1951-től viszont már nem számított munkaszüneti napnak, majd 1956-tól a MUK (Márciusban ÚjraKezdjük) miatt a központi megemlékezéseket is elhagyták. Helyette bevezették a FIN-t (Forradalmi Ifjúsági Napok, március 15.–április 4.), amikor az iskolásoknak szünet volt március 15. és 21. – de nem Szent Benedek, hanem a Tanácsköztársaság ürügyén. 1950 és 1989 között az ünnepnapok közé számították április negyedikét, a felszabadulás ünnepét – a második világháború végét, a szovjet megszállás kezdetét, ki hogy élte meg. Hasonlóan 1950-től volt munkaszüneti nap november hetedike, a nagy októberi szocialista forradalom emléknapja. Ezt az 1989. október 23-án kikiáltott Köztársaság országgyűlésének egyik első rendelkezése szüntette meg.
Végezetül álljon itt egy összefoglaló táblázat az utolsó bő 250 év változásairól:
Köszönetet szeretnék mondani mind a Prímási Levéltár vezetőjének, Dr. Hegedűs Andrásnak, mind a Bécsi Magyar Levéltári Delegáció vezetőjének, Dr. Oross Andrásnak, hogy segítségemre voltak a kutatásban, és rendelkezésre bocsátották a fényképeket.
Iratfotók: Varga Máté (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára), Hegedűs András (Prímási Levéltár)
Szakirodalom:
Szentpétery Imre: A kronológia kézikönyve: a Chronologia és az Oklevéltani naptár összevont, javított és bővített kiadása. A szerző hagyatékának felhasználásával sajtó alá rendezte: Gazda István, kiegészítette: Érszegi Géza, Raj Tamás, Szögi László. Budapest, 1985.
Solymosi László: Az esztergomi egyházmegye legrégebbi ünneplajstroma. in: Emlékkönyv R. Várkonyi Ágnes születésének 70. évfordulója ünnepére. Szerk.: Tusor Péter. Budapest, 1998.
A veszprémi egyház 1515. évi zsinati határozatai. Közzéteszi: Solymosi László. Budapest, 1997.
A váradi egyház 1524. évi zsinati határozatai. Közreadja: Jaczkó Sándor. Budapest, 2016.
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges