2022. július 16-án, szombaton a szlovéniai Komeni-fennsík Kostanjavica na Krasu települése volt a központi helyszín. Évek óta együttműködünk a szombathelyi Szent György Lovagrend Vas megyei priorátusával és a Grádics Egyesülettel. A Fülöp András szellemi vezetésével működő civilszervezetekkel közösen a Miren-Kostanjevica Önkormányzatához tartozó területen az egyes településekkel és a szlovén Pot Miru–Béke Ösvénye civil szervezettel együttműködve az elmúlt években három új információs táblát sikerült állítanunk, amelyek az angol, német és szlovén mellett magyar nyelven is tájékoztatást nyújtanak a terület számunkra fontos vonatkozásairól. A negyedikre most került sor Kostanjavica na Krasuban a Szent Márton tiszteletére felszentelt, a Szent Márton út részét képező templom előtt

A Kostanjavica na Krasuban állított új információs tábla körül a rendezvény résztvevőinek egy csoportja

Az első világháború idején, 1915 nyarától egy éven keresztül a település iskolájában volt a Doberdó-fennsíkot védő osztrák–magyar VII. hadtest parancsnoksága, József főherceg főhadiszállása. Ennek a korabeli fotója került az információs táblára. 1916 őszén a harcok elérték a települést és egy évig itt húzódott a frontvonal. A mindkét fél részéről nagy veszteségekkel járó súlyos összecsapások elpusztították a falu templomát is. Osztrák–magyar oldalon 1916–1917-ben a környéken döntően a korabeli Magyarországról kikerült ezredek harcoltak.

A Komeni-fennsík északi magaslatainak a panorámája a kostenjavicai templom mellől a rendezvény idején. Balra a szélen a Doberdó-fennsík szemben a Fajti hrib és a Veliki hrib kúpjai láthatók, ameddig az olasz támadás 1916 őszén eljutott és a frontvonal egészen 1917 őszéig húzódott. A terület véres harcok helyszíne volt az első világháború idején. A napokban a szárazság miatt tűzvész tombol a fennsíkon, a növényzetet itt is teljesen elpusztítva…

1917-ben a településtől északra, a Fajti hrib magaslattól a faluig a 17. gyaloghadosztály küzdött, soraiban a cs. és kir. debreceni 39., karánsebesi 43., szegedi 46. és temesvári 61. gyalogezreddel, míg a falut és az attól délre eső területet a 41. honvéd gyaloghadosztály védte, soraiban a m. kir. szatmári 12., nagykanizsai 20., veszprémi 31. és dési 32. gyalogezredekkel. Az alakulatok sok ezer hősi halottja a környező települések temetőiben nyugszik. Erre most már az új információs tábla is emlékeztet.

Magyar hagyományőrzők a rendezvényen

Az új tábla átadása a Letenyei Polgári Egylet által szervezett isonzói emlékút, valamint a 140 éve megalakult szombathelyi 83. közös gyalogezred egyik kiemelkedő parancsnoka, Turba József születése 150. évfordulójának a tiszteletére zajló emlékév határon átnyúló, Vas és Zala megyéket összekötő rendezvénysorozatának is a része volt.

Csoportkép a tábla mellett a templom lépcsőjén. Az első sorban balról a második személy Fülöp András a szlovéniai információs tábla állítások és a mostani esemény főszervezője

Fülöp András, a rendezvény főszervezője köszöntötte a megjelenteket Kostanjevica na Krasu Szent Márton tiszteletére felszentelt templomában. Az információs tábla ünnepélyes átadása és megáldása előtt a Szombathelyi Egyházmegyéből (Szent Márton egyházmegyéjéből) elhozott Szent Márton ereklye előtt a Mindenszentek litániája hangzott el Aigner Géza letenyei és Dinko Bizjak vojščicai plébános vezetésével. Az ünnepségen a helyi önkormányzat részéről Mauricij Humar polgármester köszöntötte a megjelenteket. Az emlékút résztvevői, a szlovén, olasz és magyar civilszervezetek, egyházak képviselői mellett a rendezvényen a ljubljanai magyar nagykövetség képviseletében részt vett és beszédet mondott Kaputa László ezredes, véderő attasé, valamint Szombathely Megyei Jogú Város képviseletében Tóth Kálmán képviselő is.

Az új információs tábla megáldása és beszentelése Dinko Bizjak vojščicai és Aigner Géza letenyei plébánosok által

Az ünnepség után a helyszínen Pintér Tamás és Rózsafi János a tábla előtt ismertette a környéken vívott harcok rövid történetét, külön is kitérve a m. kir. nagykanizsai 20. honvéd gyalogezred harcaira és veszteségeire, amelynek a soraiban az emlékút résztvevőinek az ősei is szolgáltak.

Rózsafi János a m. kir. nagykanizsai 20. honvéd gyalogezred környéken vívott harcairól beszélt

Kostanjavica na Krasuban a rendezvény a korábbiakhoz hasonlóan vidám hangulatú szlovén–olasz–magyar szeretetvendégséggel zárult a templom előtt, ahol a helyiek újra találkozhattak a Magyarországról hozott Szent Márton kiflivel is.

Szlovén–olasz–magyar közös agapé Kostanjavica na Krasuban

A programban ezután a magyar katonák 1915–1916-os pihenőtáborául szolgáló szomszédos Segeti tábor területének a felkeresése következett, ahol szintén előadások hangzottak el. Pintér Tamás a tábor történetét ismertette az egykori híres laktábor József főherceg nevét viselő főutcájának az elején álló korabeli emlékmű mellett, míg dr. Stencinger Norbert a lelkigondozásról beszélt a Pečinka barlang bejáratánál.

Pintér Tamás a Segeti táborban álló emlékműnél tartott előadást

Programunk Nova Gorica fölött, a Sveta Gora (olaszul Monte Santo, magyarul Szent Hegy) oldalában álló magyar központi emlékmű mellett folytatódott, ahol Pintér Tamás és dr. Stencinger Norbert részéről szintén előadások hangzottak el, majd Mihovics Sebastian atya mondott imát, s ezt követően koszorúzásra került sor.

Az Isonzó menti harcokban hősi halált halt magyar katonák emlékműve a Sveta Gora oldalában a koszorúinkkal

A Magyar Kormány által 2020-ban emelt modern kivitelű emlékmű az általunk is javasolt, a korabeli fotókon is gyakran feltűnő, gyönyörű panorámát adó szimbolikus jelentőségű helyszínen épült meg az Isonzó folyó fölött, háttérben a Doberdóval, Görz városával és a solkani vasúti híddal, körben a véráztatta magaslatokkal.

Kutatócsoportunk az emlékmű mellett háttérben az isonzói panorámával

A Vas és Zala megyei szervezésű emlékút résztvevőivel közös programunk a Sveta Gora tetején álló templom mellett ért véget, ahol dr. Bartók Béla ismertette az épület és a mellette található kolostor történetét. A Szent Hegyen álló, zarándokhelyként is működő bazilikát a történelem során a háborúk négyszer is elpusztították, de az mindig újjáépült.

Dr. Bartók Béla a Sveta Gora tetején álló bazilika mellett tartott előadást

A részvételünkkel zajló isonzói megemlékezések 2022. július 17-én, vasárnap az Olaszországban található San Martino del Carso településen folytatódtak, ahol kopjafa-avatásra került sor. A Doberdó-fennsík kulcspontjának számító Monte San Michele magaslat déli oldalában fekvő falucska 1915–1916-ban a leghevesebb harcok helyszíne volt. 2021. július 21-én a hegy keleti oldalán, az egykori Cotiči, ma San Michele del Carso nevet viselő településen a m. kir. budapesti 1. honvéd gyalogezred ottani harcai és temetői emlékére egy kopjafát avattunk a polgári temető mellett. A szép ünnepséget követően az esemény főszervezőjével, régi kedves barátunkkal, Danku István tanár úrral, a Gödöllői Reformárus Líceum Gimnázium nyugalmazott tanárával beszélgetve született meg egy újabb kopjafa állításának a gondolata, amihez méltó helyet kerestünk.

Olasz–szlovén–magyar résztvevők San Martino del Carsóban a kopjafa körül

Javaslatunkra Gianfranco Simonit barátunk, az olasz Gruppo Speleologico Carsico di San Martino del Carso (Sagrado) szervezet vezetője közreműködésével felvettük a kapcsolatot Marino Visintin úrral, akinek a családi házának a kertje az egykori doberdói aknaharcok egyik legvéresebb helyszíne volt. Itt történt 1916. május 8-án Heim Géza nevezetes aknarobbantása, amelynek a történetét többfelé megírtuk. Itt játszódik a cs. és kir. szegedi 46. gyalogezredben szolgált Kókay László 1916. tavaszi naplója is, az aknaharc legrészletesebb leírásával, amit a blogunkon, a Nagy Háború Blogon is közreadtunk, majd olasz barátaink 2016-ban olaszul, 2018-ban pedig mi magyarul könyv formájában is megjelentettük, mindkét esetben Áder János akkori köztársasági elnök úr előszavával.

Danku István (mikrofonnal) a kopjafa állítások ötletgazdája és megszervezője volt a mostani rendezvény főszervezője és narrátora is

Kutatásaink hatására Marino Visintin úr maga is ápolja a háza körül zajlott harcok emlékét, helyre állítva az állások maradványait, s ott a szegedi Meritum Egyesület jóvoltából egy információs tábla állításához is hozzájárult. Az elmúlt időszakban két kis emlékgúlát is emelt a kertben, az egyiket az aknarobbantás kráterének helyén, a másikat a kopjafa előtt, a harcokban meghalt olasz hősi halottak emlékére. Emellett az alapítványunkkal együttműködve, a fia, Roberto Visintin emlékére egy ösztöndíjat is létrehozott magyarországi egyetemisták támogatására, amit 2022-ben már harmadik alkalommal hirdettünk meg és amire idén öt értékes pályamű érkezett.

Marino Visintin a terület tulajdonosa (mikrofonnal), mellette az olasz–magyar tolmácsolásban segítő kutatótársunk, dr. Juhász Balázs

2022. április 29-én Danku István és gödöllői, valamint környékbeli társai Marino Visintin úr udvarában felállították a 2 méter 20 cm magas kopjafát, amit László Tibor kartali asztalosmester faragott. A faanyagot és a festéket Búzás István aszódi vállalkozóval együtt vásárolta meg, aki a tartóvasat is készíttette, ebben a gödöllői Cavaletta Művészeti Egyesület anyagilag segítette. 2022. július 17-én, vasárnap délelőtt került sor az elkészült és felállított kopjafa ünnepélyes átadására és megáldására, ami a magyarországi kiegészítésű – már fentebb is említett – 17. közös hadosztályban és 20. honvéd hadosztályban (ebbe a budapesti 1., debreceni 3., nagyváradi 4., székesfehérvári 17. gyalogezredek tartoztak) a Doberdó-fennsíkon küzdött és hősi halált halt, valamint az itt vívott aknaharcokban résztvevő magyar és olasz katonákra emlékeztet.

A kopjafa az ünnepség után

A rendezvényen közel száz fő vett részt, olaszok, magyarok, szlovének. Az esemény főszervezője, Danku István egy 49 fős csoporttal indított több napos isonzói–piavei emlékutat, aminek a legfontosabb eseménye a kopjafa ünnepélyes felavatása volt. Az ünnepségen a Heim család leszármazottjai is részt vettek 8 fővel. A Budakeszi Kultúra Alapítvány és több további magyar civilszervezet mellett az alapítványunk is 6 fős küldöttséggel képviseltette magát.

Pintér Tamás a rendezvényt megelőzően ismertette a magyar résztvevőkkel a helyszín jelentőségét, bejárva velük a Marino Visintin úr kertjében a kopjafa mellett húzódó egykori 16-os védőszakasz területét és bemutatva Heim Géza 1916. május 8-ai aknaharcának a ma is látható emlékeit.

Olasz részről is jelenős érdeklődés mutatkozott az avató ünnepség iránt, amin részt vettek kedves partnereink és barátaink, dr. Adriano Papo, az Associazione Italo-Ungherese del Friuli-Venezia-Giulia elnöke a trieszti magyar tiszteletbeli konzulátus képviseletében, s dr. Gianluca Volpi, az udinei egyetem történész professzora is. A tartomány, a megye és a környező települések vezetői és képviselői is jelenlétükkel tisztelték meg a rendezvényt. Marco Vittori, Sagrado polgármestere köszöntötte a megjelenteket, s megköszönte a szervezők, kutatók településük első világháborús emlékezetének az ápolásában végzett munkáját, s hogy az újabb emlékhellyel gyarapodhatott San Martino Del Carso, ami jelenleg Sagrado Önkormányzatának a része.

A tartomány, a megye és a környék településeinek olasz vezetői, képviselői. Balról a második Marco Vittori, Sagrado polgármestere

Az ünnepségen Pintér Tamás, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány kuratóriumának az elnöke mondott avató beszédet, amelyben ismertette a terület tulajdonosaival az aknarobbantás helyének a 2005-ös felfedezése óta eltelt 17 év alatt kialakult baráti kapcsolat történetét, ami a kopjafa állításához is elvezetett. Beszédében kiemelte, hogy az itt harcolt olasz és magyar katonák, a Monte San Michelén álló emlékmű feliratát idézve „testvérekké váltak a halálban”, s a rájuk való közös emlékezés pedig barátokká tett bennünket, utódokat a mában.

Pintér Tamás tartott avatóbeszédet

Gianfranco Simonit a helyi olasz civilszervezet vezetőjeként szólt a résztvevőkhöz, kiemelve, hogy az emlékek fizikai megőrzése a mai generáció és ezen belül a döntéshozók kiemelt feladata és felelőssége is. Marino Visintin úr a terület nagylelkű tulajdonosa szintén beszélt az ünnepség résztvevőihez, elmesélve, hogy számára is az elmúlt évek magyar–olasz kutatásai, publikációi ismertették meg a település és ezen belül a saját telke jelentőségét, ahol él és ahol a lakóházát is felépítette. Hálás azért, hogy ezt megismerhette. A maga lehetőségei szerint igyekszik ezt támogatni, segíteni, ezért kezdte el az állások maradványait is kitisztítani, s ezt szolgálja a kopjafa közös állítása és a gúlák emelése is.

Albert Gábor, a gödöllői evangélikus gyülekezet lelkésze mondott imát és áldást a kopjafánál

Az ünnepi megemlékezés koszorúzással folytatódott a felavatott kopjafa előtt. A résztvevők koszorút helyeztek el a Marino Visintin által karszti kövekből és az állásmaradványok feltárása során talált háborús fémmaradványokból emelt kis kőgulára is, megemlékezve minden itt harcolt és elesett katonáról.

Az alapítványunk nevében mi is koszorút helyeztünk el a kopjafa előtti kőgulánál is „Si affratellarono nella morte” – „Testvérekké váltak a halálban” felirattal

Ezt követően Heim Carmen felolvasta Juhász Gyula Háborús emlék című versét, majd a Heim család nevében szólt a résztvevőkhöz és ajándékot adott át Marino Visintinnek és Gianfranco Simonitnak. A San Martino del Carso-i kis múzeumot is létrehozó szervezet vezetője részére báró San Martino-i Heim Géza kitüntetéssorának a fotó másolatát adta át. A korszak legmagasabb kitüntetését, a Mária Terézia Katonai Rend Lovagkeresztjét a felavatott kopjafa melletti területen 1916. május 8-án végrehajtott haditettéért kapta meg 1917. augusztus 17-én a bárói címmel és a San Martino-i előnévvel együtt.

Heim Carmen és Gianfranco Simonit a személyes ajándékkal

A rendezvényt egy séta követte San Martino del Carso falu területén Rózsafi János vezetésével, ahol dr. Stencinger Norberttel együtt ismertették a terület jelentőségét, az első világháborús harcokban betöltött szerepét, bejárva annak jelentősebb további magyar vonatkozású emlékhelyeit. A séta során felkeresték a Templomdombot is, ahol a nagyváradi 4-es honvédek emlékgúlája is áll, s ahonnan a szegedi 46-osok doberdói fája is származik, ami helyett néhány éve új fát ültettek Csongrád–Csanád megye és a szegedi Meritum Egyesület képviselői.

Rózsafi János a Templomdombon és az érdeklődő közönség

Alapítványunk képviselőivel az ünnepség után felkerestük a Monte San Michelén álló, még a háború alatt emelt olasz emlékművet, amely feliratának egy részlete már fentebb is szerepelt és jelen írás címéül is szolgált. A teljes szöveg így hangzik magyarul: „Ezeken az ormokon olaszok és magyarok hősiesen harcoltak egymással és testvérekké lettek a halálban. 1915. július –1916. augusztus”.

Kutatócsoportunk (balról jobbra Pintér Tamás, dr. Juhász Balázs, dr. Bartók Béla, Stencinger Bánk, dr. Stencinger Norbert, Rózsafi János) a Monte San Michelén álló olasz emlékműnél

Köszönjük az első világháborús kutatásokban, a katona állítási- és veszteségi adatbázisok létrehozásában elkötelezett Magyar Nemzeti Levéltár támogatását, ami az isonzói rendezvényeken való részvételünket jelentősen megkönnyítette!

A fotókat Juhász Balázs, Pintér Tamás és Stencinger Bánk készítette.