Beköszöntő

Tisztelt Olvasó!

A befolyásos Time magazin az 1956-os év emberének a „magyar szabadságharcost” választotta. Elsősorban azért – olvasható a lap 1957. január 7-i számában megjelent cikkben – mert 1956-ban bebizonyosodott, hogy az emberi vágyakat és jogokat nem lehet mindörökre modern terrorista politikai technikákkal elhallgattatni. Magyarország elsőként rázkódtatta meg a szovjet világbirodalmat, és ezzel 1956-ban a sztálini típusú diktatórikus rendszer gyógyíthatatlan sebet kapott. A sokak számára addig jórészt ismeretlen – vagy második világháborús szerepvállalása miatt inkább negatív kontextusba helyezett – Magyarország elnyerte a nyugati világ közvéleményének szimpátiáját. Jó hírünket a nagyvilágban hosszú évtizedekig a szabadságharcosok véráldozatának köszönhettük.
1956 a magyar történelem egyik legragyogóbb „csillagórája”. Ennek ellenére a forradalom és szabadságharc társadalomtörténete mindmáig kevéssé feltárt terület. Hatvan év elteltével sem tudunk még pontosan válaszolni arra a kérdésre, hogy kik és milyen céllal vettek részt a korabeli eseményekben. Az ArchívNet 2016/5. számában éppen ezért olyan emberi sorsokat és pályaképeket mutatunk be, amelyek ismerete talán megkönnyíti a válaszadást. Hazai és külföldi, mindeddig feltáratlan levéltári források nyomán áldozatok, tettesek és kalandorok sorsa elevenedik meg előttünk.

Budapest, 2016. október 28.

 L. Balogh Béni

 főszerkesztő

ArchívNET (2016) 5. szám

Wencz Balázs
Pedagógusként a forradalomban – Szalay Ferenc élete és sorsa

Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás során Esztergomban két nagyobb (Horváth Csaba és társai, illetve Szalay Ferenc és társai), valamint több kisebb csoport ellen indult büntetőeljárás. Írásunkban az Esztergomi Nemzeti Tanácsban és az 1956 novemberében Dorogon megalakult Komárom Megyei Dunamenti Központi Munkástanácsban is szerepet játszó Szalay Ferenc nevelőtanár történetét mutatjuk be.

Pál János
1956 és következményei Simén Dániel unitárius teológiai tanár életpályájában

Az 1956-os magyarországi forradalom eseményeit a Román Népköztársaság területén Kolozsvár központtal működő Unitárius Egyház fokozott figyelemmel és vitathatatlan rokonszenvvel követte. Ez a magatartás azonban nem maradt következmények nélkül, és a szocialista hatalom által konszolidációs céllal 1957-ben elindított országos méretű megtorlási akció 1959-ben az intézmény működésében is mélyreható átalakulásokhoz vezetett: elítéltek és bebörtönöztek 17 egyházi személyt, zsarolással egy hatékonyan működő, az intézmény totális alávetettségét és felügyeletét biztosító informátorhálózatot építettek ki az államhatalom szemében kompromittálódott vagy megfélemlített egyházi tisztviselőkből.

Váradi Natália
Milován Sándor és a nagyszőlősi „szovjetellenes politizáló csoport”

1956 történetének része, hogy a kárpátaljai magyarság jelentős része együttérzett a magyarországi forradalmárokkal. Az 1956-os forradalom és szabadságharc az ott élő magyarok számára is a kommunista diktatúrával való szembenállás, a szabadság eszmeisége mellett való kiállás jelképe volt. A forradalomról nyilvánosan azonban nem sokan mertek beszélni, mivel az bűncselekménynek számított. Az emberek féltek a megtorlásoktól – hiszen az 1944-es elhurcolások, a „málenkij robot” emléke még mindenkiben elevenen élt –, ezért igazi szervezkedésnek minősíthető megmozdulásról, lázadásról, az anyaországihoz hasonló forradalmi cselekvésekről, fellépésekről Kárpátalján nem beszélhetünk.

Majtényi György–Mikó Zsuzsanna–Szabó Csaba
„Béla”, a „Mecseki láthatatlan”
Kubicza János katonatiszt, 1956-os szabadságharcos története

Az 1956-os forradalomról és szabadságharcról tudósító személyes jellegű források elsősorban az események korabeli és utólagos olvasatainak a megértését teszik lehetővé. 1956 történelme nem egyszínű. E sokszínűségből felkavaró erejű példázat a hősiességre Kubicza János története. Kubicza János 1956-ban a szovjet bevonulás után, november 5-én csatlakozott a pécsi fegyveres ellenálláshoz, ahogy később írta: „pisztollyal a kezemben és zseblámpával elindultam a Mecsekre”. A mecseki harcokról 1991–1992-ben írt – általa naplónak nevezett – visszaemlékezést.

Németh László Sándor
Jogi performerek: Jahner-Bakos Mihály és Szalay József szerepe az 1956 utáni megtorlásban

Az 1956-os forradalom leverése után a társadalmi ellenállás leküzdése és a „rend” megteremtése céljából először az erő, majd a jog eszközével lépett fel a hatalom. A rendteremtéshez szükséges jogszabályok kibocsátása már a november 4-ét követő első hetekben megkezdődött, és meghozták a leszámolásokról szóló döntést. Jahner-Bakos Mihály és Szalay József a megtorlás főszereplői közé tartozott. Jahner-Bakos esetében inkább a politikai meggyőződés, Szalaynál pedig a személyes karriervágy dominált. Személyiségük, attitűdjük mindkettőjüket alkalmassá tette a politikai elvárások végrehajtására.

Apáti Anna Zita
Budapest – Washington – Havanna, avagy egy FBI-akta háttere
I. rész: Budapest – a Corvin közi srác

Curtis A. Fitzgerald, az FBI különleges ügynökének jelentése: „1967. november 20-án [J. B.] a Mariasy Felix F álnevet használva eltérítette az Egyesült Államok, Florida Hollywood, North Perry repülőtérről a Bahama-szigetek, Bimini felé tartó kétmotoros N1431P számú Piper Apache típusú repülőgépet… Kubába, Havannába.” Ezt követően vette körözés alá az FBI az Interpollal közösen a magyar származású amerikai [J. B.]-t.