Középiskolai tanulmányai után magántisztviselőként dolgozott. A második világháború után különös módon került kapcsolatba az intézménnyel: 1947 februárjától 1948 júniusáig fővárosi közmunkásként az Országos Levéltár romjait takarította. 1952-ben könyvtáros oklevelet szerzett, majd kinevezték a levéltár könyvtárának vezetőjévé. 1983-ban történt nyugállományba vonulásáig vezette a könyvtárat.

Könyvtárosi munkássága legfontosabb eredményei: a teljes állomány újraleltározása és új leltárkönyv írása, szabvány szerinti újrakatalogizálás, új katalóguscédulák, katalógusok készítése, szabályzatok létrehozása. 1956 és 1983 között felügyelte, segítette a levéltári szakkönyvtárak hálózatát. 2001-ben hunyt el. Dr. Kálnoki Kis Tamás a Levéltári Közleményekben búcsúzott elődjétől.

Sokoldalú ember és sokoldalú kutató volt, érdekelte a papírtörténet, a vízjelkutatás, a mértéktörténet, számtalan tudományos cikk és szakkönyv szerzője. Szerkesztette a Tollseprőt, a levéltári faliújságot. Gyűjtötte a levéltári munka tárgyi emlékeit, amelynek eredményeképpen létrejött a Levéltári Múzeum. Három évtizeden keresztül tartott népszerűsítő és ismeretterjesztő előadásokat a Magyar Rádióban, majd a Magyar Televízióban. Szakirodalmi tevékenysége mellett szépirodalmi műveket (meséket, filozófiai fejtegetéseket) is alkotott.

Fotó: Lantos Zsuzsanna