Gárdonyi Géza (Ziegler Géza)Gárdony-Agárdpuszta, 1863. augusztus 3. – Eger, 1922. október 30.
Gárdonyi Géza író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. A 19–20. századforduló magyar irodalmának népszerűségében máig kiemelkedő alakja. Korának sajátos figurája, egyik irodalmi körhöz sem sorolható tagja volt. Életműve átmenetet képez a 19. századi romantikus, anekdotikus történetmesélés és a 20. századdal születő Nyugat-nemzedék szecessziós, naturalista-szimbolista stíluseszménye között.
A pályafutását 1881-ben népiskolai tanítóként kezdő, majd 1885 után újságíróként folytató Gárdonyi 1897 után vidéki visszavonultságban alkotott, szépírói munkásságának szentelve életét. Pályája három korszakra osztható. Az 1890-es években írt népies hangvételű novellái és elbeszélései hozták meg számára a kortársak elismerését (Az én falum, 1898), de az utókor elsősorban a századfordulót követő évtizedben keletkezett történelmi regényei révén ismeri (Egri csillagok, 1901; A láthatatlan ember, 1902; Isten rabjai, 1908), illetve a magyar lélektani regény korai darabjainak szerzőjét tiszteli személyében (Szunyoghy miatyánkja, 1913; Ida regénye, 1920).
2013. augusztus 3-án ünnepeljük Gárdonyi Géza születésének 150. évfordulóját. Gárdonyi munkássága történelmi regényei révén szorosan kötődik a történelemtudományhoz, és így a levéltárakhoz. Az író nagy történelmi regényei (Egri csillagok (1901), Isten rabjai (1908) stb.) ugyanis mind kapcsolódnak olyan levéltári iratokhoz, amelyek a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában találhatók. Emellett A lámpás című önéletrajzi ihletésű kisregénye is számos olyan történeti momentumot ír le, amit levéltári források segítségével bemutathatók. Az Egri csillagok írása során bizonyíthatóan felhasznált olyan levéltári dokumentumokat, amelyek korában már ismertek voltak, és döntő többségük megtalálhatók az Országos Levéltárban. A Múzeumok éjszakája rendezvény keretében kamara-kiállítás megnyitásával adózunk az író emlékének, amit a későbbiekben az ország több helyszínén is bemutatunk. Összeállításunkban bemutatjuk azokat a forrásokat, amelyek az író történelmi regényei mögött álló valóságra irányítják a figyelmet. Ezek zömmel a regények eseményeihez, alakjaihoz kapcsolódó egykorú iratok, mint például a Gárdonyi regényében is mellékletként közölt egri sebesültek listái, vagy a Nyulak-szigeti (ma: Margitsziget) apácakolostorhoz köthető oklevelek.
A kiállított források mellett szeretnénk ráirányítani a figyelmet a történelmi regények valóság és fikciótartalma közötti különbségekre és a történeti valóságra.
