A nápolyi udvarból származó Aragóniai Beatrix Mátyás király felesége volt (1476–1490). Beatrix a nápolyi udvar fényűzésében nevelkedett, műveltségével és politikai tevékenységével kiváltotta unokahúga, Estei Izabella mantovai őrgrófné csodálatát. A két nő élénk levelezést folytatott egymással. Az írásokban érezhető az unokahúg és nagynénje közötti kölcsönös tisztelet és szeretet.
Az itt bemutatott levelek 1505 után íródtak, azután, hogy Beatrix visszatért Nápolyba a királynéi státuszáért folytatott viharos küzdelmei után. II. Ulászló király nem állta szavát és nem teljesítette házassági ígéretét, majd mindent elkövetett a frigy érvénytelenítése érdekében. E törekvésében a magyar nemesség is támogatta. Beatrix végül kénytelen volt hazatérni Nápolyba, s innentől magát infelicissima, vagyis legboldogtalanabb jelzővel illeti.
Az 1505. február 10-én kelt levélben szó esik I. Estei Herkules haláláról, ami nagy bánatot okozott a királynénak, de azzal vigasztalódott, hogy a herceg sokáig élt és sok szép gyermeke született.
Ugyanitt fejezi ki abbéli örömét, hogy a nép szeretettel fogadta utódját, I. Estei Alfonz herceget és kívánja, hogy a Jóisten hosszú és tisztes életet adjon neki.
Őrzőhely: Mantovai Állami Levéltár
Jelzet: Archivio di Stato di Mantova, Archivio Gonzaga, Dipartimento affari esteri, Napoli, Sicilia, busta 808, c. 58
Dátum: Nápoly, 1505. február 10.
