Az 1552-ben hősiesen megvédett Eger nem csak a vár stratégiai szerepe miatt tekinthető fontosnak a magyar történelem kiemelt eseményei között, hanem mindenki számára a hősies kitartást és a hazafiságot jelképezi, valamint gyermekkori felejthetetlen olvasmány- és filmélményt is jelent. Gárdonyi Géza Bornemissza Gergelyről írt regénye az elmúlt évszázad alapregényévé vált. A regény minden korosztályra kiterjedő hatását jól mutatja, hogy a 2005-ben megrendezett „A Nagy Könyv” – olvasást népszerűsítő tévéfelhívás és verseny – egyértelmű győztese éppen ez a regény lett. A vár ostromát az olvasók – melyet az író, Gárdonyi Géza kiadott levéltári források, valamint az ostromot részletesen leíró Istvánffy Miklós, és főként Tinódi Lantos Sebestyén leghosszabb, eposzi méretű hősi éneke alapján rekonstruált – így szinte „testközelből” élhették át, és izgulhatták végig. Az irodalmi művek mellett számos festmény is készült az ostromról, melyek közül Székely Bertalan, a romantikus történelmi festészet egyik meghatározó képviselőjének 1867-re befejezett monumentális műve emelkedik ki. A művészt a kép alkotásakor az a probléma foglalkoztatta, hogyan lehetne ábrázolni a túlerő elleni harcot és a hősies kitartást. Horváth Mihály történész hívta fel a festő figyelmét az egri asszonyok szerepére, és ez kiváló megoldásnak bizonyult: alakjukban a nemzeti összefogás, a hazafiúi áldozat magasztos eszméit fejezte ki, azt a gondolatot, hogy a szabadság jogos ügyéért folytatott harc erkölcsi erőt ad maroknyi csoportnak is az ellenséges túlerővel szemben. A motívumot Székely éppen úgy felhasználta, mint Gárdonyi Géza történelmi regényében. A kiállított iratokban az írói képzelet mellett a történelmi tények, így az ostrom időszakának a levéltári iratai jelennek meg elsődlegesen, amellyel arra igyekszünk rámutatni, hogy a regényben szereplő történeti események és személyekhez milyen valós tények köthetők.
