Levéltári források a családtörténeti kutatás szolgálatában
Jelen korunkban virágkorát éli az amatőr családfakutatás. Túlzás nélkül mondható, hogy az online térben megtalálható különféle ingyenes és előfizetéses anyakönyvi adatbázisoknak köszönhetően akár otthon a karosszékben ülve több száz évre visszamenően visszavezethetjük vérvonalunkat. A legszerencsésebbek a nemesi felmenőkkel rendelkezők, hiszen a genealógiai szakirodalom széles tárháza érhető el már szintén az interneten, így pár perc alatt, akár több száz évre visszamenő komplett családfát találhatnak a nemesi leszármazottak.
A családfák azonban csak adatok: nevek, keresztelési-, házassági- és halálozási dátumok, melyek a száraz tényeken kívül semmi továbbit nem mesélnek el a felmenők életéről. Éppen emiatt kezdik el sokan megírni a családfakutatás mellett családjuk történetét a fellelhető otthoni és levéltári források segítségével. Ezzel közelebb hozva több száz éves sorsokat, akár tragédiákat a ma élő generációknak.
Az egyházi- és állami anyakönyvek mellett széles tárháza áll rendelkezésre a kutatóknak genealógiai kutatásokhoz. Jelen írás szűk keretei miatt csak egy-két jelentősebb forrás bemutatására vállalkozhatok, melyek elengedhetetlenek egy családtörténet megírásához.
A kutatás alapvető forrásai a különféle összeírások, a török defter-, az egyházi tized összeírások, a megyei rovás (dikális - adó)-, szökött jobbágyok-, tanítók-, molnárok-, kézművesek-, görögök-, cigányok-, vakok-, siketek-, koldusok- etc. összeírásai, országos és urbariális konskripciók.
A legkorábbi lakosság összeírások 16. századi török defterekben, valamint az egyházi tized összeírásokban maradtak fenn, melyekből tájékozódhatunk, hogy egy-egy család, mely településen élt a 16-17. század folyamán. Az oszmán megszállás alatt Nógrád vármegye községei öt szandzsák – budai-, nógrádi-, szécsényi-, füleki-, hatvani- - területéhez tartoztak, melyek mindegyikéről jelent már meg legalább egy defterösszeírás. A Nógrád vármegyei tizedösszeírások a 16. század közepétől kezdődően maradtak fenn, ezek némelyike szintén tartalmaz lakosság összeírásokat is, melyek a települések döntő részének legkorábbi lakosságnévsorait őrizte meg. Itt példaként hozható az 1551. évi bordézsma jegyzék. Lakosság összeírással rendelkező települések (a forrásban található sorrend szerint): Piliny, Felfalu, Dolány és Géc puszta, Mihálygerge, Nagykeresztúr, Kékkőalja, Szelc, Alsó-, Felsőesztergály, Szalatnya, Szakal, Megyer, Géc, Lóc, Rimóc, Varbó, Nagykér, Kiskér, Kovácsi, Kürt, Petőfalva, Busa, Kiszellő, Keszi, Kotrocó, Karancsalja, Lapujtő, Kutas, Etes, Csalár, Galábocs, Szklabonya, Zsély, Újfalu, Kispatak, Sóshartyán, Ság, Szécsény, Újváros, Farkasfalva, Óvár, Zobor, Romhány, Dorcsány, Bátka, Sipek, Zsúny, Kissztrácin, Sámsonháza, Verebély, Kisfalud.
Nógrád vármegyére vonatkozóan 1647-től kezdődően maradtak fenn rovás összeírások, ugyanakkor az első, családtörténethez használható, neveket (főként bíró és esküdtek) tartalmazó dokumentum az 1696. évi összeíráshoz készült községenkénti állapotleírás.
A legkorábbi adóösszeírásokkal a Szécsényi járás (nem a mai értelemben, hanem a 18. századi állapotnak megfelelően) községei rendelkeznek, ezek 1698-ban készültek. Ezzel szemben az egykori Losonci járásra vonatkozóan 1700-ból, a Kékkői járás esetében 1716-ból, míg a Füleki járás tekintetében 1718-ból maradt fenn az első olyan összeírás, amely családfő kimutatást is tartalmaz. A rovás összeírásokban elsősorban a családfők adóalapként szolgáló vagyoni állapotáról tájékozódhatunk, állatállományukról, megtermelt javaikról. Értékes források azok a háznépi lajstromok, melyek a Szécsényi járás néhány községéből maradtak fenn az 1830-as 1840-es évekből. Ilyen jellegű forrás mindössze néhány település esetében maradt az utókorra (ezek: Jobbágyi, Endrefalva, Sipek, Csór puszta, Surány, Felfalu, Dolány, Herencsény, Szécsény, Alsó-, Felsőtáb, Trázs, Hugyag, Halászi, Pöstény, Alsóludány, Becske, Marcal, Pusztagaráb, Varsány, Kozárd, Hollókő, Felsőludány, Szakal, Lőrinci, Sőj puszta). Ennek jelentőségét az egy háztartásban élő valamennyi személy összeírása adja meg, sok esetben születési évekkel egyetemben, melyek pontossága ugyanakkor fenntartásokkal kezelendő.
Kiemelendő ebből a forráscsoportból még a szökött jobbágyok összeírása, melyek a 17. század végétől maradtak fenn. Ezekben községenként feltüntették az elszökött jobbágyok neveit, esetlegesen állatállományát, adótartozását, melyik megyébe és annak melyik községébe szökött, ki a régi és a jelenlegi földesura.
Az összeírások mellett számos olyan forrás fellelhető, melyek további értékes adatokkal szolgálhatnak családunk történetéhez. Ilyenek például a vármegyei törvényszék (Sedria) anyagában fennmaradt tanúkihallgatási jegyzőkönyvek, amelyekben nagyrészt a nem nemesi lakosságot szólaltatták meg, rögzítve benne a nevük mellett származási helyüket, körülbelüli életkorukat, valamint hogy mely nemes joghatósága alatt állnak.
A nagy falubeli tűzvészek után felvett kárfelvételi lajstromok egy egész élet elporladt munkáját rögzítik. Nógrád vármegyére vonatkozóan 1721-től kezdődően 1833-ig számos település esetében található kárfelvételi lajstrom, mely rögzíti a családfők tűzben elenyészett vagyonát vagy jég által elvert kárát. A legkorábbi összeírás Szügy községből maradt fenn 1721-ből amikor is egy villámcsapás okozta tűzvész kárait írják össze.
A nem nemesi családok kutatásának kiaknázatlan forrásbázisai a nemesi családok iratanyagai. A fennmaradt dokumentumok között szerződéseket, végrendeleteket, panasz- és osztályleveleket, instanciákat, ingóság- és vagyonösszeírásokat, árva ügyeket, ritkább esetben akár paraszti családfákat, genealógiákat is fellelhetünk őseinkről.
A 19. századi járásbírósági iratok között szerencsés esetben megtalálhatunk családunkra vonatkozó örökösödési ügyeket, végrendeleteket, hagyatéki leltárakat is, melyek tájékoztatnak a vagyoni állapotról, örökségekről és osztályokról.
Iparlajstromok, telekjegyzőkönyvek, iskolai anyakönyvek, egyesületek iratai, katonaállítási- és veszteség lajstromok, és még hosszasan folytathatnák a sort. Mind olyan építőkockák, melyekből akár több száz évre visszamenően építhetjük fel családunk históriáját.
A fentiekben a teljesség igénye nélkül igyekeztem bemutatni néhány fontos forrást általánosságban és Nógrád megyére vonatkozóan, melyekből családunk 16-19. századi történetéhez találhatunk értékes adatokat. A levéltári források kiapadhatatlan kincsesbányái lehetnek a családtörténeti kutatásoknak és csak az idő és a kutatási tapasztalat szabhat határt annak, ki mennyire tudja ezeket kiaknázni és hasznosítani a családi história megírásához.
Írta: Kovács Krisztián
Török-kori adóösszeírásokra vonatkozó szakirodalom:
Bayerle Gusztáv: Ottoman tributes in Hungary: According to Sixteenth Century Tapu Registers of Novigrad. Mouton 1973.
Káldi-Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546-1590. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok. Pest Megyei Levéltár, Bp. 1985.
Káldi-Nagy Gyula: A budai szandzsák 1559. évi összeírása – Pest Megye Múltjából 3. Budapest, 1977.
Vass Előd: A szécsényi szandzsák 1554. évi adóösszeírása. Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. Salgótarján 1993.
Hegyi Klára: A füleki szandzsák. Magyar Történelmi Emlékek – Értekezések. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet. Budapest 2009.
Fekete Lajos: A hatvani szandzsák 1550. évi adóösszeírás. Jászberény 1968.
Horváth László – Hegyi Klára: A hatvani szandzsák adóösszeírása 1570-ből. Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 14. Hatvan 1998.
Velics Antal – Kammerer Ernő: Magyarországi török kincstári defterek 1. Bp. 1886.
Levéltári források:
HU-MNL-NML IV.7.b. Nógrád vármegye adószedőjének iratai.Adóösszeírások (Conscriptiones dicales).
HU-MNL-NML IV.7.c. Nógrád vármegye adószedőjének iratai.Vegyes összeírások (Conscriptiones miscellanes).
| Csatolmány | Méret |
|---|---|
 hu-mnl-nml-iv-7-b-19.jpg | 2.52 MB |
| hu-mnl-nml-iv-7-c-no-997.jpg | 4.18 MB |
