Részletes beszámoló a XVI. Levéltári Napunkról
2024. szeptember 24-én tartottuk Salgótarjánban a XVI. Levéltári Napot A helytörténet és családtörténet a levéltári kutatások tükrében címmel, melyet a Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád Vármegyei Levéltára, valamint az MTA Miskolci Akadémiai Bizottságának a közös szervezésében tartottunk meg.
Rendezvényünk a Magyar Levéltárosok Egyesülete támogatásával, a Nyitott Levéltárak rendezvénysorozat keretében valósult meg.
A rendezvényen köszöntőt mondott Dr. Ö. Kovács József, a Magyar Nemzeti Levéltár tudományos igazgatója, Dr. Gréczi Zsoldos Enikő, a Miskolci Akadémiai Bizottság alelnöke és Skuczi Nándor, Nógrád Vármegye Közgyűlésének elnöke.
Az esemény házigazdájaként Gusztiné Dr. Toronyi Judit, az MNL Nógrád Vármegyei Levéltárának igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Ezt követően Dr. Prof. Kovács József, az MNL tudományos igazgatója beszédében elmondta, hogy közel húsz évvel ezelőtt már tettek kísérletet a fent nevezett vármegyék múzeumi és levéltári kollégáinak közös találkozására és tevékenységére annak érdekében, hogy megpróbálják összehangolni a lokális, illetve a regionális társadalomtörténeti kutatásokat. Nagy örömmel fogadta a mostani regionális konferencia hírét és meghívását.
Gusztiné Dr. Toronyi Judit elmondta, hogy a regionális együttműködésre néhány évvel ezelőtt konferenciai szinten már volt példa a három vármegyével. Ennek köszönhetően merült fel az újbóli találkozás igénye, amely során érdekes előadások és szakmai beszélgetések erősíthetik a régió levéltárai közötti kapcsolatot. Ezután Dr. habil Gréczi-Zsoldos Enikő, egyetemi docens, az MTA Miskolci Akadémiai Bizottságának alelnöke üdvözölte a három vármegye összefogásában létrejött kezdeményezést, ahol az előadók bemutathatják a vármegyéik értékeit, a hagyományaikat, valamint azokat a kutatásokat, amelyek ehhez a tájhazához kötődnek. Elmondta, hogy a regionális tájhaza is megmutatja azokat a kötelékeket, az összekapcsolódási pontokat, amelyek kirajzolják nekünk, hogy ebben az északkelet-magyarországi régióban hasonló örömeink és közös problémáink is vannak, akár a tudományban, akár a közéletben. Végignézve a helytörténeti és családtörténeti központú konferencia programját, a témát érintően megannyi tudományágban készült előadás kapott helyet. Így például kertészet-, a földrajz-, a biológia vagy az irodalomtudomány is „megszólal” az eseményen.
A köszöntők sorát Skuczi Nándor, a Nógrád Vármegyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke zárta. Mint kifejtette: a kutatás, a tudományos munka nem önmagáért való, hanem le kell vezesse, hogy mi jó ennek a nemzetnek, az országnak, Észak-Magyarországnak, a régiónak és Nógrád vármegyének.
A konferencia kezdete előtt Gusztiné Dr. Toronyi Judit szólt az „1100 éve Európában, 20 éve az Európai Unióban” programsorozathoz kapcsolódó vándorkiállításról is, amely megtekinthető a nógrádi levéltár földszintjén.
Elmondta, hogy a tárlat törzsanyagát az Országos Levéltár iratai alapján készült molinók jelentik, amelyet mindig kiegészít a kiállításnak otthont adó vármegyei blokk is. Az MNL Nógrád Vármegyei Levéltárának igazgatója ez utóbbi három installációt részletezte.
Az első a tatárjárás utáni vármegyét mutatja be „Várak, végek, végvári vitézek” címmel. Az „Építkezések kora Nógrádban” nevű, második tablón emblematikus épületek, írók és művészek kapnak helyet a levéltári iratokon keresztül. A harmadik molinó a „Füstölgő hegyek lábánál” tematika köré épülve a nógrádi szénbányászat történetét járja körbe, szintén a kor jeles, helyi alkotóival színezve.
Ezt követően a levéltári nap a Dr. Prof. Kovács József vezette konferenciával folytatódott, amely során megannyi érdekes, a helytörténet és családtörténet témáját körbejáró kutatást ismerhettek meg az érdeklődők.
Bodnár Tamás (főlevéltáros, igazgatóhelyettes, MNL BAZVL):
Térképek, helytörténeti kutatás, történeti földrajz Borsod vármegyében
Az előadás a térképek „fejlődéstörténetéről” szólt röviden, valamint a térképek fajtáit mutatta be. Választ adott arra, hogy hogyan használhatjuk a 18-19. századi és mai térképeket a helytörténeti kutatásban, mit árulnak el a domborzati elemek és a földrajzi nevek, hogyan azonosítható egy korabeli, ma már nem létező település határa, egykori belterülete? Milyen eredménye van annak, ha összefog a levéltáros és a régész? Az ezekre a kérdésekre adott válaszokat az előadásban konkrét példákon keresztül szemléltette az előadó.
Dr. Kovács Krisztián (levéltáros, MNL NVL):
A 18. századi tanúvallatási jegyzőkönyvek jelentősége a hely- és családtörténeti kutatásban
A 17-18. század folyamán a polgári peres eljárások egyik csatolmánya volt a tanúvallatási jegyzőkönyv, mely során a bíróság a tanúk kihallgatásával igyekezet alátámasztani, esetleg cáfolni az adott ügyben keletkezett kérdéseket, feltételezéseket. Ezen források ugyanakkor nemcsak a jogtörténet szempontjából tarthatnak érdeklődésre számot, hanem a hely-, valamint családtörténet vonatkozásában is számos érdekes, fontos, sokszor hiánypótló információt biztosítanak a kutatók számára. Helytörténeti szempontból a határ, zálog, hatalmaskodási perek nyújthatnak számos részletet a falvak históriájára vonatkozóan, míg a tanúk adatainak rögzítése, a különféle panaszos, osztály, becsületsértési és egyéb perek során készített tanúvallatási jegyzőkönyvek a családtörténet kutatás számára adhatnak érdekes, máshol fel nem lelhető információkat nem csak a nemesi, és polgári de olykor a jobbágyi származású családokra vonatkozóan is.
Gyebnár Kristóf (segédlevéltáros, MNL HVL):
A német megszállás és a nyilas hatalomátvétel hatása Nógrád vármegye főispáni pozíciójára
Magyarország köztörténetében a rövid 20. század az átmenetek korának tekinthető, az első világháború végétől az 1989/1990-ig eltelt bő hetven esztendő alatt legalább nyolc olyan politikai fordulat követte egymást, melynek során a fennálló struktúrát egy új, a régitől jelentős mértékben eltérő rendszer váltotta fel. Az átmenetek során az újonnan berendezkedő hatalom jellemzően az állam- és közigazgatási rendszert is megújította vagy gyökeresen átformálta, amely szervezeti és személyi változásokat is eredményezhetett. Az előadás középpontjába a 20. század nyolc fordulata közül a német megszállás és a nyilas hatalomátvétel időszaka került. Elsősorban arra a kérdésre helyezte a hangsúlyt az előadó, hogy a német megszállást követően hogyan alakult a vármegye főispáni pozícióját betöltő Baross József karrierútja, milyen befolyást gyakorolt az átmenet élete további szakaszára. Emellett kitért arra, hogy a berendezkedő nyilas hatalom milyen szempontokat figyelembe véve választotta ki a Barosst váltó Perényi Géza személyét, kinevezését követően a háborús cselekmények árnyékában milyen intézkedések megtételére nyílt lehetősége.
Kis József (főlevéltáros, igazgató, MNL BAZVL):
Szervezkedési ügyek a kazincbarcikai internálótáborban
Az előadó által megismerhettük az 1951-1952-ben az Államvédelmi Hatóság két állítólagos államellenes szervezkedés ügyében lefolytatott nyomozását a kazincbarcikai internálótáborban. Bár mindkét „szervezkedés” más-más célokat tűzött ki maga elé, s végül egyikből sem lett konstruált per, történetük nem tanúságnélküli. Arra világítanak rá, hogy egyes ügyekben éppoly fontos szerepe lehetett a hálózati személyeknek, mint az őket foglalkoztató politikai rendőrségnek.
Dr. Gál Máté (segédlevéltáros, MNL HVL):
Zavarok az Állami Egyházügyi Hivatal vidéki működésében
Az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) 1951-es megalakulásával szinte egy időben jelentek meg a szervezet vidéki munkatársai. Az egyházügyi főelőadók és püspökségi megbízottak komoly felkészültséget igénylő feladatot kaptak a párttól: ellenőrizzék az állam és az egyházak között köttetett megállapodások teljesülését, illetve felügyeljék a papság tevékenységét, fordítsák el a társadalmat a vallás irányából. A vidéki munkatársak túlnyomó többsége az egyházak felügyeletéhez nem rendelkezett megfelelő képzettséggel és rutinnal.
Az 1956-os forradalom eltiprása után Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe kerülő Lobkovitz László nevéhez a korszakra oly jellemző, tipikusnak mondható karrierút kötődik. Pártutasításra, munkáskáderként került az ÁEH kötelékébe. Lobkovitz műveltségbeli hiányosságait oldandó és saját ambícióit kielégítendő a nyolcadik osztály elvégzése után – a hivatal közbenjárásával – érettségi nélkül vágott bele egyetemi tanulmányaiba. Minderről Fazekas Csaba több alkalommal érzékletes képet adott publikációiban.
Az előadással az ÁEH Elnöki iratai, illetve a Titkosan Ügykezelt iratai között fellelhető források segítségével tovább árnyalta a vidéki főelőadókról eddig kialakult képünket. Olyan esetek feltárására vállalkozott az előadó, amelyek alapvetően Lobkovitz munkájának hiányosságait és a megbízott szűklátókörűségét bizonyítják. A téma feltárásához főként Borai Emil a Heves megyében tevékenykedő egyházügyi főelőadó (tehát egy kolléga) feljegyzéseit, illetve a megye területén szolgáló egyházi személyek ÁEH-nak címzett kritikus hangú leveleit vette górcső alá.
Dr. Bodovics Éva (főlevéltáros, MNL BAZVL):
A filoxéravész és más szőlőbetegségek Borsod, Abaúj és Zemplén vármegyékben
A filoxéra vagy szőlőgyökértetű egy Amerikából behurcolt kártevő, amely 1863-ban bukkant fel Franciaországban, majd valamivel több mint tíz év múlva hazánkba is eljutott. Bár a megjelenését követően megindultak a kártevő kiírtására és a pusztítás mértékének csökkentésére irányuló, sokszor radikális intézkedések, összességében a szőlőbirtokosok nem vették túl komolyan a „járványt”. Feltehetően ennek köszönhető, hogy nem sikerült megfékezni a terjedést, így az 1880-as évek elején az ország számos vidékéről – köztük a már akkoriban is jelentős Tokaj-Hegyaljai borvidékről is – a filoxéra gyors és kiterjedt pusztításáról számoltak be. Az 1890-es évekre lényegében nem maradt olyan szőlőtermesztető település a Hegyalján, ahol ne jelent volna meg a kór, így a megfékezés helyett inkább már az újratelepítésre fókuszáltak a szőlészek. A miskolci szőlőket is csak ekkor, az 1890-es években érte el a filoxéra, és hiába lett volna idő a felkészülésre, a kártevő elleni hatékony védekezési mód meglelésének hiányában a teljes avasi szőlőültetvény áldozatául esett.
A szakirodalom azonban keveset szól arról, hogy a filoxérával egy időben, sőt némileg megelőzve azt, más rovarkártevőkkel is meg kellett küzdeniük a szőlőtulajdonosoknak. A sodrómolyfélék családjába tartozó szőlőilonca a növény leveleit vette célba, s komoly károkat okozott az 1870-es évektől kezdődően. Az előadásban levéltári források segítségével vázolta fel a filoxéra és az egyéb szőlőkártevők elleni intézkedések főbb állomásait a mai Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye területére koncentrálva.
Szepessyné Dr. Judik Dorottya (főlevéltáros, MNL NVL):
Ferdinánd trónörökös „Technológiai gyűjteményének” nógrádi vonatkozásai
Az előadás I. Ferenc osztrák császár és magyar király fia, Ferdinánd trónörökös főherceg (1793-1875) nevéhez fűződő 1819. évi „Technológiai Gyűjtemény” Nógrád vármegyére vonatkozó levéltári forrásait mutatja be történeti kontextusba helyezve. Az MNL Nógrád Vármegyei Levéltárában található forrás a vármegye településeinek részletes latin, magyar nyelvű természet- és gazdaságföldrajzi leírása 1819-ből. Az előadásban elhangzott, hogy azért is értékes ez a kevésbé ismert forrás, mert általa pontos képet kapunk a nógrádi települések és határjukban található, gazdasági szempontból értékes nyersanyagokról (többek között kőzetek, ásványok, növények) és felhasználásukról. A másik értéke, hogy a települések leírásánál számos vadon élő állatfaj esetében is közöl adatokat korabeli hollétükről. A forrás gazdaságtörténeti, történeti ökológiai értékei mellett bemutatásra került a gyűjteményhez kapcsolódóan Stephan von Keeß királyi gyárak inspektora által az Osztrák császárság iparáról és kereskedelméről készített munkája is.
Kiss Lajos (levéltáros, MNL BAZVL):
A gönci zsidóság a 19. sz. közepén
Az előadás célja volt, hogy betekintést adjon a gönci zsidóság 19. századi életébe, elsősorban kvantitatív módszerek felhasználásával. Ezekhez az alábbi forrásokból nyert adatokat használta fel az előadó: Abaúj vármegye 1848-as zsidóösszeírása, kataszteri iratok a 19. század második feléből, valamint a különböző bírósági iratokat (a Bach korszaktól egészen a 19. század végéig). A forrásokból kinyert adatok révén lehetőség volt a lokálisan, felekezetileg elkülönített társadalmi rétegről átfogóbb képet alkotni, prezentálva a kutatási eredményeket különböző statisztikai ábrák segítségével (foglalkozás, származási hely stb.) A kutatási fázisokat Klein Miksa gönci születésű berlini szobrászművész családján keresztül prezentálta.
Galcsik Zsolt (levéltáros asszisztens, MNL NVL)
„A magasztos szellemű hölgy” Ferenczy Teréz költőnő tragikus életútja a kutatások tükrében
Az elmúlt esztendőben emlékeztünk meg a 19. századi magyar irodalom jeles költőnőjének, Ferenczy Teréz születésének 200. és halálának 170. évfordulójáról. Gömör vármegye szülöttje volt (1823.dec.28.), de már gyermekkorától haláláig Nógrádban élt, itt alkotta meg költeményeit. Szécsényben laktak, ahol, korán megismerkedett a megyei majd az országos írókkal és az irodalommal. Több mint baráti kapcsolat fűzte Lisznyay Damó Kálmán költőhöz, - aki Varsányban is élt és Petőfi baráti köréhez tartozott - 1844-ben vele kapcsolatosan írta az első elbeszélését „Esküszegő – Egy kép a valódi életből” címmel. Írásait, költeményeit az országos lapok folyamatosan közölték, ismert költőnő lett. 1853. május 22-én a Lisznyayhoz fűződő, viszonozatlan szerelmi bánat következtében pisztolylövéssel végzett önmagával. Halálának híre „szenzációnak” számított és a korabeli hazai, sőt a külföldi sajtó is hírül adta az eseményt. Szécsényben temették el, síremlékén az általa írt sírverse olvasható. Költeményeinek kéziratait végrendeletileg Búlcsú Károly költőtárshoz juttatta el, ő 1854-ben meg is jelentette ezeket „Téli csillagok. Ferenczy Teréz hagyományaiból” címmel.
A közel két évszázad alatt költészetére a feledés homálya borult, számos téves életrajzi adat és információ jelent meg róla a különböző irodalmi művekben. A több mint két évtizedes, a költőnő életét feldolgozó helytörténeti kutatás feltárta ezeket, az előadásban megismerhettük az új eredményeket.
Új hozzászólás