Az épületek a város határában a főúttól 50 méter távolságban létesültek, a volt bolgárkertészet helyére. Már a kisajátítások is több millió forintba kerültek, de a dunai árvíz tönkretette az addigra megépült csatornázást.[1] 1966 augusztusában kezdődött az építkezés két óvoda, három gyermekotthon, több műhely, kazánház, étkezde és hétlakásos pedagógusház költségeire 27 millió forintot szántak.[2] Végül 1969. szeptember 13-án tartották az ünnepélyes megnyitót. László József főosztályvezető a művelődési miniszter képviseletében köszöntötte az egybegyűlteket: „Megnyílik az ország legkorszerűbb nevelőotthona. Az épület szép, a felszerelés korszerű. Az igazgató a pedagógusok felkészülten lelkesen várják a munkás hétköznapokat, hogy nevelésük eredményeként hazájukat szerető, becsületes, szocialista fiatalokat bocsáthassanak életük útjára. A fiatalok magatartása az itt végzett munka legyen méltó az intézet névadójához, hazánk közmegbecsülést szerzett elhunyt nagy fiához Dobi Istvánhoz.”[3]

Forrás: MNL KEML Komáromi Fióklevéltár Fotógyűjteménye

            A beutalási körzet Komárom-Esztergom, Vas, Veszprém, Fejér és Győr-Moson-Sopron megyék voltak. Két és fél éves kortól kezdve tizennyolc éves korig neveltek fiatalokat az intézményben. A szervezeti struktúra lehetővé tette, hogy egy helyen biztosítsák a testvérek nevelését is. Kezdetben négy óvodai és nyolc általános iskolás csoportot oktattak. A gyermekvédelmi intézmény céljait az alábbiakban foglalta össze: „Megítélésünk szerint akkor járunk el helyesen, ha megeddzük, felkészítjük őket az életre! Nem elvont dolog ez a mi értelmezésünkben. Úgy értjük, hogy a gyermek nagykorúsága eléréséig legyen önfenntartásra képes, rendelkezzen olyan ismeretekkel amire a mindennapi életben szükség van és ne várjon, sőt utasítson el mindenfajta alamizsnát. Becsülje a munkát, amit végez és élvezze annak eredményét.” A 320 fős kapacitású intézménybe induláskor 236 gyereket vettek fel, 1970-re már 279-en töltötték mindennapjaikat a gyermekváros falai között. A feladatok elvégzése 107 felnőtt dolgozóra várt, akik közül 34 fő volt pedagógus.[4]

Forrás: Gábor fotó facebook oldal

Forrás: Gábor fotó facebook oldal

Forrás: Gábor fotó facebook oldal

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]

[14]

1980-ban épült fel a 2. számú általános iskola (ma: Feszty Árpád Általános Iskola). Az évtized elejére nyilvánvalóvá vált, hogy a gyermekváros létszámát csökkenteni kell, a 30 fős csoportokba szervezett gyermekek gondozása az egyéni adottságok kibontakoztatására nem adott lehetőséget. Az intézményben visszatérő jelenségek voltak a szökések, rongálások, magatartási devianciák, kisebb-nagyobb visszaélések.[15] Az évtized közepére alkották meg a családi házas modellt. A gyermekváros közvetlen szomszédságéban épülő tetőteres házakban egy-egy házaspár nevelőszülőként 6-9 gyermeket nevelt volna.[16] Az 1986-ban induló reform eredményeként négy nagy alapterületű családi ház épült meg, összesen 32 gyermek számára biztosítottak új, élhető környezetet. A rendszerváltás hamar a felszínre hozta a komáromi gyermekváros problémáit: visszaélések, büntetőügyek, kihágások. A vezetés már nem tudott úrrá lenni a helyzeten. Folyamatossá váltak a működési zavarok, egyre több költséget emésztett fel a 25 éves intézmény karbantartása. 1994-95-re világosság vált, hogy a nagy létszámú gyermekváros nem tud megújulni, a pedagógiai célok nem reálisak, a szervezet és a koncepció zsákutca. Egy új szakmai és gazdasági program került kidolgozásra, ami a gyermekváros megszüntetését célozta meg 1998-ig. 1997 szeptemberében Komáromban adták át és avatták fel azt a 11 házból álló lakásotthon-hálózatot, ami a megszüntetett gyermekváros lakóinak lett az otthona.[17]

^[18]

[19]

[20]