Levéltári források és helytörténet

Dr. Wencz Balázs igazgató üdvözölte az érdeklődő közönséget. Köszöntőjében hangsúlyozta, milyen fontos a levéltári forrásokra alapuló kutatási eredmények megismertetése, mekkora szerepe van a tudományos munkának a szakmai élet szervezésében.

Az előadások sorát Dr. Wencz Balázs (levéltár-igazgató, főlevéltáros; Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Megyei Levéltára) nyitotta meg Az állampárt restaurációja Komárom megyében című előadásával. A megyei alapszervezetek megalakulásán és taglétszámának alakulásán keresztül jól megfigyelhető a rohamos növekedés 1956 év vége és 1957 tavasza között. Beer János tevékenységének rövid ismertetése által betekintést nyerhettünk a karhatalom megszervezésébe, tevékenységébe és működésébe, majd a munkásőrség kialakulásába. Megtudhattuk, hogy a párt helyreállításában nagy szerepet kaptak az állami ünnepek, mely alkalmak több ezres tömeg megszólítására voltak alkalmasak, segítségére voltak a párt véleményformáló erejének. 1957-re az államellenes bűncselekménnyel vádolt polgárok tekintetében is döntés született, nyárra pedig az új rendszer is megszilárdult.

Horváth Attila (igazgatóhelyettes, főlevéltáros; Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Megyei Levéltára) Esztergom város tanácselnökei 1950-1973címmel tartott előadásában több szempontból is vizsgálat alá vette a városi szakapparátust és városvezetést. Előadásában részletesen kitért az Esztergom Városi Tanács személyzetének összetételére származás, végzettség, életkor, nemek szerinti megoszlás tekintetében. Pontos elemzés segített levonni a következtetéseket, hogy egy-egy időszak politikai változásai miként befolyásolták a városi szakapparátus összetételét.

Macher Péter (levéltáros; Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára, Tatabánya) A tatabányai szénbányászat történetének levéltári forrásai című előadásában felhívta a figyelmet azon kiadványokra, melyek a témában az 1945 előtti időkre vonatkozó adatokat tartalmaznak. Mint említette, ezen időszak vállalati iratanyagába csak kivételes esetben tekinthettek bele történészek, ez az oka a publikációk csekély számának is. Az információszerzés anyaga e témában a MÁK Rt. (Magyar Általános Kőszénbánya Rt.) levéltárban őrzött irategyüttese, melynek hányatott sorsába most az érdeklődő közönség is betekintést nyerhetett. A szakirodalmi feldolgozások során túl, érdemes a cégbírósági anyagokban is kutakodni annak, akit a téma komolyabban érdekel, hiszen itt jó eséllyel minden olyan irat megtalálható, melyet törvényi kötelezettségének eleget téve a vállalat megküldött, s melyek a költözések, rendezések során a helyi iratanyagból eltűntek.

Miklós Tamás (történész) az 1930-1940-es évek esztergomi cigányságának helyzetével ismertette meg a hallgatóságot előadásában. Mint megtudtuk, már a Horthy-korszakban is történtek intézkedések a cigányság letelepítésére, Esztergom tekintetében azonban a városon belüli elhelyezkedésük volt a problematikusabb kérdés. Esztergom város képviselő testületének jegyzőkönyvei és Esztergom polgármesterének iratai jelentenek forrást a téma kutatásához, amelyekből világosan kitűnik, hogy már az 1920-as évek óta folyamatos áttelepítések jellemzik a helyi kisebbség életét, életkörülményeik javítására sorra születnek a szabályrendeletek, melyek többé-kevésbé oldják meg a problémát.

A konferencia második szakaszát Kántor Klára (főlevéltáros; Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Megyei Levéltára) Kenyérmező betelepítése a 18. században című előadásával kezdte meg. Esztergom város városszerkezeti átalakulásának vizsgálatát követően egyértelművé válik, hogy település-terjeszkedési szempontból Kenyérmező benépesítése megoldást jelenthet, s ezen a rossz minőségű talajjal rendelkező területen vélik a lehetőséget megteremteni. 1784-ben felmérik a területet, megszületik a felosztási terv, és a szándék egy állandó kolónia idetelepítésére. A terület azonban messze van a városközponttól, talaja gyenge minőségű, erre utal a Nixbrod elnevezés is. Az évtizedek alatt számos alkalommal kísérlik meg nixbrodi földek művelésbe vételét, a birtokok értékesítését majd egyesítését, az állandó lakók idetelepítését, de a folytonos tiltakozásoknak, az élhetetlen földnek, a problémás birtoktulajdoni viszonyoknak köszönhetően a területen a mai napig sem valósultak meg az egykori tervek.

Horváth István (muzeológus; Duna Múzeum, Esztergom) felszólalásában egy Esztergomot gyakran érintő probléma történetével, az árvizek kérdésével ismerkedhetett meg a közönség; Árvizek, árvízvédelem a 18-20. századi Esztergomban című előadásán keresztül. Az árvizek típusainak (jeges, tavaszi, zöldár) megismerését követően érdekes információ volt azon árvizek sora, melyek esetében az Esztergomot érintő károkról is feljegyzés született. A sorozatos veszteségek megelőzése érdekeében, az 1876-os nagy árvizet követően megkezdődnek az árvízvédelmi gátak építései, első sorban D-i irányból. A tervrajzokkal, korabeli fényképekkel tarkított előadásban számos érdekesség mellett már kitekintést tett az előadó napjaink árvízvédelmi elképzeléseire is.

A konferenciát Iván László (levéltáros; Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Megyei Levéltára) Az 1876-os esztergomi árvíz című előadása zárta. Megismerkedhetett a hallgatóság a távíró készülék működésével, a távíróhálózat kiépítésével, és az árvízi védekezés szervezésében, informálásban betöltött fontos szerepével, melyre példaként láthattuk Tisza Kálmán magyar királyi belügyminiszternek Kollár Antal esztergomi polgármesterhez intézett táviratát 1876. február 22-i keltezéssel. A vetített Beszédes Sándor fényképek dokumentálják az utókor számára a hatalmas károkat, melyeket az árhullám okozott, s melynek nyomait a mai napig magukon hordozzák a már akkoriban is álló épületek.

A programot a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

Szöveg és fotók: Tóth-Péter Veronika segédlevéltáros