Komáromi barakklakások 1918 és 1944 között

A menekültek elszállásolásának érdekében az első világháborús kórházbarakkokat – mely a mai Jedlik Ányos – Erdélyi – Czuczor Gergely utcák által határolt területen helyezkedett el – szükséglakásokká nyilvánították, és sok család még a húszas évek végén is itt élt nyomorúságos körülmények között. 1922-ben vasutasok is laktak ezen szükséglakásokban, melyek egy szobából, kamrából és konyhából álltak. Az ilyen lakások éves bére 160-200 korona volt. A két szobás, konyhából és kamrából álló lakások bérét 280 koronában állapították meg. Az ezen felüli részt kincstári részesedésben kellett megfizetniük a lakóknak. Báró Korányi Frigyes képviselőjelölt közbenjárására az itt lakók részére 500 kg szenet utaltak ki, és a lakások árát is csökkentették.[1]

1936-ban azonban ezen barakkok állapota már olyan nyomorúságossá vált, hogy lebontásuk szükségességéről már a Komárommegyei Hírlap is cikkezett.

1938-ban Komárom város képviselőtestülete tervbe vette a szükséglakások lebontását, és a bennük lakó kb. 100 embernek kilakoltatási végzéseket küldött ki.

A második világháború kitörésével azonban a barakkok lebontása valószínűleg lekerült a napirendről. Az 1944. októberi 7-i első szövetséges stratégiai bombázás során ugyanis egy, a Czuczor Gergely utca – Jedlik Ányos utca - Erdélyi út – Bánáti utca által határolt barakk is megsemmisült.[2]

Barakklakások egy 1940-es légifelvételen

(György Károlyné Rabi Lenke gyűjtéséből)