Rendezvényünket az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatta.

Dr. Wencz Balázs igazgató bevezető szavai után Romanek Etelka, Esztergom Város polgármestere majd Dr. Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgató-helyettese köszöntötte a szép számú érdeklődő közönséget, köztük a Tatabányai Szakképzési Centrum Balassa Bálint Gazdasági Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája (Esztergom) diákjait, akik Erősné Vörös Viktória és Szeberényi Judit tanárnők vezetésével vettek részt rendezvényünkön.

Az előadások sorát Dr. Rainer M. János történész (1956-os Intézet Alapítvány, Eszterházy Károly Egyetem, Eger) nyitotta meg 1956 – következmények, hatások és emlékezet címmel. Az első részben az 1956-os forradalom közvetlen, rövid távú következményeivel foglalkozott (magyar emigráció, hazai és kelet-európai megtorló kampányok). A második részben az előadó arra a kérdésre kereste a választ, hogy mi volt 1956 szerepe a szovjet típusú rendszer belső történetében. Elsősorban azt a hosszú folyamatot elemezte, amit Kornai János „a klasszikus rendszer[változattól] való elmozdulásnak” nevezett. Rainer M. János előadása harmadik részében 1956 emlékezetének néhány problémáját érintette. Ezen belül külön foglalkozott a történeti-történészi diskurzusok illetve az emlékezetpolitika változásaival, különös tekintettel az elmúlt néhány évre.

Dr. Soós Viktor Attila történész (Nemzeti Emlékezet Bizottsága) Mindszenty József az 1956-os forradalom és szabadságharcban című előadásában az esztergomi érsek és bíboros 1956-os tevékenységét, szerepét tekintette át abból a szempontból, hogyan vett részt a forradalom eseményeiben. Emlékiratai és visszaemlékezései alapján képet kaphattunk arról, mit jelentett számára a szabadság, a magyar nép fellépése a Szovjetunióval szemben, és hogyan tekintett a forradalom szereplőire, eseményeire, miként látta Nagy Imre szerepét, cselekedeteit. Bár Mindszenty József világlátása és felfogása nem kapcsolható össze a mártír miniszterelnökével, azonban meghatározó szerepük és sorsuk a magyar történelem kiemelkedő lapjaira emelte őket.

Dr. Wencz Balázs főlevéltáros (MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára) Bády Istvánról, Esztergom egykori, kisgazdapárti polgármesteréről szóló előadásában vázolta az Esztergomi Nemzeti Bizottság elnökeként betöltött szerepét a város politikai életének a konszolidációjában. Bády ennek ellenére elkerülte ugyan a felelősségre vonást, de 1959-től az állambiztonság célkeresztjébe került, mivel az esztergomi illetőségű elítéltek családtagjainak karácsony alkalmával adománygyűjtéseket rendezett. A fellelt források tanúsága szerint a megfigyelés feltérképezte baráti körét és politikai nézeteit is.

Dr. Marek Viktor történész (Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és Kollégium) A Dorogi járás 1956-ban címmel tartott előadása elsősorban Dorogra, Kesztölcre és Sárisápra fókuszált. Dorog mint ipari központ és járási székhely szükségszerűen fontos szerepet kellett, hogy játsszon a forradalomban (bányászsztrájk, a pártbizottság embereinek elűzése). Kesztölccel kapcsolatban – nem kisebbítve a az ottani felkelők és forradalmárok szerepét – eloszlatta a soha nem is létező „kesztölci köztársaság” legendáját. Sárisáp az ellenpólust képviselte, a „kis Moszkvának” is nevezett település „védelmet” nyújtott a máshonnan elmenekült kommunista vezetőknek.

Horváth Attila főlevéltáros (MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára) az MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára őrizetében lévő, 1956-ra és azt követő megtorlásra vonatkozó forrásokat vette számba, idézve is a korabeli iratokból. A forradalom alatti és utáni időkből a legtöbb irat az Esztergomi Megyei Bíróság büntető ügyei között található meg: a kihallgatási jegyzőkönyvek mellett elsőrendű források a nemzeti bizottságok, munkástanácsok és egyéb forradalmi szervek jegyzőkönyvei, röplapjai és a korabeli újságok. A megyei ügyészség és a rendvédelmi szervek (elsősorban rendőrség) iratai a megtorlásra, a Kádár-kormány elnyomó lépéseire szolgálnak forrásként. Sajátos irategyüttest alkotnak a városi és községi tanácselnökök által a Megyei Tanács részére készített beszámolók, amelyekben a forradalom napjainak eseményeit, az abban résztvevők szerepét rögzítik – túlnyomó részben feljelentésszerű részletességgel.

Szokolik Sándor kesztölci származású, Ausztráliában élő honfitársunk 1956-ban írt – levéltárunknak ajándékozott – naplóját mutatta be és idézte fel emlékeit az itthoni harcokról, az ausztriai menekülttáborban töltött időről, ausztráliai megérkezéséről.

Képek a konferenciáról